Komárom-Esztergom megye

Komárom-Esztergom megye
Komárom-Esztergom megye címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megyeszékhely	Tatabánya
Települések száma	76
megyei jogú városok	1
egyéb városok	10
ISO 3166-2	HU-KE
Népesség
Teljes népesség	312 431 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	139 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	2265,08 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Komárom-Esztergom megye elhelyezkedése Magyarországon
Komárom-Esztergom megye weboldala

Komárom-Esztergom megye az ország északnyugati részén található. Északról a Duna és Szlovákia, keletről Pest megye, délről Fejér és Veszprém megyék, nyugatról Győr-Moson-Sopron megye határolják. Székhelye Tatabánya. Az ország legkisebb területű, és a második legsűrűbben lakott megyéje. A megyének 11 városa van. Az országban itt a legnagyobb az úgynevezett szocialista típusú lakótelepek aránya, közel 25%. Ez a szám még Budapesten is csak 22,6%.

Földrajz

A megye tájai két nagytájhoz, a Dunántúli-középhegységhez és a Kisalföldhöz tartoznak. A Dunántúli-középhegység három nagy vonulata közül a Bakony, a Vértes-Velencei-hegyvidék és a Dunazug-hegység egyaránt érinti a megyét. (A Bakonyból a Súri-Bakonyalja, a Vértesből a Bársonyos környéki hegyek, az Által-ér-völgy, a Vértes-fennsík és a Vértes peremvidéke, a Dunazug-hegységből pedig a Gerecse majdnem teljes területe és a Pilis egyes részei tartoznak a megyéhez. A Kisalföld kistájai közül a megyében található az Almás-Táti-Duna-völgy teljes területe, a Győr-tatai-teraszvidék és az Igmánd-Kisbéri-medence jelentős része. A Dunakanyar és a Visegrádi-hegység egy része szintén a megye területén van. A megye legmagasabb pontja a Pilis hegységben található Nagy-Szoplák (710 méter), legalacsonyabb pontja pedig a Duna mellett, Dömös határában található (108 m). Védett területek, a Duna–Ipoly Nemzeti Park (Strázsa-hegyi tanösvény), a Gerecsei Tájvédelmi Körzet, a Dunaalmási kőfejtők Természetvédelmi Terület, a Tatai Kálvária-domb Természetvédelmi Terület, a Vértesszőlősi előembertelep Természetvédelmi Terület.

A megye legnagyobb folyóvize a Duna, amely egyben az országhatár is 80 km hosszan. További nagyobb folyóvizek: Komáromi-ér, Által-ér, Bajóti-patak, Bakonyér, Bikoli-patak, Concó, Galla-patak, Kenyérmezői-patak, Lábatlani-patak, Rábl-patak, Szentléleki-patak, Únyi-patak. A jelentősebb állóvizek közé tartozik a tatai Öreg-tó és az esztergomi Palatinus-tó.

A megye éghajlata mérsékelten meleg, száraz, enyhe telű. Az évi középhőmérséklet 10.5 °C. Az évi napfénytartam 2000 óra, a hegyvidéki területen 1900 óra. Az évi csapadékmennyiség 550–600 mm a hegyekben 700 mm. Az uralkodó szélirány nyugati-északnyugati.

Jellemző földrajzi pontjai

Szélső települések égtájak szerint:

• a megye legészakibb települése Esztergom (Esztergomi kistérség),
• a megye legdélibb települése Súr (Kisbéri kistérség),
• a megye legkeletibb települése Dömös (Esztergomi kistérség),
• a megye legnyugatibb települése Bakonybánk (Kisbéri kistérség).

Történelem

Lásd még: az Esztergom története és a Komárom története cikket

A török kori Esztergom látképe egy 1664-es vízfestményen

A Komárom-Esztergom megye jogelődjeinek számító Komárom vármegyét és Esztergom vármegyét Szent István király alapította. Mindkét vármegye jócskán átnyúlt a mai Szlovákia területére is. Történelmük során a két vármegye határai többször módosultak, és több ízben is egyesítették őket.

Amikor Esztergom várát 1543-ban elfoglalták a törökök, a vármegye vezetése elmenekült. Hosszú évtizedekig Érsekújvár, Komárom és Tata volt az a három végvár, amely a török támadásoknak útját állta. Esztergom a török hódoltság alatt egy több megyényi szandzsák központja lett. Komárom vármegye viszont folyamatosan működött, vára soha nem került a hódítók kezére. Esztergom vármegye nemesi közgyűlése csak Sobieski János lengyel király vezette török kiűzés után, 1696-ban szerveződött újjá. A Rákóczi-szabadságharc idején tevékenységük megszakadt, és csak a szabadságharc után alakultak újjá, Esztergom vármegye 1710-ben, Komárom vármegye pedig 1712-ben.

A Tatai vár

Esztergom vármegye egyike volt a két vármegyének, amelynek közigazgatási vezetői nem egyházi vagy világi főnemesek, hanem köznemesek voltak (a másik Pest-Pilis-Solt vármegye volt). A főispáni rang nem illette meg őket, mint a többi vármegye vezetőit, hanem csak főispánhelyettesek, vagyis hivatalnokok voltak.^[forrás?] A két vármegye első egyesítésére 1786-ban került sor, amikor II. József Tata székhellyel összekapcsolta őket. Az egyesített megye az uralkodó halálát követően 1790-ben szét is vált, Esztergom és Komárom visszakapták megyeszékhelyi rangjukat.

1848 májusában mindkét nemesi vármegye megszűnt és átadta helyét a vármegyei bizottságoknak. Komárom vármegye bizottsága az 1848-49-es szabadságharc végéig működött. Az Esztergom vármegyeiét viszont megszakította az 1849. január 15-i császári katonai megszállás. A forradalmi bizottmány újjáalakult, de székhelyét előbb Bátorkeszibe majd Komáromba tette át. A szabadságharc leverését követően császári-királyi biztos került a vármegyék apparátusainak élére. 1851-ben a két vármegye a Duna jobb partján lévő részét Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a bal parti részeket pedig Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték át. Az így kialakított vármegyék csak 1860-ig működtek. Ekkor az 1848-ban választott vármegyei bizottmányok újították fel működésüket. A 17. század végétől Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlant és Piszkét az 1876-os vármegyerendezéskor Esztergom vármegyéhez csatolták.

20. század

Komárom és Esztergom vármegyék 1920 után:
1 Komárom tjv.Magyarországon maradt része, 2 Győr vármegye, 3 Hont vármegye, 4 Komárom és Esztergom k.e.e. vármegye. 1923-1938, 5 mai megyehatár, 6 megyszűnt 1914-es megyehatár)

1919 januárjában a Csehszlovák Légió csapatai megszállták a Duna bal partján fekvő Komáromot és Párkányt. Esztergom vármegye munkástanácsa és direktóriuma a megyeszékhelyen, Komárom vármegye direktóriuma pedig a jobb parti Komárom-Újvárosban a mai magyarországi Komáromban alakult meg. (Az előbbi később Szőnybe, az utóbbi Tatára tette át székhelyét. 1919-ben néhány hónapig Komárom vármegye a győri alispáni hivatalhoz tartozott. Még ebben az évben megalakult Komáromban a csonka vármegye alispáni hivatala. Röviddel utóbb 1920-ban törvényhatósági bizottságot választottak.

A trianoni békeszerződést követően a két megye bal parti részeit a Csehszlovákiához csatolták. Magyarországon a korábbi Komárom vármegye 44 községe és a korábbi Esztergom vármegye 22 települése maradt meg. A két megmaradt megyéből 1923-ban Esztergom székhellyel létrehozták Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az első bécsi döntést követően, 1938-ban újjáalakult a két történelmi vármegye. Komárom területe azonban jelentősen megnövekedett, mivel az egykori Pozsony vármegye Magyarországhoz szintén visszacsatolt Csallóközi területét bekebelezte, és immár nem négy, hanem hat járást foglalt magába, nevezetesen a dunaszerdahelyit, a gesztesit, a komáromit, az ógyallait, a somorjait és a tatait.

Komárom megye kialakítása 1950-ben
(1 Fejér megyétől Komáromhoz, 2 Veszprém megyétől Komáromhoz, 3 Győr-Moson megye, 4 Veszprém megye, 5 Nógrád-Hont megye, 6 Komárom megye 1950-től, 7 mai megyehatár, 8 megyszűnt 1949-es megyehatár)

A második világháborút követő moszkvai ideiglenes fegyverszünet következményeként visszaálltak az 1937. december 31-i országhatárok. Ennek megfelelően került sor a közigazgatás ideiglenes rendezésére, melynek során Komárom- és Esztergom vármegyék megmaradt területeit immár véglegesen, Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg a vármegye Törvényhatósági Bizottsága. A megye ekkor három járást, az esztergomit, a gesztesit és a tatait foglalta magában. 1947-ben négy bányásztelepülés összevonása révén létrejött a mai Tatabánya, ezzel a megyében lévő városok száma háromra emelkedett. Az 1950-es megyerendezés során Esztergom nevének elhagyásával, Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye. Az 1950-es járásrendezés során az esztergomi járás székhelyét Dorogra helyezték át, nevét Dorogi járásra változtatták, a gesztesi járás neve pedig – székhelye alapján – komáromira változott. A megyéhez kilenc községet kapcsoltak Veszprém, egyet pedig Fejér megyéből. 1954-ben újabb két település – Oroszlány és Tata – nyerte el a városi rangot. 1971-ben megszűntek a járási tanácsok és testület nélkül, a megye járási hivatalaiként működtek tovább. 1974 végén megszűnt a Tatai járás és községeinek nagy részét Tatabánya, Tata és Oroszlány városkörnyékéhez csatolták. 1984-ben Dorog, 1986-ban Kisbér, 1989-ben pedig Nyergesújfalu kapott városi rangot, ezzel a városok száma nyolcra emelkedett.

1990-től ismét Komárom-Esztergom megye lett a neve. Szárliget 1999-ben elvált Fejér megyétől és csatlakozott Komárom-Esztergom megyéhez. 1994-ben létrejött a megye hat kistérsége, amelyek száma 1997-ben a Dorog-Esztergomi kistérség szétválása nyomán hétre emelkedett (Esztergomi, Komáromi, Tatai, Tatabányai, Dorogi, Oroszlányi, Kisbéri). Ekkor az Esztergomi kistérségtől a Dorogiba került Tokod. Tárkány és Csép a Komáromi kistérségtől a Kisbérihez kerültek. 1998-ban jött létre a Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyéket magában foglaló Közép-Dunántúli Régió. 2003-ban Bábolna, 2004-ben Lábatlan, 2007-ben pedig Ács kapott városi rangot, így a megye városainak száma tizenegyre emelkedett.

Komárom megye közigazgatási beosztása 1950–1990 között

Járások 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezés előtt Komárom-Esztergom megyéhez három járás tartozott (Esztergomi, Komáromi és Tatai). Ezeket a megyerendezés nem érintette, az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén viszont az Esztergomi járás székhelyét áthelyezték Dorogra és nevét ennek megfelelően Dorogi járásra változtatták, így a tanácsrendszer bevezetésekor Komárom megye három járásra oszlott (Dorogi, Komáromi és Tatai).

Ezt követően 1983-ig a háromból egy járás szűnt meg: a Tatai 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez csupán két járás tartozott (Dorogi és Komáromi).

Városok 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezéskor Komárom-Esztergom megyéhez három megyei város tartozott, Esztergom, Komárom és Tatabánya.

1983-ig még két település szerzett városi rangot a megyében: Oroszlány és Tata, mindkettő 1954-ben, így 1983-ra a városok száma ötre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Tatabánya közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Esztergom és Komárom közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Dorogi illetve a Komáromi járáshoz tartozott. 1954 és 1971 között valamennyi város járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város volt a rangjuk.

Városkörnyékek 1971‑1983 között

Komárom megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék (Oroszlány, Tata és Tatabánya), mindhárom 1974-ben az akkor megszűnt Tatai járás egy-egy részéből.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált, beleértve az egyidejűleg várossá alakult Dorogot is. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ Kisbér, mely aztán 1986-ban várossá alakult. Végül 1989-ben kapott városi rangot Nyergesújfalu, de ez már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma nyolcra nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás

Járások

Járás neve	Székhelye	Település	Ebből város	Lélekszám (2012)	Terület	Népsűrűség
Esztergomi járás	Esztergom	24	4	95 306	537,26	177
Kisbéri járás	Kisbér	17	1	19 968	510,57	39
Komáromi járás	Komárom	9	3	40 107	378,76	106
Oroszlányi járás	Oroszlány	6	1	26 353	199,39	132
Tatabányai járás	Tatabánya	10	1	88 159	331,65	266
Tatai járás	Tata	10	1	40 307	306,72	131

Kistérségek

Komárom-Esztergom megye kistérségei
(területi beosztás: 2007. szeptember 25., terület és lélekszám: 2009. január 1.):

Kistérség neve	Székhelye	Terület (km²)	Lélekszám (2007)	Lélekszám (2009)	Település
Dorogi kistérség	Dorog	232,45	40 392	40 158	15
Esztergomi kistérség	Esztergom	304,86	56 259	56 840	9
Kisbéri kistérség	Kisbér	510,77	21 090	20 607	17
Komáromi kistérség	Komárom	379,04	40 862	41 065	9
Oroszlányi kistérség	Oroszlány	199,36	27 414	27 036	6
Tatai kistérség	Tata	306,69	40 314	40 493	10
Tatabányai kistérség	Tatabánya	331,70	88 502	88 454	10

Népesség

A megyei hivatal épülete Tatabányán

Komárom-Esztergom Pest megye után Magyarország második legsűrűbben lakott megyéje. Az első népszámlálás idejében (1869–1870) még az ország kevésbé benépesült területei közé tartozott, azonban a kiegyezés után kibontakozó „magyar ipari forradalom” kezdetétől ez megváltozott, felgyorsult a népességnövekedés az országos trendekhez hasonlóan a kedvezőbbé vált népmozgalmi arányszámok miatt. A legdinamikusabb az 1950-es években volt a népességnövekedés a Rákosi-korszak nagyfokú iparosításának köszönhetően. Az ország mezőgazdasági jellegű vidékeiről tömeges volt az áttelepülés az épülő ipari központokba (Tatabánya, Oroszlány és a Lábatlan és Dorog között húzódó Duna-menti térség).

A megye nemzetiségi szempontból ma már homogén magyarnak tekinthető (94,1% 2001-ben), részben a kitelepítések, lakosságcserék és az urbanizációval összefüggő önkéntes magyarosodás miatt. Ennek ellenére jelentős a német (sváb) és szlovák kisebbség száma, főleg a Dorogi kistérségben. A romák száma elenyésző, jelentős részük beolvadt a magyarságba, főleg a bányavidékeken.

Gazdaság

A Bábolnai Állami Gazdaság légifelvételről

2005-ben a megyében volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP: 7,6 millió forint, ami az országos átlag 4,7-szerese. [1] A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1.Nokia Komárom Kft. (8), 2. Magyar Suzuki Zrt. (59), 3. Coloplast Hungary Kft (62).

Ipar

1996-ban a bruttó hazai termék 2,4%-át állította elő. A munkanélküliségi ráta 12,1%-os volt. A megyében fontos ásványkincs a bauxit és a barnakőszén. Vezető szerepet tölt be a megye gazdaságában a gép- és élelmiszeripar, de jelentős még a vegyipar, idegenforgalom, szénbányászat, és az energetikai szolgáltatás.

Jelentős ipari központok Esztergom, Tatabánya, Oroszlány, Komárom, Lábatlan, Nyergesújfalu, Dorog, Ács, Bábolna, Gyermely és Tokod.

Mezőgazdaság

A 213 400 hektáros területből 103 000 ha szántó, 1400 ha kert, 4500 ha gyümölcsös és szőlő, 18 200 ha gyep, 60 900 ha erdő, 1300 ha nádas és halastó, míg 24 100 ha művelés alól kivont terület. A fő termesztett növények a búza, kukorica, cukorrépa, szálas takarmányok. Jelentős a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés is. A megyében fontos a sertés-, szarvasmarha-, baromfi- és juhtenyésztés.

Közlekedés

Az esztergomi Mária Valéria híd, háttérben Párkánnyal, 2005

A Szlovákiával folytatott közúti személyforgalom az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hídon, valamint a két Komáromot összekötő Erzsébet hídon bonyolódik le. Komáromban teher- és vasúti forgalom is zajlik. Esztergomban és Kecskéden repülőtér található.

Kultúra

Esztergom híres múzeumai a bazilikában található Főszékesegyházi Kincstár, a Keresztény Múzeum és a Duna Múzeum (2003-ban az Év Európai Múzeuma).

Lásd még:

• Komárom-Esztergom megyei múzeumok listája
• Komárom-Esztergom megyei kulturális programok listája

Turizmus

Lásd még: a Komárom-Esztergom megye turisztikai látnivalóinak listája cikket

A megye fő turisztikai vonzerejét az ezeréves Esztergom műemlékei, a Dunakanyar, a tatai Öreg-tó, az erdővel borított hegyek és a vértesszőlősi előemberleletek jelentik.

Közép-Dunántúli régió

Lásd még: a Közép-Dunántúl turisztikai régió cikket

A Tatán található Szent Kereszt-plébániatemplom

Komárom város legfőbb nevezetessége a komáromi erődrendszer, részei egyrészt a történelmi Komárom két vára Szlovákiában, másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán, a mai magyarországi Komárom területén. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő eseménye volt az Óvár és Újvár hősies védelme és a három komáromi csata. Ezt követően a Duna két partján a Habsburg Birodalom legerősebb katonai erődrendszere épült ki, amely 200 000 fős hadsereg befogadására is alkalmas volt. A bal parti várakkal szemben, Szőny mellett (ma Komárom, Magyarország) felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd (mindhárom erőd ma látogatható).

Kisbér városának nevezetességei közül a legkiemelkedőbb, a Nagyboldogasszony római katolikus templom. A település barokk stílusú római katolikus temploma, mely két csonka toronnyal rendelkezik, 1783-ban épült. Gyönyörű késő barokk főoltárát és copf stílusú gazdagon díszített szószékét 1788-ban készítették. A templomot 1825-ben gróf Batthyány Antal József klasszicista stílusban átépíttette és toronnyal bővíttette. A templomot 1938-ban Döbrentei Gábor tervei alapján freskókkal díszítették, üvegablakait 1982-ben Mohay András festette.

Oroszlány város legfőbb nevezetessége a Majk külterületében található. A majki műemlékegyüttes (Majkpuszta) területén található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban. A barátlakokon kívül a komplexum része a templomból megmaradt, ma csonkán álló torony, illetve a főépület is, amelynek falai között – miután II. József rendelete nyomán a rendet megszüntették – az Esterházyak alakították ki vadászkastélyukat.

Tata városát gyakran a „Vizek városa”-ként is szokták nevezni, barokkos képét az Esterházy család uralma idején nyerte el, ebből az időszakból származik a Szent Kereszt-plébániatemplom illetve az Esterházy-kastély. További látnivalói a Kálvária-kápolna, a víztorony, a Kapucinus-templom, az Öreg vár és az Öreg-tó, a vízi vágóhíd, az Angolkert, a Kiskastély, a Pálma ház és az 1510-ben Tatán lezajlott országgyűlés emlékét őrző Harangláb is.

Vértesszőlős település neve az 1960-as években vált ismerté szerte a világon, ugyanis ekkor fedezték fel az előemberrel, Samuval kapcsolatos lelet-együttest. Több ezer éves leleteket őrzött a föld négy egymás feletti rétegben. Mivel az előember nem tudott tüzet gyújtani, így a villámcsapás által keltett tüzet őrizte szálláshelyén. Valószínűsíthetően ez az első nyom a Földön, mely a tűz használatára utal. 1965 tavaszán a régész, dr. Vértes László (1914–1968) további leletekre akadt. A Samu névre keresztelt Homo erectus átmenet a felegyenesedő és az értelmes ősember között. A szabadtéri múzeum jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítóhelye.

Budapest–Közép-Duna-vidéki régió

Lásd még: a Budapest–Közép-Duna-vidék turisztikai régió cikket

Esztergom városa egy a Duna folyam partján található kikötőváros, egykori magyar főváros, az esztergomi érsek székvárosa, a római katolikus egyház magyarországi központja. A híres Bazilikája Európa harmadik legnagyobb temploma a római Szent Péter-bazilika illetve a londoni Szent Pál-katedrális után, 5660 négyzetméter alapterületével egyúttal Magyarország legnagyobb egyházi épülete is, valamint a magyar katolikus egyház főszékesegyháza a Esztergom-Budapesti főegyházmegyében. Igen értékes emléke a bal oldali kápolnája, a Bakócz-kápolna, amelyet Packh János épített be az épületbe, és ami az egyetlen épségben fennmaradt magyar reneszánsz épület. A város további nevezetességei, a várhegyen található középkori vár, a Széchenyi-tér épületei, a Víziváros épületei valamit Esztergom török emlékei is.

Az esztergomi Várhegy és a Víziváros Párkányból nézve, előtérben az Erzsébet park, a Bazilika, a Vár, a Prímási Palota és a Vízivárosi plébániatemplom

Települései

Városok

Sorsz.	Település	Lakónépesség	Járás
1.	Tatabánya	67 753 fő (2012. jan 1.) +/-	Tatabányai járás
2.	Esztergom	30 434 fő (2012. jan 1.) +/-	Esztergomi járás
3.	Tata	24 906 fő (2012. jan 1.) +/-	Tatai járás
4.	Komárom	19 729 fő (2012. jan 1.) +/-	Komáromi járás
5.	Oroszlány	18 627 fő (2012. jan 1.) +/-	Oroszlányi járás
6.	Dorog	11 996 fő (2012. jan 1.) +/-	Esztergomi járás
7.	Nyergesújfalu	7552 fő (2012. jan 1.) +/-	Esztergomi járás
8.	Ács	6965 fő (2012. jan 1.) +/-	Komáromi járás
9.	Kisbér	5282 fő (2012. jan 1.) +/-	Kisbéri járás
10.	Lábatlan	4992 fő (2012. jan 1.) +/-	Esztergomi járás
11.	Bábolna	3654 fő (2012. jan 1.) +/-	Komáromi járás

Községek, nagyközségek

Aka Almásfüzitő Annavölgy Ácsteszér Ászár Baj Bajna Bajót Bakonybánk Bakonysárkány Bakonyszombathely Bana Bársonyos

Bokod Csatka Császár Csém Csép Csolnok Dad Dág Dömös Dunaalmás Dunaszentmiklós Epöl Ete

Gyermely Héreg Kecskéd Kerékteleki Kesztölc Kisigmánd Kocs Kömlőd Környe Leányvár Máriahalom Mocsa Mogyorósbánya

Nagyigmánd Nagysáp Naszály Neszmély Piliscsév Pilismarót Réde Sárisáp Súr Süttő Szákszend Szárliget Szomód

Szomor Tardos Tarján Tárkány Tát Tokod Tokodaltáró Úny Várgesztes Vérteskethely Vértessomló Vértesszőlős Vértestolna

Lásd még

• Komárom-Esztergom Megyei Levéltár
• Komárom-Esztergom Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet

További információk

• Hivatalos oldal
• Startlap linkgyűjtemény
• Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008 01 12.
• Területi, lakónépességi adatok és lakások száma (2007)