Konkréció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ordovician Kope Encrusted Concretion.JPG

A konkréció (latin szó, magyarul „összenövés”) az ásványtanban valamely ásványi anyagnak egy ugyanolyan összetételű vagy más anyagú kőzetben való sajátságos összetömörülése. Az összetömörülés rendszerint egy pont körül történik, így a konkréciónak először a belseje keletkezik, a külső része később. Igen gyakran esik meg, hogy agyagban, nevezetesen löszben, kemény, gömbölyü vagy hosszukás, néha veséded, szőllőded v. hengerded, mintegy csontra emlékeztető alakok vannak márgából, melyek nem egyebek K.-nál, ez esetben márga-K.-nál, mivelhogy a löszben a márga tömörült össze sajátságos alakokká. Ezek az úgynevezett löszbabák, melyek a legismertebb K.-k. Ugyancsak márga K.-k, csakhogy kerek v. korong alakban és barázdás felülettel, az imátrakövek (l. o.). Homokkal, márgával vagy agyaggal elegyes héjas szerkezetü barna vasérc-K. a csőrgőkő (l. o.). Lencseforma, belül erősen repedéses K. a szeptária; a belsejében levő repedéseket rendesen mészpát, vaspát avagy dolomit, ritkábban galenit, szfabrit tölti ki. Anyaga a szeptáriának rendesen mészkő, avagy sziderit (vas-szeptária) és legtöbbször agyagban találni őket. Angliában bányászat tárgyai. Ugyancsak K.-k, csakhogy szerves eredések a tűzkő-gömbök az irókrétában. Igen érdekes márga-K. a Svéd- és Norvégország u. n. marlekor-ja, mely ott gömb-, elliptikus v. szabálytalan alakokban negyedkori agyagban található és gyakran halakat meg molluszkákat zárnak magukba, mely esetben olyan az alakjuk, mint a körülzárt állatoké. Dél-Tirol és Egyiptom u. n. pápaszem-kövei nem egyebek, mint két lapos K.-nak egymással való összeragadása pápaszem alakká.