Kollázs
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Kollázs (a magyar szó a francia collage[1] kiejtés szerinti átírása)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kollázs az irodalomban
A köznapi életből vett szövegek (pld. élőbeszéd, újsághír) beillesztése a szépirodalmi alkotásba, illetve ezekből a szövegekből összeállított mű.
[szerkesztés] Kollázs a képzőművészetben
Művészeti alkotás, amelyet papír, fénykép, textil, fa, fém vagy más egyéb anyagok darabjaiból illesztenek össze. Ez a technika a kubisták, személy szerint főleg Georges Braque és Pablo Picasso alkotásai nyomán vált népszerűvé, s mintegy előkészítette az utat az assemblage műfajának a szobrászat felé közelítő módszerei számára. A technikát a dadaisták a szürrealisták is gyakran használták. Az alkalmazó művészek közül jól ismert Max Ernst és Kurt Schwitters.
Hazai képzőművészek is széles körben használják e ma már megszokottá vált alkotói módszert. Az elsők között Kassák Lajos, Bálint Endre, Korniss Dezső, Kepes György munkásságában jelenik meg. A kortársak közül többek között Bogdándy Szultán Zoltán, Haraszty István, El Kazovszkij, Fe Lugossy László, Móder Rezső, id. Szlávics László, Vojnich Erzsébet, ef. Zámbó István, Wahorn András alkalmazzák e módszert, vagy az abból „kinőtt” assemblage technikát.
[szerkesztés] Források
- Művészeti kislexikon. Budapest : Fiesta és Saxum Kft., 1998. Kollázs l. 111. o. ISBN 963908428X
- Esztétikai kislexikon. Budapest : Kossuth Kiadó, 1979. Kollázs ld. 370. o. ISBN 9630914239
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Collage magyar jelentései: (fel)ragasztás; enyvezés (papíré)
