Kongó Rikisi (Tódai-dzsi templomőrei)
 |
Ezt a szócikket össze kellene dolgozni a Nio szócikkel. |
| Kongó Rikisi | |
| Nió | |
 | |
| A szoborpár egyik tagja | |
| Közigazgatási adatok | |
| Ország | Japán |
| Hely | Nara |
| Építési adatok | |
| Szobrász | Unkei és tanítványa, Kaikei |
| Készítés ideje | 1203 körül |
| Felhasznált anyagok | Festett fa |
| Alapadatok | |
| Magassága | Több mint 8 m |
Nara városában található a buddhista templomkomplexum, a Tódaidzsi (東大寺; „Keleti Nagy Templom”). A templomegyüttes nagy déli kapujában áll két monumentális Kongó Rikisi őrszobor. A templomok kapujába helyezett szoborpárok a gonosz lelkek távol tartását biztosították, ezért formálták külsejüket haragvóra és félelmet keltőre. Alkotója a Kamakura-kor neves szobrásza, Unkei volt, aki tanítványával, Kaikei-jel és számos segítőjükkel közösen dolgoztak a szobrokon.[1]
Felépítése[szerkesztés]
A két harcos őrszellemről készült templomi krónikákból tudjuk, hogy a monumentális szobrokat több darabból illesztették össze. A nyolc méternél magasabb fa szobrok 1203–ban, mindössze két hónap alatt készültek el. A szobrok szerkezeti felépítéséről animáció is készült: Animáció
Jellemzői[szerkesztés]
A Kongó Rikisi szobrokra általában jellemző a groteszk, elrettentő arckifejezés. Az izomzat és a ruházat dinamikus, részletgazdag kidolgozása is az istenségek féktelen erejét sugallják. A szobrok tartása nem egyenes, mégis kiegyensúlyozott. Az őr-alakok egykori élénk színei ma már nehezen kivehetők. A kezeket és a fejet barnára, míg a ruhátlan felsőtestet vöröses színűre festették. A szobrokat körbefutó szalagok színe fehér, a ruhák szegélyei pedig aranyozottak voltak.[2]
A szobrok a hagyományos frontális elhelyezéssel szemben, a kapu belseje felé, egymással szembenézve állnak.[1]
Szimbolikája[szerkesztés]
A buddhista kolostorok kapujának két oldalán állnak. A jobb oldali szobor szája mindig nyitott „A” hangot formáz, a bal oldali a csukott „Un” hangot jelképezi. Ezek a szanszkrit ábécé első és utolsó betűi, így szimbolizálja a szoborpár a mindenség kezdetét és végét. A Nió szobrokat olykor páncélos harcosként is szokták ábrázolni, de a haragvó félmeztelen istenalak az elterjedtebb.[3]
Internetes források[szerkesztés]
Nyomtatott források[szerkesztés]
- Japán művészet. Írta: Itó Nobuo, Maeda Taiji, Miyagawa Torao, Yoshizawa Chu. Fordította: Halmy Ferenc. Budapest: Corvina Kiadó , 1980.
- A buddhizmus művészete 3., Japán buddhista művészet, Budapest: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Cseh Éva, 1996,
