Koizumi Dzsunicsiró
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Koizumi Dzsunicsiró | |
 |
|
| Koizumi 2010-ben | |
| Japán miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2001. április 26. – 2006. szeptember 26. |
|
| Előd | Mori Josiró |
| Utód | Abe Sinzó |
|
|
|
| Született |  Jokoszuka, Japán1942. január 8. (70 éves) |
| Párt | Liberális Demokrata Párt |
|
|
|
| Házastárs | Mijamoto Kajoko (1978–1982) |
Koizumi Dzsunicsiró (japánul: 小泉 純一郎, nyugaton: Junichiro Koizumi) (Jokoszuka, 1942. január 8. – ) japán politikus, a Liberális Demokrata Párt (LDP) volt elnöke, Japán korábbi miniszterelnöke. 2001. április 26-án választották meg kormányfőnek és több mint 5 évig töltött be ezt a posztot. A 21. század eddigi legnépszerűbb japán miniszterelnöke 2006-ben jelenetette be lemondásái szándékát. Utódja, Abe Sinzó, 2006. szeptember 26-án lépett a helyére.
Koizumi politikai családban született. Iskoláit Japánban és az Egyesült Királyságban végezte. Miniszterelnöksége előtt több politikai tisztséget is betöltött, miniszter négyszer volt. Belpolitikáját a gazdaság helyzetének javítása, külpolitikáját a szoros japán-amerikai kapcsolatok határozták meg. 1972 és 2009 között Kanagava prefektúra 11. kerületének képviselője volt a Japán Országgyűlés Képviselőházában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Pályafutásának kezdete
Koizumi a politikában jártas családban született. Édesapja, Koizumi Dzsunja, a Japán Védelmi Ügynökség elnöke és a Japán Országgyűlés tagja volt. Nagyapja, Koizumi Matadzsiró, Hamagucsi és Vakacuki miniszterelnökök kormányában postaügyi és telekommunikációs miniszterként szolgált és a posta privatizációjának egyik korai támogatója volt.
A Jokoszukai Középiskolában tanult, a Keió Egyetemen ekonómiát hallgatott. Később Londonban járt egyetemre, de 1969-ben, apja halála miatt vissza kellett térnie Japánba. Még azon év decemberében jelöltette magát az alsóházba, ám nem kapott elég szavazatot hogy az LDP képviselője lehessen. 1970-ben az akkori pénzügyminiszter, Fukuda Takeo (aki később miniszterelnökként is szolgált) titkára lett.
Az 1972-es parlamenti választásokban Koizumit megválasztották az alsóházba, Kanagava prefektúra 11. kerületének képviselőjeként. Pártjában, az LDP-ben, Fukuda Takeo frakciójának tagja volt. 10 egymás után következő választáson mindig sikeresen jelöltette magát képviselőnek.
[szerkesztés] Koizumi, a Képviselőház tagja
Koizumi első fontos posztját 1979-ben kapta meg, mikor az akkori pénzügyminiszter kinevezte helyettesének. Takesita Noboru kormányában (1988-ban) egészségügyi és népjóléti miniszter lett. Miniszteri címet 1992-ben kapott újra (Mijazava kormányában postaügyi és telekommunikációs tárca vezetőjeként). 1996 és 1998 között az Uno- és Hasimoto-kormányokban egészségügyi és népjóléti miniszter volt.
1994-ben, mikor az LDP ellenzéki párt volt, Jamaszaki Taku, Koizumi és Kato Koicsi (a média JKK-nak nevezte őket neveik kezdőbetűi alapján) az LDP-ben új frakciót alapítottak Sinszeiki néven. 1995 szeptemberében és 1999 júliusában jelölt volt pártja elnöki tisztségére, de először Hasimoto Rjútaro, majd Obucsi Keizó győzte le őt. Miután 2000-ben Jamaszaki és Kato részt vettek Mori Josiró, az akkori miniszterelnök ellen irányuló bizalmatlansági szavazás elindításába (ami végül sikertelen lett), és ki kellett lépniük a pártból, Koizumi maradt az egyetlen jelentős tagja a Sinszeikinek.
[szerkesztés] A miniszterelnöki poszton
2001. április 24-án Koizumit megválasztották az LDP elnökévé az esélyesebbnek tartott Hasimoto Rjútaró korábbi miniszterelnökkel szemben[1], két nappal később pedig a parlament miniszterelnökké választotta.[2] A hagyománnyal szakítva kormánytagjait nem a pártfrakciók szerint választotta ki: míg a Hasimoto vezette legnagyobb frakciónak két, a Mori Josiró, szintén korábbi miniszterelnök irányította második legnagyobbnak (amelyhez ő maga is tartozott) három posztot adott. Kabinetjében öt nő és három nem politikus is helyet kapott.[3] Népszerűsége 2001 júniusában 85%-on állt.[4]
[szerkesztés] Belpolitikája
Koizumi programjában szerepelt a közmunkára fordított kiadások csökkentése, az állami kölcsönfelvétel korlátozása, az autópályakezelő felosztása kisebb vállalatokra, a helyi önkormányzatok jogkörének kiszélesítése, ám a legfontosabb helyen a posta privatizálása állt. A japán posta a postai szolgáltatások nyújtása mellett egyben a világ legnagyobb bankja is volt, betét- és biztosítási állománya elérte a 320 billió jent (2,8 billió dollár).[5][6]
A hivatalba lépése utáni egy évben Koizumi népszerűsége 40 százalékpontot esett.[7] Reformterveit főként nem az ellenzék, hanem saját pártja, azon belül pedig a legnagyobb Hasimoto-platform torpedózta meg; a gazdaság helyzete romlott.[8] 2002 januárjában lecserélte közkedvelt külügyminiszterét, Tanaka Makikót, ami további népszerűségvesztéshez vezetett.[9] 2001/2002-ben a kormány több antideflációs csomagot fogadott el, amelyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.[10]
2002 szeptember 30-án Koizumi átalakította a kormányát. A gazdasági politikaért felelős Takenaka Heizó miniszter kapta meg a pénzügyi portfóliót is. Takenaka radikális reformterveit heves támadások érték, négy ellenzéki párt bizalmatlansági indítványt is benyújtott ellene (sikertelenül).[11] 2002 végére, 2003 elejére azonban előrelépés történt a bankreformmal, amely a bankokat volt hivatott segíteni megszabadulni bedőlt hiteleiktől,[12] és részben ennek, részben pedig a nemzeti bank újonnan meghirdetett expanzív monetáris politikájának köszönhetően (2003 februárjában Koizumi Fukui Tosihikót jelölte ki a jegybank új elnökének[13]) a gazdaság fellendült, az értékpapírpiac újjáledt. Míg a bankok bedőlt hiteleinek összértéke 2002 márciusában elérte a GDP 8%-át, Koizumi hivatali idejének végére 2% alá esett.[5]
A posta privatizálásának első lépéseként 2003. április 2-án a vállalatot részvénytársasággá alakították (132 éves történelmében ez volt az első jelentősebb reform).[14] Szeptember 20-án Koizumit újraválaszották az LDP élén, a november 9-i parlamenti választásokon pedig, bár az ellenzék jelentősen megerősödött, Koizumi és pártja megtartotta többségét.[15][16]
2004-ben a japán gazdaság helyzete tovább javult,[17] ennek ellenére a nyári felsőházi választásokon az ellenzék jelentősen megerősödött. Szeptemberben ismét átalakotta kormányát, Takenaka Heizót kinevezte a postareformért felelős tárca nélküli miniszternek.[18]
2005. július 5-én a parlament alsóháza 233-228 arányban megszavazta Koizumi postareformját, bár több párttársa is ellene voksolt. A javaslat alapján a postát 2007-ben négyfelé osztották volna fel, a banki és biztosítói ágát pedig 2017-ig adták volna el.[19] A felsőház azonban augusztus 8-án leszavazta a törvényjavaslatot. Koizumi másnap bejelentette, hogy feloszlatja a parlamentet és szeptember 11-ére választásokat ír ki, amely mintegy népszavazás is lenne a reformról.[20] A választásokon Koizumi pártja és annak koalíciós partnerei elsöprő győzelmet arattak, az alsóházban kétharmados többséget szereztek.[21] Október 14-én a felsőház végül elfogadta a postareformot, a privatizációt pedig 2007. október 1-jén végrehajtották.[22][23]
[szerkesztés] Külpolitikája
Elődeihez hasonlóan Koizumi külpolitikája is az Amerikai Egyesült Államokkal és az ENSZ-szel való szoros együttműködésen alapult. Az Egyesült Államok iránti elkötelezettsége jeléül japán csapatokat küldött Irakba a terrorizmus megfékezésére. A közel-keleti bevetésük során a Japán Önvédelmi Erők a második világháború óta először harcoltak külföldön, fegyveres konfliktusban. Számos japán újságíró a kedvező japán-amerikai kapcsolatokat Koizumi és George W. Bush amerikai elnök személyes barátságának számlájára írta.
Az észak-koreai emberrablások és az ország atomprogramjának ügyében keményebb álláspontot képviselt mint elődei.
[szerkesztés] Kormányai
[szerkesztés] Jegyzetek
| Elődje: Mori Josiró |
|
Utódja: Abe Sinzó |
|
Ez a japán személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
 |
Ez a politikusról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
