Kognáció

A kognáció kognáció jogi, genealógiai és antropológiai fogalom. A latin cognatus 'közös származású' szóból ered. Az egyenes ági vérrokonokat jelenti, apai és anyai ágon egyaránt. Míg az agnáció az egyenes ági férfi vérrokonságot jelenti, a kognáció a teljes vérrokonságot, beleértve a nőket is.

Az ősi társadalmakban, ahol nagy szerepet játszott az öröklés, elsősorban az agnátusi (apai) ágú rokonság volt fontos. A kognátusok csak a régi vérségi, nemzetségi kötelékek fellazulásával örökölhettek. A feudalizmusban az öröklés többnyire ismét csak az agnátusokra korlátozódott, ami az uralkodócsaládokban egészen a 18. századig volt érvényben. Mária Terézia trónralépése sem ment külön örökösödési törvény elfogadása és háború nélkül.

A kognáció a tetszőleges férfi és nőági közös ős oldláról vizsgált leszármazási vonalat, vérrokonságot jelentő genealógiai fogalom. A kognáció tagját kognátusnak (en: cognate, cs: kognát) nevezzük. A nőágak közti kognáció leggyakrabban az öröklésnél és a házasságnál, a rokonsági viszonyok vizsgálatánál kapott szerepet, például a birtokperekben vagy a dinasztikus házasságoknál. Az uralkodóházaknál fontos volt a nőágak számon tartása is, hogy dinasztikus házasság esetén el lehessen kerülni a rokonházasságot, illetve pápai felmentést lehessen kérni, ha közeli rokonok házasságára került sor és az a kánonjog törvényeibe ütközött.

Névváltozatok:

en: Cognation, la: cognatio, cs: kognace
Rövidítések:

Tágabb értelemben a kognáció a család összes apai és anyai ágának vérrokonságát jelenti. A kognátus-rokonoknak azok minősülnek, akik közül egyik a másiktól közvetlenül (szülő-gyermek) vagy közvetve (nagyszülő-unoka) származik, - ezek egyenes ági rokonok - vagy mindketten (például a testvérek stb.) közös őstől származnak - ezek oldalági rokonok.

Lásd még

ág (genealógia), agnáció

,