Koháry István (országbíró)
csábrághi és szitnyai gróf (korábban báró) Koháry István (Csábrág, 1649. március 12. – uo. 1731. március 29.) országbíró, hadvezér, politikus, költő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Gyermekévei
Koháry István és Újfalussy Éva elsőszülött gyermeke. 1649. március 11-én a csábrági várban látta meg a napvilágot. Csábrág vára, amely akkor a török hódoltság határán feküdt, állandóan harckészültségben állt. Harcedzett vitézek védték a várat, ahonnan ki-kitörve gyakran szembeszálltak a török csapatokkal. Ebben a környezetben töltötte gyermekéveit az ifjú István.
[szerkesztés] Tanulmányai
Tanulmányait alig nyolcévesen kezdte. Szeretett költeményeket tanulni, és azokat elszavalni. Ifjú korában inkább zárkózott természetű volt, ezért sokan úgy gondolták, majd pap válik belőle. Tényleg volt benne hajlandóság a papi élet iránt, de elsőszülött fiú lévén fontosabb kötelezettségek hárultak rá. Amikor az elemi ismereteket a szülői háznál elsajátította, anyja unszolására Nagyszombatba küldték tanulmányainak folyatatására. A nagyszombati jezsuita kollégiumot akkoriban az egész ország tanulni vágyó ifjúsága látogatta. Koháry Istvánnal együtt tanultak a Zichy és az Erdődy családok sarjai is. Néhány hónappal később apja Léva alatt a törökökkel vívott csatában életét veszítette, így az ekkor 15 éves fiú vált az ekkor már országos szerepet vívő család legidősebb férfi tagjává. I. Lipót király a család hűségének biztosítására, alig néhány nappal apja halála után, július 25-én a füleki vár kapitányává nevezte ki. Tanulmányainak befejezéséig helyettesévé a német származású Unger Mártont nevezték ki. Nagyszombaton az okatatásnak három fokozata volt a Facultas Humanitatis, a Facultas Artium és a legfelső, négy éves Theológiai kar.
A kollégium befejezése után Lipót kívánságára a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait. Itt a főúri házaknak és a királyi udvarnak is szívesen látott vendége volt. Ezt bizonyítja 1666 januárjában írott levele is, amelyben „szép és becsülletes köntöst” kér anyjától, „hogy mind Ő felsége s mind itt lévő nagy grófok s herczegek előtt becsülettel compareálhassak.”
Egyetem tanulmányaik végeztével a hallgatók magisteri (doktori) vizsgát tettek, ünnepélyes keretek között, a bécsi Szent István székesegyház harangjainak zúgásától kísérve. Koháry Istvánt az a kegy érte, hogy személyesen az uralkodó jelenlétében tarthatta meg disputációját (vitabeszédét): „A disputatiom pediglen minthogy ma egy hete istennek hála elég szerncsésen dob- és trombitaszó alatt végbe ment… Ő felségének is magam bevittem(egy festett allegórikus képet) melyet Ő Felsége tülem kedvesen vévén kiváltképpen való gratiájábul egy szép arany lánccal, mik 200 aranynál is többet nyomnak megajándékozott.”
A következő év januárjában részt vett Lipót császárnak Margit Mária Terézia spanyol infánsnővel (1651-1673), IV. Fülöp király leányával kötött fényes esküvőjén, de ezután ezt írta: „Én mindazáltal ezeket éppen az jó Bécscsel együtt megunván, Nagyságodat kérem alázatosan, várjon maga szolgálatjára.”
[szerkesztés] Harca a törökkel és a kurucokkal
1667 februárjában hazatért és átvette a füleki főkapitányságot. Ez abban az időben egyike volt a legfontosabb tisztségeknek, hiszen Fülek ekkor a török által megszállt Pest, Nógrád és Heves vármegyék központja volt. A füleki vár tisztikarának jelentős része protestáns vallású volt, akik idegenkedve fogadták új parancsnokukot. Koháry azonban megnyerő modorával hamarosan maga mellé állította a várnépet. Füleken sok tennivalója akadt, a vár nem volt a legjobb állapotban, ezért többször folyamodott jelentős segélyért a bécsi Haditanácshoz. A környék népét állandóan támadták a gyöngyösi és egri török, ezért a füleki vitézek számos alkalommal rajtuk ütöttek és visszavették zsákmányukat.
A Koháry név csakhamar rettegett lett a törökök előtt, ennek bizonyítéka az eset, amelyet Kazy Ferenc hagyott ránk: „Egy ízben a török martalócok szállottak a Fülekhez közel eső faluba,s a jobbágyoktól szekereket és marhákat követeltek, a megrettent falubeliek már összegyűjtötték a zsákmányt, mikor az egyik falubeli a »Jön Koháry!« kiálltással szaladt a törökhöz. Erre a törökök a zsákmányt otthagyva szerteszét szaladtak.”
A törökök elleni harcot rövid idő múlva a bujdosók és Thököly támadásai váltották fel. 1678-ban Thököly hadai ostrom alá vették Füleket,de bevenni nem tudták és közben fegyverszünetet kötöttek és elvonultak a vár alól. Az uralkodó 1681-ben Sopronba országgyűlést hívott össze, ahol Koháry István is részt vett. Reá esett az elégedetlenkedő protestáns és katolikus rendek közötti közvetítés feladata. Érdemeiért I. Lipót 1682-ben királyi kamarássá, belső tanácsossá és ezredessé nevezte ki.
Ebben az évben Thököly serege, kiegészülve a szövetséges török haddal és Apaffy csapataival ismét ostrom alá vette Fülek várát. A várvédők létszáma alig 2 000 fő, az ostromlóké pedig 60 000 fő volt. Az ostrom augusztus 26-án kezdődött, egy hét múlva a védőknek már fel kellett adniuk a külső várat. Ekkor Ibrahim pasa, Seldius pasa, Thököly és Apafi négy oldalról kezdték lövetni a várat. A várőrség szeptember 10–11-én Koháry tudta nélkül alkudozásba kezdett az ostromlókkal, és szabad elvonulás ígérete fejében feladták a várat. Az őrség valóban menlevelet kapott, de maga Koháry, aki nem írta alá az egyezséget, Thökölyt a vár feladásakor török kutyának, a haza árulójának nevezte, és kijelentette, hogy ő tót királyt nem szolgál, fogságába került. A vár falait a törökök kívánságára felrobbantották.
Koháryt először Regéc várába vitték, Zrínyi Ilona nemeslekűsége segített elviselni rabságát. Thököly többször próbálta saját pártjára csábítani a rabot, de Koháry nem engedett. Ez annyira felbosszantotta fogvatartóját, hogy bizonyosan megölte volna Koháryt, ha Sobieski János lengyel király nem járt el érdekében. Koháryt ezután Munkácsra vitték, ahonnan 1683 őszén sikertelen szökési kísérletet hajott végre. Ezután Tokajba, Sárospatakra, majd Ungvárra szállították, ahol rendkívül szigorú őrizet alatt tartották.
Gyöngyösy így ír ezekről az évekről: „Esztendőknél tovább terjedő holnapok alatt minden társaságtól magányosan rekesztő: konyhai mosadékra hozatott zavaros vízzel,lovászok praebendájára süttetett száraz kenyérrel sanyargató: A mindenek szolgálatjára teremtetett napfénynek világosságátul elfogó: Sovány ebédét és tisztuló szükségét egy helyben vegeztető: Az levegő égnek tikkantó rekettségéből a régi szemétnek, nedves penészéből származott dohossággal szédelegtető, és ugyanabból szaporán tenyéző szőke és barna hangyáknak gyakor serkengetésekkel nyughatatlanító, végre majd halálos betegséget nemző és másféle sok nyomorúságokkal teljes rabságokban tarták Nagyságodat.”
Rokonai először 1684-ben kaptak róla életjelt. Ezután már engedélyezték számára a külvilággal való kapcsolattartást. A következő év közepén, amikor Thököly szerencsecsillaga leáldozóban volt, a Koháryért kért, addig teljesíthetetlenül magas sarcot nyolc kuruc főtisztre mérsékelték. Koháry Farkas azonban hiába járta ki a kuruc foglyok szabadon bocsátását, a cseréből mégsem lett semmi. 1685 májusában Schulz és Caprara tábornokok vezetésével sikeres hadjárat indult, amelynek során sorra elfoglalták Thököly várait. Maga Thököly október 4-én a váradi pasa fogságába került. Caprara végül 1685 augusztusában utolsóként elfoglalta Ungvárt is, és kiszabadította Koháry Istvánt is, több mint 3 évnyi fogság után.
[szerkesztés] A „Speculum Fidelitatis”
Koháryt a csaknem 38 hónapig tartó rabság nagyon megtörte. Többen azt tanácsolták neki, hogy ilyen állapotban jelenjen meg a császár előtt, hogy annak szánalmát felkeltse. Koháry azonban előbb Csábrágba vonult vissza, és csak miután visszanyerte erejét, elég erősnek érezte magát, jelent meg az udvarnál. Lipót kitüntető szívélyességgel fogadta őt, és miniszterei, fényes udvari kísérete előtt Koháryt többször megölelve Speculum Fidelitatis-nak, a hűség tükrének nevezte őt. Hősiességének színhelyét, Fülek várát örökös joggal a Koháry családnak adományozta. Híre külföldre is eljutott, így XI. Ince pápa dicsérő levéllel, díszkalappal, búcsúirattal tisztelte meg a kereszténység érdekében szerzett érdemeiért.
Lipót a következő évben Dunán inneni és bányavidéki kapitánnyá nevezte ki, e tisztségében harcolt Székesfehérvárnál, ahol a törököket csúfosan megverte. 1686-ban Buda visszafoglalásánál Koháry István a Lotaringiai Károly fővezér seregének bal szárnyát képező csapatok parancsnoka volt. Budát végül szeptember 2-án a keresztény seregek sikeresen elfoglalták. Mikor a fősereg tovább haladt az ország többi részének felszabadítására, Koháry Istvánt nevezték ki Budavár parancsnokának. E tisztséget 1687 őszéig töltötte be. 1687 novemberében ismét a harcmezőn találjuk Eger alatt, ahol a magyar csapatokat vezette a hatvani kapu előtt. A törökök vitézül harcoltak, többször is megpróbáltak kitörni a várból, de Koháryék mindig visszaverték őket. Az egyik ilyen kirohanás során egy török golyó találta el jobb kezét, örökre tönkretéve azt. Ennek ellenére Koháry megvárta a vár feladását. Eger közelében a Szépasszony-völgyet még a XIX. század első negyedében is Koháry-völgynek nevezték.
[szerkesztés] A Rákóczi-szabadságharcban
1703-ban kitört a Rákóczi-szabadságharc. Koháry hadsereget szervezett, s azokat a Vág vidékére vezette, itt egyesültek Forgách Simon gróf, Pozsony, Trencsén és Nyitra vármegye katonáival. Október 30-án Újbarsnál megverték Ocskayt és visszafoglalták Lévát. Rákóczi e hír hallatára Bercsényit és Károlyit küldte Koháryék ellen és őket Zólyomnál megverték.
1704-ben Koháry Szécsényi Pál kalocsai érsekkel együtt képviselte az udvart a selmecbányai értekezleten, azonban e tárgyalások nem jártak sikerrel. 1707-ben az ónodi országgyűlés birtokait a kuruc tábornokok között osztotta szét. Csábrágot Bercsényi Miklós kapta meg, aki Kohárynak a vár kapuján olvasható jelmondatát:
leverette és helyébe ezt vésette:
Koháryt, aki Budán a Vízivárosban húzta meg magát, magányában is utolérte az uralkodói kegy, és József császár, az új uralkodó, hogy a jeles hazafit magának lekösse, altábornagyi rangot adományozott neki.
1709-ben Pálffy sikerrel visszafoglalta Koháry birtokait. 1711-ben I. József király Hont vármegye örökös főispánjává nevezte ki Koháryt.
Ebben az évben III. Károly került a trónra és a következő év végén a koronázó országgyűlésen 48 évi hű szolgálataiért a haditanács teljes fizetéssel nyugdíjazta és tábornaggyá nevezte ki.
Az 1714 szeptemberében összehívott országgyűlésen a négy nádorjelölt között szerepelt, idős kora miatt azonban az országbírói tisztségre választották meg. Mivelhogy Eger ostrománál jobb kezét súlyos találat érte, az országgyűlés felhatalmazta, hogy nevét ezüst pecsétbe vésesse és ezt használja hivatalos iratokon.
1715. évi XXIX. törvénycikk
az országbiróról s annak itélőmesteréről
Noha ugyan az 1655:23. és 1681:40. törvénycikkeknek, melyek kimondották, hogy az országbiró vagy annak itélőmestere Magyarország felsőbb részeiben tartozik székelni, a jelen országgyülés folyama alatt azzal, hogy föméltóságu s méltóságos csábrági Koháry István gróf, Ő császári királyi felségének eme gróf ur iránt viseltető hajlamánál és kegyelménél fogva, tekintettel ennek a király s az ország iránt, békében és háboruban szerzett érdemeire is, a legutóbbi megüresedés alkalmával az említett országbirói hivatalra lépett elő s ez a felső részekben székelő itélőmesterét kinevezte: ugyan e részek megvigasztalására, eleget tettek:
2. § És mivel a fennczimzett új országbiró ur, a mult török háboru alkalmával, az akkor a törökök birtokában volt egri vár ostrománál, jobb kezén súlyosan megsebesülvén, s azt nem használhatván, hivatalos kötelességéhez képest a perlekedők folyamodására kiadni szokott törvénykezési és egyéb kiadványokat saját kezével alá nem irhatja, azért, nehogy e tekintetben valamely hiány vagy vita és a perlekedők közt kifogás alkalma merülhessen fel: Ő legszentségesebb felsége ugynannak az országbiró urnak kegyesen mgengedte, hogy nevét ezüst lapra vésethesse, és saját aláirása helyett annak lenyomásával élhessen az emlitett országbirói hivatalhoz tartozó összes kiadványoknál."
[szerkesztés] Utolsó évei
1715-ben mint a bíróság elnöke járt el Korponay Jánosné, a „lőcsei fehér asszony” perében. Koháry az ítéletet két évig halogatta, de végül a királyi parancsnak engedelmeskedve a vádlottat felségsértésért kivégezték.
1723-ban az országhatárt vizsgáló bizottság tagja volt. Ezután már alig szerepel. Visszavonultan élt a csábrági várban, családja körében. Súlyosabb betegségek csak 1731 januárjától kezdték gyötörni. Végül húsvét után három nappal, március 29-én csendesen elhunyt.
[szerkesztés] Alapítványai, jótékonysága
Jobbágyainak igazi atyja volt. Kecskemét városa, amelynek földesura volt, nemegyszer mutatta ki ragaszkodását iránta. Amikor Kecskeméten a protestánsok fatemploma leégett, utasította az elöljáróságot, hogy jelöljön ki templomépítésre alkalmas helyet a protestánsok részére. Jótékony célokra több, mint 600 000 forintot áldozott. Ebből több, mint 100 000 forintot szegény tanulók segélyezésére rendelt. Nem feledkezett meg a nagyszombati kollégiumról sem, amelynek egykor ő is tanulója volt. Kecskeméten piarista gimnáziumot alapított, a pesti piarista iskola építéséhez ő adta az induló tőkét. Debrecenben a piarista gimnáziumot pedig 31 növendékre convictussal (lakás- és étkezési lehetőséggel) látta el.
Koháry István jelentős mecénási tevékenységet is kifejtett, támogatta korának legkedveltebb íróját, Gyöngyösi Istvánt is.
AZ CSALÁRD CUPIDÓNAK
kegyetlenségét megösmérő és annak mérges
nyilát kerülő
TISZTA ÉLETNEK GENIUSA,
melyet
a versek olvasását kedvelő magyar ifjaknak
kedvekért, maga mulatságában, más unalmas dolgaitúl
üresedve írt és a méltóságos gróf
KOHÁRY ISTVÁN ÚRNAK,
Csábrág és Szitnya várainak örökös urának, császár
és koronás király urunk őfelsége tanácsának,
komornyikjának, mezei ezreskapitányának és a Duna
mellett lévő végházai vicegenerálisának etc.,
nagy jó urának ajánlott alázatosan
1695. esztendőben Régi szolgája
Gyöngyösi István [1]
[szerkesztés] Művei
Koháry István ismerte a latin mondást, miszerint "poeta non fit sed nascitur (költővé nem válunk, hanem születünk)". Magát inkább katonának tartotta, versfaragásba csak kényszerűségből, fogságai évei alatt kezdett. Versei börtönéveiről, viszontagságairól szólnak, vallásos és erkölcsi tartalmúak. Mivel nem mindig tudta leírni, gyakran fejben memorizálta azokat. Több mint 10 000 verset írt. Költeményeit az irodalomtörténet a barokk főúri költészet lezárójának tekinti.
Megjelent művei:
- Sok óhajtás közben, inségviselésben, éhségszenvedésben, keserves rabságban Munkács kővárában szereztetett versek (5 füzetben adta ki 1720);
- Üdőmulatás közben szerzett versek (1687-ből, midőn Eger alatt vett sebében sinlődött)
- Sokféle kereszttel elkeseredett embernek kikoholt verse (1706-beli budai elvonultsága idejéből)
- Elvénült embernek búsuló gondolatai (1721)
- Hol egyszer s hol másszor kifaragott s összveszedett, rongyából leirt fűzfaversek (1726)
