Kohner Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kohner Adolf
KohnerAdolf.jpg
Fényes Adolf: Báró Kohner Adolf képmása
Született 1866. április 26.
 Habsburg Birodalom, Pest,
Elhunyt 1937. január 30. (70 évesen)
 Magyarország, Budapest,
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nagybirtokos, nagyiparos

Szászbereki báró Kohner Adolf, (Pest, 1866. április 26.Budapest, 1937. január 30.) nagybirtokos, nagyiparos a magyarországi zsidó élet aktív tagja. A Kohner Adolf és Fiai cég vezetője. A Kohner Zsigmond által 1874-ben alapított bankcég, az egyik legjelentékenyebb magyar magánbankház igazgatója, a hazai tőkésréteg egyik vezető egyénisége. Az Országos Képzőművészeti Társulat elnöke, az 1902-ben megnyílt szolnoki művésztelep egyik alapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legtanultabb nagybirtokosai és nagyiparosai közé tartozott. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a gyáriparban és az agráriumban, valamint a magyarországi zsidó élet sok hasznos mozgalma is az ő nevéhez fűződött. Mint az Izraelita Országos Iroda elnöke, a kongresszusi alapon álló magyar zsidóság vezetője. Elnöke az Országos Magyar Izraelita Közalapnak és tagja a Ferenc József Rabbiszeminárium vezetőbizottságának.

Mint műgyűjtő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint műértő, műgyűjtő és a művészetek mecénása szerzett nevének általános elismerést. Vezető szerepe volt az Országos Képzőművészeti Társulatban, az 1902-ben megnyílt Szolnoki Művésztelepnek pedig egyik alapítója. Jelentékeny műgyűjteményének súlypontját a modern francia impresszionista és posztimpresszionista festők művei alkották, kezdve azok korábbi előfutáraival – Magnascotól a Szerzetesek, Goyától Az akasztott ember, Constable néhány tájképe; majd Géricault, Delacroix, Daumier képei, azután a barbizoni festők: Corot, Millet, Chintreuil; Courbet, Manet, Berthe Morizot, Monet, Renoir, Cézanne, Sisley, Gauguin, Puvis de Chavannes, majd az újabbak: Maurice Denis, Bonnard, Puys.

Ezeken kívül magyar festők alkotásait is gyűjtötte, a régiebbek közül egész gyűjteménye volt Mészöly Géza tájképeiből, de szerepelt gyűjteményében Munkácsy Mihály három képe, Paál László tájképei, valamint Szinyei Merse Pál Pacsirtája, melyet később a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozott, továbbá nagybányai és szolnoki festők művei.

Mint nagytőkés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyűjtői tevékenységének anyagi lehetőségeit szerte­ágazó ipari, kereskedelmi és banki érdekeltségei alapoz­ták meg. Kohner a század első évtizedeiben az egyik legvagyonosabb zsidó nagypolgárnak számított. Anyagi gyarapodása a toll- és gyapjúkereskedelemtől indult, később jelentős földbirtokok, élelmiszer- és vegyipari vállalkozások, valamint bankház működtetése is hozzá­járult gazdagodásához. A Kohner Adolf és Fiai cégnek óriá­si kiterjedésű és mintaszerűen vezetett birtokai voltak Szászbereken, ahol elsősorban állattenyésztéssel és konzervgyártással foglalkoztak.

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kohner Adolf a zsidó nagypolgárság több kiemelkedő alakjához hasonlóan számos társadalmi és politikai elismerésben is részesült, I. Ferenc József 1912-ben bárói ranggal jutalmazta, és az udvari főtanácsosi címet is kiérdemelte.

Élete vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmincas évek elején egy balsikerű valuta­spekuláció a cég és a gyűjtemény sorsát is megpecsételte. 1933-ban a tönkrement vállalat és a felhalmozódott adósságok arra kényszerítették Kohnert, hogy gyűjteménye nagy részét aukcióra bocsássa. Az árverésre 1934 februárjában került sor az Ernst Múzeumban. Emellett kénytelen volt eladni Damjanich utcai palotáját is. Csupán három évvel élte túl gyűjteménye felbomlását.

A Múlt és Jövő 1937-es rövid nekrológja szerint, „midőn az anyagi körülmények visszavonulásra kényszerítették, méltóságteljesen viselte sorsát, elmerült könyveibe, melyeknek világában mindig otthonra talált”.

1937. január 30-án hunyt el, február 2-án helyezték örök nyugalomra a Salgótarjáni úti zsidó temetőben. Gyermekei: Károly, Ida, Lujza, és Katalin.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]