Konstans (matematika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A matematikában a konstans egy rögzített, de pillanatnyilag akár ismeretlen érték is lehet. Fogalmát a változóéval szokás szembeállítani, ami nem rögzített érték. A konstanst magyarul állandónak is nevezzük.

A változókat rendszerint az angol ábécé végén álló kisbetűkkel (x, y, z) jelöljük, a konstansokat ezzel szemben az angol ábécé elejéről vett kisbetűkkel (a, b, c) szokás jelölni.

Matematikai konstans és fizikai konstans[szerkesztés]

A konstanst lehet különleges szimbólummal is jelölni, ilyen például a π (pí) vagy az e, a természetes logaritmus alapja.

A fentiek speciális esete megtalálható a fizikában, kémiában és más tudományágakban, amik a természet egyik állandó értékét számszerűsítik.

Például Albert Einstein speciális relativitáselméletében ismert a következő összefüggés:

E=mc²

Itt a c a vákuumbeli fénysebességet jelöli, ami a tudomány jelenlegi állása szerint minden fizikai körülmények között azonos. Ezzel szemben az m a tárgy tömegét jelöli, ami bármennyi lehet, azaz egy változó. Egy további változó az E, ami a tárgy nyugalmi energiáját jelöli, a képlet pedig egy függvényt ír le, ami megadja a tárgy által képviselt nyugalmi energiát.

Speciális esetek[szerkesztés]

Konstans tag[szerkesztés]

A konstans tag egy szám, ami a képletekben általában összeadandóként jelenik meg, mint például itt a c:

A c konstans a p polinom vagy függvénykifejezés konstans tagját jelenti, ami annyit jelent, hogy a c értéke nem függvénye az x-nek. Megjegyzendő, hogy amennyiben a konstans tag függvénykifejezés, akkor szigorú értelemben véve már nem nevezhető konstansnak.

Együttható[szerkesztés]

A(z általában polinomokban) szorzótényezőként fellépő állandókat (vagy az állandó szerepét betöltő paraméter-szorzókat) a kifejezés együtthatóinak nevezzük.

Lásd még[szerkesztés]