Kontaktor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipari elektromágneses kontaktor

A kontaktor (más néven védőkapcsoló) egy elektrotechnikai elem; egy gyakori működésre tervezett megszakító.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy mechanikai tűrőképessége van, viszonylag kis méretei és tömege, valamint kis hibaszázalékú működése mellett gyakori kapcsolás jellemzi.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kontaktor felépítése a következő:

  • szigetelő alap
  • mozdulatlan mag
  • tekercs
  • mozgó elektromágneses zár
  • mozdulatlan érintkező
  • mozgó érintkező
  • kisegítő áramkörben elhelyezett, zárt és megszakított érintkezők
  • érintkezők rugója, melyek az érintkezők szorítását biztosítják
  • elektromos ív kioltását szolgáló cellák

Rendeltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • motorok áramkörének be- és kikapcsolása

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]