Kohanita öltözék
A kohanita öltözék az a papi öltözék, amelyet a zsidó hagyomány szerint a kohaniták (Áron és férfi leszármazottai) viselhettek minden szentélybeli szolgálatkor.
Mózes második könyvében (שמות) olvashatunk a Tecáve (תצוה) hetiszakaszban, amelyben a papi feladatokat ellátó személyek öltözékéről tudunk meg többet. A ruhák méltóságot kölcsönöztek, fényesek, feltűnő színűek voltak, hogy mindenki jól lássa őket. A ruhadarabok több funkciót is elláttak, és a szentélybeli munkákhoz használták őket kizárólag. Miután felöltötték magukra papi öltözéküket, már nem érintkezhettek senkivel sem, nehogy tisztátalanná váljanak. Ezért volt szükség a feltűnő ruhára. Részei: melldísz, éfód, köpeny, szegélyes szövött köntös, süveg és öv.
A melldísz (חשן)[szerkesztés]
Rási szerint ez volt legfelül a ruhán: egy, a szív fölött viselt ruhadísz.[1] Valószínűleg aranyból készülhetett, rajta 12 drágakővel, melyekre a 12 törzs neve volt belevésve (Jákob fiainak neve születésük sorrendjében). (A felső sorban: rubinkő, topáz, smaragd. Alatta: karbunkulus, zafír, türkiz. A harmadik sorban: opál, achát/sebó; és ametiszt. Negyedik sorban végül: berill, sóham, jáspis.)[2] Ez a melldísz (chósen hámispát) orákulumként is szolgált. A melldísz kétrétegű volt, minden oldalon nyitott, csak alul nem. „Törvénytevő melldísznek” is nevezték, mert abban volt az Urim és Tummim, amelynek segítségével a főpap I-tenhez fordult döntésért, ha a közösség nagy megoldásra váró kérdéseiről volt szó.[3] Urim és Tummim szó szerint világosságokat és tökéletességeket jelent. Pontosabb leírásuk nem maradt fent, ezért nem tudhatjuk, hogy mik lehettek ezek. Néhány tudós feltevése szerint, egyfajta jóskő lehetett, amire I-ten neve volt rávésve. Azonban a 39. fejezetben, ahol a melldísz elkészítésének részletes leírása van, nincs említve az Urim és Tummim. Lehetséges, hogy a tizenkét kőnek az összefoglaló elnevezéséről van szó. A harmadik könyv 8. fejezet, 8 versében a főpap ruházata van leírva, ahol Urim és Tummimot említenek, viszont a tizenkét kőről nem esik szó. Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy a két elnevezés azonos lehetett.
Éfód (אפוד)[szerkesztés]
A tórai szöveg szerint szövött ruhadarab volt, amelyet aranyból, kékbíborból, piros bíborból, karmazsinból és sodrott bisszusból készítették. A vállnál összeilleszthető volt. A Hertz Biblia kommentárjában rövid szűk ruhadarabként említi, amelyet a kar alatt viseltek a testükön, és a vállak felett szalagokkal erősítettek meg. Úgy viselhették, mint egy kötényt. Az éfód anyaga a leírás szerint megegyezett a Szentély függönyeinek és szőnyegeinek anyagával, a főpap és a Szentély között fennálló kapcsolatot jelképezhette. Voltak benne arany szálak is, melyek a királyi hatalmat jelképezik, hiszen a főpap a közösség szellemi vezetője. Rási szerint az éfódot hátul kötötték meg.[4] Szélessége ugyanakkora lehetett, mint egy férfihát szélessége. Azt, hogy a testre volt kötve ez a ruhadarab, Sámuel II. 6, 14 bizonyítja: „Dávid pedig táncolt egész erővel az Örökkévaló szine előtt; Dávid fel volt övezve len-éfoddal.” Azt, hogy nem csak egy öv volt, Mózes III. 8, 16-ban: „Ráadta a köntöst, körülövezte őt az övvel, felöltöztette a köpenybe, rátette az éfodot, körülövezte őt az éfod szorítójával és ráillesztette vele az éfodot.” Részeinek neve: „ktéfot” a vállrész, és „chésev” az övrésznek a neve. Ez a darab körülövezi, és díszíti a viselőjét.[5]
Köpeny (מעיל)[szerkesztés]
„És készítsd az éfodnak köpenyét teljesen kékbíborból.” A fejnek volt nyílása, aminek a szélét takácsok készítették. Páncéling pereméhez hasonlított, vagyis vastagra készítették, hogy ne szakadjon el könnyen. Az alsó szegélye díszesebb volt, mert a kékbíbor mellé pirosbíbort, karmazsint is használtak. A kommentár azt írja, hogy alul 72 díszítés volt a szegély körül, ami gránátalmából és csengettyűből állt. Két festett alma között volt felvarrva egy aranycsengő. Az aranycsengők, amelyek a köpenyhez tartoztak, imádkozás közben jelezték a gyülekezetnek az udvarban, hogy a főpap belép a szentélybe. Tehát a csengők jelzőeszközök voltak. Rási a köpenyt egyfajta ingnek, vagy köntösnek írja le.[6] De ez csak felső ruházat lehetett, aminek csak a fejrészén volt kivágás.
Süveg (מצנפת)[szerkesztés]
A homlokrészénél aranylemez volt amelybe belevésték „Szent az Örökkévalónak”. Ezt a díszt kékbíbor szalaggal erősítették a süveghez. A szalag a lemez sarkaira volt fűzve, megerősítette a főpap a homlokán. A fém nem érhetett a pap homlokához, mert ott volt a süveg bisszus anyaga. Rási boltozatos kalapnak írja le. A süveg formája határozta meg, hogy főpap vagy sima pap: a főpapoknak magas süvegük volt, a többiek turbánszerűt viseltek.
Köntös (כתנת)[szerkesztés]
Kockás mintázatú volt, díszítés gyanánt. Leért a pap lábáig, és szorosan simult a testhez, az ujjai is hozzá simult a karhoz. Fehér színű volt, a tisztaság és szentség jeléül.
Öv (אבנט)[szerkesztés]
A köntösön viselték, az éfodot meg a köpenyen viselték. Az övet minden pap viselte.
Egyéb ruházat[szerkesztés]
Viseltek még alsó ruházatot is, ami a térdükig ért, pontosabban „ágyékuktól combjukig érjen”. Ezzel takarták el csupaszságukat. Vagyis elsőként egy alsó ruházatot vettek fel, majd jött a köntös, öv, köpeny, éfód, melldísz és a süveg, rajta az aranylemez. A szentélybe csak felszentelve léphettek be, hogy a szentélyt ne szentségtelenítsék meg. Ha már rajtuk volt a papi öltözékük nem léphetett senki a közelükbe. Ezért is volt rajtuk csengő, hogy tudják, mikor van a közelben a főpap, illetve hallják mikor lép be, és mikor jön ki a szentélyből. Egy másik szakaszban van leírva, hogy a belépés előtt raktak a lábukra egy kötelet, hogy ha valami történik, ki tudják őket húzni. Mai napig foglalkoznak azzal, hogy a papi ruhát elő tudják állítani, mert ha eljön a Messiás, akkor a szentély újra állni fog, és azokat a dolgokat csak abban az öltözékben lehet elvégezni. Ezzel csak ultraortodox[7] szervezetek törődnek.
Melldísz kövei[szerkesztés]
| Magyar név | Héber neve | Fonetikus leírása | Színe, kommentár | 12 törzs tagjai |
|---|---|---|---|---|
| Első sor: | ||||
| Rubinkő | אדם | ódem | Vöröses színű drágakő. | Reuben |
| Tópáz | פטדה | pitdá | Sárgás-zöldben játszó kő | Simon |
| Smaragd | ברקת | báreketh | Zöldszínű drágakő | Lévi |
| Második sor: | ||||
| Karbankulus | נפך | nófech | Júda | |
| Zafír | ספיר | Sötétkék színű drágakő | Zebulon | |
| Türkiz | יהלם | jahalom | Világos kékes-zöld színű drágakő | Jiszákár |
| Harmadik sor: | ||||
| Opál | לשם | lesem | valószínű, hogy a nsm-ként ismert sárga egyiptomi drága kő lehet | Dán |
| Achát | שבו | sebó | Gád | |
| Ametiszt | אחלמה | achláma | Áser | |
| Negyedik sor: | ||||
| Berill | תרשיש | tarsis | Naftali | |
| Sóham | שהם | József | ||
| Jáspis | ישפה | Benjamin |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából - Új magyar fordítás / [Szerk.: Oberlander Báruch rabbi] Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület ; Budapest, 2007 6. kötet 26. o.
- ↑ Lásd: mellékelt táblázatban részletesen.
- ↑ Hertz-Biblia II. kötet 331. o. Kommentár.
- ↑ Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából 6. kötet 26. p („De az az érzésem hátul volt megkötve”)
- ↑ Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából 6. kötet. 3. ábra. Ld. 2. mellékletben.
- ↑ Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjából 6. kötet 27. o.
- ↑ http://www.templeinstitute.org/
