Komet (segédcirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komet
Komet (auxiliary cruiser).jpg
Hajótípus teherhajó
segédcirkáló
Üzemeltető A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Pályafutása
Építő DeSchiMAG (Bréma)
Vízre bocsátás 1937. (Ems néven)
Szolgálatba állítás 1940. június 2.
Sorsa 1942. október 12-én torpedótalálat következtében elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 7500 t
Hossz 115,5 m
Szélesség 15,3 m
Merülés 6,5 m
Hajtómű 2 dízelmotor
Sebesség 16 csomó
Hatótávolság 65 000 km
Fegyverzet
  • 6 db 150 mm-es ágyú
  • 1 db 75 mm-es ágyú
  • 1 db 37 mm-es ágyú
  • 4 db 20 mm-es ágyú
  • 6 db 533 mm-es torpedóvető cső
  • 30 db akna
Repülőgépek 2 db Ar 196 hidroplán

Legénység 274 fő

A Komet a német Kriegsmarine egyik segédcirkálója volt a második világháború idején. A Komet fő feladata, a többi segédcirkálóéhoz hasonlóan az volt, hogy a szövetségesek kereskedelmi hajóit támadja. A Brit Királyi Haditengerészetnél a hajót „Raider B”-nek, azaz „B-támadó”-nak hívták.

Építése és átalakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az átalakított Komet felépítése

A hajót 1937. január 16-án bocsátották vízre a brémai DeSchiMAG hajógyárból. A hajót eredetileg a Norddeutscher Lloyd teherszállító cég számára építették szállítóhajónak, mely a Ems nevet viselte, de 1939-ben, a második világháború kitörésekor az Emset segédcirkálóvá alakították.

A kereskedelmi hajók elleni portyáin, hagyományos fegyverzete mellett egy kis méretű, LS2-osztályú hajót, valamint Arado 196 A1 típusú hidroplánokat is szállított.

Első portyája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kijutás a Csendes-óceánra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Komet 1940. július 3-án, Gotenhafenből indult első portyájára, Robert Eyssen kapitány irányítása alatt. Az akkor még a németek oldalán álló Szovjetunió beleegyezésével és a szovjet jégtörő hajók segítségével a Dezhnev szovjet gőzősnek álcázott Komet, a Jeges-tengeren keresztül átjutott a Csendes-óceánra.

Csendes-óceáni portyázás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

November elején a Kometet ezúttal a japán Manio Maru szállítóhajónak álcázták, majd egy japán kikötőben feltöltötték üzemanyaggal és más ellátmányokkal. A Csendes-óceánon a Komet két másik segédcirkálóval együtt portyázott. Ez a két hajó a Mayebashi Marunak álcázott Orion, és a Tokio Marunak álcázott Kulmerland volt. 1940 novemberében a Komet egy norvég és hat brit kereskedelmi hajót süllyesztett el, melyek együttes vízkiszorítása 41 000 tonna volt. Az elsüllyesztett hajók Nauru szigeténél várták hogy foszfát-rakományukat berakodják. 1940. december 27-én a Komet ágyúzni kezdte a Nauru szigetén található foszfátüzemet. 1941 augusztusában az Orionnal közösen további két brit hajót süllyesztettek el, valamint elfoglalták a Kota Nopan nevű, 7300 tonnás holland szállítóhajót, melyet később Bordeaux-ba küldtek hadizsákmányként.

Visszaút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kormoran kelet felé indult, majd a Horn-fok megkerülése után átjutott az Atlanti-óceánra és a franciaországi Cherbourgba hajózott, ezzel gyakorlatilag körbehajózva a Földet. 516 tengeren töltött nap és 185 000 km megtétele után, 1941. november 30-án a hajó megérkezett Hamburgba.

Második portyája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Második portyájára a Komet 1942 októberének elején indult, Ulrich Brocksien kapitány irányítása alatt. Egy héttel Hamburg elhagyása után, október 14-én a hajót brit motoros torpedónaszádok támadták meg, Cap de la Hague közelében. A MTB 236 nevű hajó torpedói eltalálták a német hajót, mely teljes legénységével együtt elsüllyedt.

A Komet által elsüllyesztett hajók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dátum Hajó Nemzetiség Vízkiszorítás
1940. november 25. Holmwood Brit 546
1940. november 27. Rangitane Brit 16 712
1940. december 6. Triona Brit 4413
1940. december 7. Vinni Norvég 5181
1940. december 7. Komata Brit 3900
1940. december 8. Triadic Brit 6378
1940. december 8. Triaster Brit 6032
1941. augusztus 14. Australind Brit 5020
1941. augusztus 17. Kota Nopan Holland 7322
1941. augusztus 19. Devon Brit 9036

(A Kota Nopant csak elfoglalták, nem süllyesztették el)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paul Schmalenbach : German Raiders 1895-1945 (1977) ISBN 0-85059-351-4
  • August Karl Muggenthaler : German Raiders of World War II (1977) ISBN 0-7091-6683-4
  • Stephen Roskill : The War at Sea 1939-1945 Vol I (1954) ISBN (none)
  • Stephen Roskill : The War at Sea 1939-1945 Vol II (1956) ISBN (none)

Külsö hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]