Kolisch Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolisch Ignác
Kolisch.JPG
Kolisch érett korban
Született 1837. április 6.
Pozsony
Elhunyt 1889. április 30. (52 évesen)
Bécs
Foglalkozása bankár, sakkozó, sakkszakíró

Báró Kolisch Ignác, német írásmódban Baron Igna(t)z von Kolisch (Pozsony, 1837. április 6.Bécs, 1889. április 30.) osztrák-magyar bankár, a 19. század egyik legjelentősebb sakkozója, aki mindig magyarnak vallotta magát.

A Chessmetrics historikus pontszámításai szerint 1867 júliusa és 1868 novembere közt a világ legerősebb játékosa volt.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mielőtt a tőzsdén meggazdagodott és bárói címet kapott, a sakkvilágban mint profi sakkozót és újságírót ismerték.

Kolisch szegény család fia. Már 17-évesen eredményesen sakkozott a bécsi Ezüst kávéházban a Plankengassén Ernst Falkbeerrel. Ezekben az időkben több bécsi napilapban Ideka álnév alatt vezetett sakkrovatot.

Párizsban megnyerte az egyik legerősebb 19. századbeli sakktornát. Ez után a tornagyőzelem után többet versenyszerűen nem sakkozott, a sakk mecénása maradt. A sakkon keresztül barátja lett Jules Grévy ügyvéd, a későbbi francia államelnök és a multimilliomos Albert Rothschild.

Tőzsdei spekuláció révén gazdag ember lett és a Szász-Meiningeni herceg bárói címet adományoz neki. Bécsbe költözött, többek közt a Wiener Allgemeine Zeitung alapítója és tulajdonosa volt (1888-ig).

A Pesti Sakk-kör kétszer is megválasztotta tiszteletbeli taggá. Sok nyelven beszélő, ritka szellemes társalgó, magával ragadóan szuggesztív személyiség.

Vesebetegségben halt meg 1889-ben. Kolisch a A sakkbáró című novella hőse, amit Móra Ferenc írt.

Sakkozó pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi sakkarrierje 1859-ben Párizsban kezdődött, amikor az ottani Café de la Régence kávéház bajnokát Daniel Harrwitzot "kifüstölte" (Adolf Anderssen szavai), vagyis úgy megverte, hogy Harrwitz visszavonult Londonba. 1860-ban Kolisch Angliába utazott, ahol 10-1-re (+10-1) verte Thomas Wilson Barnest, Adolf Anderssen ellen döntetlenül játszott 5,5-5,5 (+5 =1 -5) és Manchesterben megverte 3-1 (+3-1) Bernhard Horwitzot.

Két meghívását Paul Morphy elhárította, Morphy akkor már visszavonult a sakkjátéktól. 1861-ben Kolisch két meccset játszott a porosz Adolf Anderssen és Louis Paulsen ellen, mindkettőben szorosan vesztett: Anderssen ellen 4-5-re (+3-4=2), Paulsen ellen 15-16-ra (+6-7=18). 1862-ben elutazott Szentpétervárra, ahol az orosz sakkmester Carl Jaenischsel, Ilja Sumovval és Szergej Uruszovval mérkőzött. Sumovot 6-2 re verte (+6-2) és 2-2-t (+2-2) játszott Uruszovval.

1864-től újra Párizsban lakik. A porosz Philipp Hirschfeld ellen 6-6-os döntetlent játszik és nagyon megveri a lengyel emigráns Samuel Rosenthalt 7-1-re.

A legnagyobb sikere a győzelme az 1867-es párizsi nemzetközi tornán volt, amit a világkiállítás alkalmával rendeztek. Nagyon erős mezőnyben egyedül első lett Wilhelm Steinitz, Szymon Winawer és Gustav Richard Ludwig Neumann előtt.

Chessmetrics szerint 17 hónapon át, 1867 júliusa – 1868 novembere között, a világ legjobb sakkozója volt. Az "Edo Historical Chess Ratings" szerint 1866-os és 1867-es években Kolisch volt a világ legjobb sakkozója.

A legmagasabb történelmi Élő-száma 2755 volt 1867 augusztusában. Összehasonlításul Lékó Péter 2005. áprilisi Élő-száma 2763. Kevesen ismerik a nevét Magyarországon.

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Vajda Árpád írta a Magyar Sakkélet, az 1954-es év 10. számában – Gunsberg Izidor nagymester híres mondása volt:

Hatvan év alatt csak egy sakkozót láttam, aki a sakkból pénzt tudott kihozni, és azt meg is tartotta. Ez Kolisch volt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sthig Jonason: Ignaz von Kolisch. Schachmästare och Mecenat, Stockholm 1968 (svéd.)
  • Barcza Gedeon: Magyar sakktörténet 1, Budapest 1975

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]