Komjáthy István
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komjáthy István (Ekel, 1917. március 30. – Budapest, 1963. december 20.) író, műfordító.
Életút [szerkesztés]
A pozsonyi, majd a debreceni tudományegyetemen tanult, tanári oklevelet szerzett 1941-ben és 1944-ben doktorált. Gimnáziumi tanár lett Besztercén, Komáromban. 1946-tól a debreceni Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban, melynek 1951-ig igazgatója. 1951-től az Ifjúsági Könyvkiadó irodalmi szerkesztője volt. 1956-ban elbeszéléskötete jelent meg Botond címmel. 1958-tól ismét tanított nyugdíjazásáig, 1962-ig. Pozsonyi diákkorában a Forrás szerkesztő bizottságának tagja, részt vett a pozsonyi Tátra (1938) a debreceni Keleti Kapu (1946–47) és az Építünk (1948) c. folyóiratok szerkesztésében. Sokat fordított románból: népballadákat, hőskölteményeket, meséket.
Művei [szerkesztés]
- Hunyadi (elbeszélő költemény, Budapest., 1951)
- Keresztül-kasul a Hortobágyon (riportok, Bp., 1951)
- Zengő Hortobágy (elbeszélő költemény, Bp., 1951)
- Szürke nyúl országa (mese, Bp., 1952)
- Aranykert. Kalandos nyári történet (Bp., 1954)
- Mondák könyve. Hun és magyar mondák (Bp., 1955)
- Botond. Ezer év mondáiból s történeteiből (Bp., 1956)
- Aranykönyv. Mesék, történetek (Hárs Lászlóval, Bp., 1957)

