Kolonits Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolonits Ilona
Született 1922. március 17.
Budapest
Elhunyt 2002. augusztus 2. (80 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filmrendező
Díjak Balázs Béla-díj (1963)

Kolonits Ilona (Budapest, 1922. március 17.Budapest, 2002. augusztus 2.) Balázs Béla-díjas magyar filmrendező.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal lány korában inspirálta a kortárs baloldali humanistákkal, többek között József Attilával való személyes ismeretsége és az utóbbi költészete.[1] A második világháború alatt családjával éveken át menekítette a nyilas terror üldözöttjeit, és önkéntesként vett részt a budapesti gettó gyerekeinek mentésében. Innen származott életre szóló barátsága az akkor megárvult Garai Erzsébettel, a későbbi filmesztétával és a Magyar Filmintézet későbbi igazgatójával, akit a Kolonits család családtagként befogadott. Humanista világnézetének kialakulására hatással volt szülei és testvérei önfeláldozó társadalmi elkötelezettsége. Édesapját Kolonits Ferencet mint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt aktivistáját 1944-ben a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1945-ben részt vett a tábor felszabadításában.[2] A Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után aspiránsként tanult a Moszkvai Állami Filmintézetben (VGIK). Moszkvai tanulmányai nemzetközi rálátással gazdagították látókörét, ihletést meríthetett kortárs orosz filmrendezőkkel és írókkal, többek között Grigorij Csuhrajjal és családjával kötött tartós barátságából is. A VGIK-en Grigorij Alekszandrov volt a tudományos vezetője. 1951-től 1989-ig a Mafilmnél, majd a Movi Dokumentumfilm Stúdióban filmrendezőként dolgozott. Mészáros Mártával és Katkics Ilonával együtt az első magyar női filmrendezők között volt. Munkásságában következetesen kitartott a híradó- és dokumentumfilm mellett.[3] 1954-ben a Magyar Művészeti Akadémia kandidátusa lett.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több mint 500 filmriportot, csaknem száz dokumentum-, riport-, ismeretterjesztő és sportfilmet készített, amelyek közül 17 nemzetközi elismerést és 6 magyar fesztiváldíjat kapott.

Magyarországon és nemzetközileg is legismertebb és legszélesebben vitatott filmje az 1956-os forradalomról szóló Így történt (1957). Ez a Kádár-rendszer első propagandafilmje volt, amelyben Kolonits nem tett mást mint a lefoglalt filmfelvételeket a kommunista diktatúra érdekeinek megfelelő módon és kommentárral vágta össze.

Szerette a filmverset, a lírai kép-hangulatot, de mindenekelőtt a képi ábrázolás híve volt. Számos alkalommal forgatott a Közel- és Távol-Keleten nem egyszer háborús állapotokban, életét kockáztatva. Filmjei életképeket, hangulatokat nyújtottak a nézőknek, a nagy történelmi események melletti mindennapokról, egyszerű emberekről, gyakran nőkről, gyerekekről készültek. Egyik kiemelkedő műve az Eroica (1975), amely dialógus nélkül, a Beethoven szimfónia dallamához igazított vágással mutatja be a vietnami háború hatását a nők és gyerekek életére. [3]

Egyik kedvenc témája a sport volt: az 1979-ben készült Ovis Olimpia című filmje elnyerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagydíját.

Filmjeinek (részleges) listája:

  • Nekik béke kell, 1952
  • Mátyásföldön, 1953
  • Budapest 1953
  • Budapesti Helyiipari Vásár, 1955
  • Utazás Szabolcsban, 1955
  • Születésnap, 1955
  • Sajóparti történet, 1955
  • Hat fiú, hat busz, 1956
  • Műsorváltozás, 1957
  • Így történt, 1957
  • Beszélő gyümölcsök, 1957
  • A nagyvilágon e kívül, 1957
  • Szabad?, 1958
  • Bécsben találkoztunk, 1959
  • Az utolsó felvonás, 1959
  • Történelmi lecke fiúknak, 1960
  • Áprilisi köszöntő, 1960
  • Eroica, 1975
  • Ovis olimpia, 1979

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kolonits Margit (Vámos Ferencné), 'Visszaemlékezéseim' (c. 1976/08/10), kézirat, magántulajdonban
  2. Garai Erzsébet, 'Visszaemlékezéseim', (Budapest, 2003) magántulajdonban
  3. ^ a b c Csőke József, 'Kolonits Ilona (1922–2002)', Krónika, Filmvilág folyóirat 2002/09 03. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]