Kodály Zoltán Gimnázium (Galánta)
Koordináták: é. sz. 48° 11′ 45″, k. h. 17° 44′ 00″
| Kodály Zoltán Gimnázium | |
 | |
| Kodály Zoltán Gimnázium épülete 2013-ban | |
| Alapítva | 1953 |
| Hely | Szlovákia, Galánta |
| Típus | gimnázium |
| A Kodály Zoltán Gimnázium weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kodály Zoltán Gimnázium témájú médiaállományokat. | |
A galántai Kodály Zoltán nevét viselő gimnázium (szlovákul Gymnázium Zoltána Kodálya s vyučovacím jazykom maďarským Galanta), a Mátyusföld magyarságának fontos középfokú oktatási intézménye Galántán található. Az itteni fiatalok műveltetését és oktatását a 20. század közepe, 1953 óta látja el. Ma a szlovákiai magyarság harmadik legnagyobb gimnáziuma.
Története[szerkesztés]
Az oktatás kezdetei a régióban[szerkesztés]
A környék iskolahálózatának kialakulása már Mária Terézia iskolarendelete, a Ratio Educationis előtt beindult. Ennek előzményei elsősorban az egyházi intézmények (kolostorok, plébániák) köré szerveződő "iskolákban" keresendők. Bizonyítékát elsősorban az egyetemi peregrinációkutatásban találhatjuk meg, hiszen a kutatás mai állása szerint is, már a mohácsi vész után Galánta és környékéről több diák indult útnak beiratkozni külföldi (többségében osztrák) egyetemekre. Ennek oka elsősorban az volt, hogy e vidéken nem alakultak ki szabad királyi városok, így a legközelebbi egyetemek is a kisebb értelemben vett régió határain kívül létesültek (Pozsony,[1] Nagyszombat, Nyitra és Komárom). A felekezeti sokszínűség ugyan növelte, de a nagyvárosok hiánya miatt mégis viszonylag alacsony maradt a külföldi tanulás mértéke a felvilágosodás után. A katolikus diákok "túlsúlya" elsősorban a vágsellyei jezsuita kollégiumnak és a Nagyszombati Egyetem viszonylagos közelségének köszönhető. A régió diákjainak külföldi tanulása tekintetében, elsősorban a mezővárosok emelkednek ki, közülük is Galánta és később a nagyobb zsidó közösségnek köszönhetően Szered, ill. Vágvecse.[2] Szintén igazolható a középkori gyökerekkel rendelkező vágsellyei iskola megléte.[3] A további településeken időrendben az újkorban: Galántán 1519-ben és 1729-ben,[4] Alsószerdahelyen 1600-ban, Deákin 1606-ban, Nemeskajalon 1653-ban, 1656-ban és 1780-ban,[5] Nagyfödémesen 1634 előtt és 1673-ban,[6] Negyeden 1701-ben,[7] Felsőszeliben 1708-ban, Tallóson 1732-ben, Diószegen 1751-ben és 1825-ben, Szelőcén 1752-ben, Pereden 1756-ban, Zsigárdon 1756-ban, Taksonyon 1761-ben és 1774-ben,[8] Vágfarkasdon 1718 előtt református és 1772-ben (1779) katolikus,[9] Hidaskürtön 1774-ben és 1873-ban, Nagymácsédon 1776-ban stb. mutathatóak ki az iskolák megléte.[10]
1598-1604 között Vágsellyén jezsuita kollégium működött, mivel ide helyezték át a znióváraljait. 1605. áprilisában Bocskai István foglalta el Sellyét, kiűzte a jezsuitákat és a várost elzálogosította, így a sellyei kollégium további működésének lehetőségei szertefoszlottak.[11]
Mátyusföldi oktatás a 20. században[szerkesztés]
1890-1944 között Talmud (rabbiképző főiskola) iskola is működött a városban. 1931-ben a Slovenská liga Galántán iskolát építtetett, ahol megkezdődött a szlovák nyelvű polgári oktatás. Ezt az épületet használta később a magyar gimnázium 1953-1977 között.
A kisebbségek oktatását a háború után a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-án elfogadott két rendelete szabályozta: 1944/5 és 6. Ezek az iskolák államosításától, ill. a kisebbségi iskolák megszüntetéséről határoztak. Mivel 1938 előtt ezen a területen főképp egyházi iskolák működtek és az oktatók a magyar tanárokat leszámítva, akiket elbocsátottak, állami alkalmazottakká váltak, ezért a magyar anyanyelvű képzés ellehetetlenült. Ezen rendeleteket erősítette meg a londoni csehszlovák emigráns kormány 1944. november 23-iki memoranduma. A Kassai kormányprogram tervszerűen hozzálátott ezen rendelkezések betartásához, melynek során előbb a városokban majd a falvakban is beszüntették az amúgy is szünetelő oktatást. A magyar nyelvű iskolahálózat felszámolása ellen a magyarság tiltakozni próbált, annak ellenére hogy csak ezek után kezdődtek el a reszlovakizálás programja, a deportálások és az ún. lakosságcsere.
1946-ban a nagyszombati gimnázium, kihelyezett tagozataként indult be középiskolai oktatás Galántán. 1948-ban ezen osztályok önálló gimnáziumi státust nyertek.
1949-ben Galántán, Vágsellyén és Nemeskürtön alakultak szlovák nyelvű tanonciskolák. Az 1953-as és későbbi iskolatörvények értelmében, további iskolaintézmények jöttek létre: Szereden és Vágsellyén szlovák, Galántán magyar tanítási nyelvű Tizenegy éves Középiskola alakult. 1960-ban Vágsellyén Élelmiszeripari Műszaki Középiskola, 1966-ban Szereden Kohászati Szakközép, ebből később közgazdaságivá, majd mezőgazdaságivá vált, és 1976-ban Vágsellyén Vegyészeti Szakközépiskola kezdte meg működését. Magyar tanítási nyelvű tanoncképzés csak a bársonyos forradalom után, 1990-ben magán úton indult be a régióban Hidaskürtön. Galántán külön magángimnázium alakult.
A galántai magyar tannyelvű gimnázium[szerkesztés]
1953. szeptember 1-jén indult el az oktatás a magyar tanítási nyelvű Tizenegy éves Középiskolában. Tantermei az ún. jubileumi iskolában (vagy Kolíšek-iskolaépületben) és az egykori Ipartársulat székházában voltak. A szlovák és a magyar gimnázium 1977. október 17-én költözött a Dukla utcai (ma: Eszterházyak útja) új épületbe.[12]
Az iskola fennállásának évfordulóit 1978. december 16-án, 1983. március 25-én, 1993. szeptember 18-án és 2003. október 10-én ünnepelték meg.
1992. szeptember 1-jétől nyolcosztályos osztályokkal bővült a gimnázium. 1995-ben az újabb Mečiar-kormány alatt ismét asszimilációs törekvések kerültek előtérbe és a magyar anyanyelvű oktatást védeni próbáló igazgatókat leváltották. Ezek ellen a szülői munkaközösség, a tantestület és az iskolabarátok is felemelték szavukat, több megmozdulás is történt (1995. június 30-án stb.). Az 1998-as újabb parlamenti választások után részben helyreállították az okozott károkat.
2000. december 16-án ünnepélyes keretek között felvette Kodály Zoltán zeneszerző és zenepedagógus nevét. Az iskola új logójára 2003 márciusában írtak ki pénzdíjas pályázatot. A szakmai zsűri választása a szavazatok figyelembevételével 10 pályázó 16 pályamunkájából az andódi Szegheő Gábor művére esett.[13]
Neves személyek[szerkesztés]
Oktatói[szerkesztés]
- Mórocz Károly (1938) pedagógus, néprajzi gyűjtő.
- Pék László pedagógus, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének egykori országos elnöke
- Pukkai László történész
- Szeberényi Zoltán (1930) irodalomtörténész, kritikus
Diákjai[szerkesztés]
- Bauer Győző orvos, farmakológus, diplomata
- Bergendi Barnabás magyar színész, rendező
- Buják Andor zenész, a Ghymes együttes egykori tagja
- Bukovszky László történész
- Czanik Ildikó légimentő főorvos
- Csadi Zoltán magyar színész, rendező
- Csuthy András régész, muzeológus
- Duka-Zólyomi Árpád atomfizikus, egyetemi tanár, politikus
- Écsi Gyöngyi énekes
- Fellinger Károly költő
- Izsóf József régész, múzeumigazgató
- Lancz Attila (1976-2021) jogász.[14]
- Lovász Attila újságíró
- Mészáros Attila vegyész, asztrofizikus, csillagász, egyetemi docens
- Neszméri Sándor újságíró
- Novák Veronika levéltáros, történész
- Novota János labdarúgó
- Pukkai Attila zenész, a Ghymes együttes egykori tagja
- Pukkai László történész
- Szarka László történész
- Szarka Tamás Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, a Ghymes együttes alapító tagja
- Talamon Alfonz Madách-díjas író
- Tóth Károly irodalomkritikus, tudományszervező, szerkesztő, politikus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója
- Tóth Attila kibernetikus
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ifj. Novák Veronika 2008: A Pozsonyi Királyi Akadémia hallgatósága 1777-1849 között. Archivum Sala IV, 107-118, 146-181.
- ↑ Szögi László 2008: Csallóközi és mátyusföldi diákok az európai egyetemeken (1526-1919). Archivum Sala IV, 91-101.
- ↑ Novák Veronika 2002 (összeáll.): Vágsellye 1002-2002. Žilina, 156; Pukkai László 1252-es keltezése vitatható, hiszen ott csak a templom meglétét említi a királyi oklevél.
- ↑ Szlovák Nemzeti Levéltár, fond Esterházi – česnecká línia, fasc. 60, num. 346, 363 összeírás 1729; Nováková, Veronika - Végh, Andrej 1987 (összeáll.): Galanta. Bratislava, 32.
- ↑ Szlovák Nemzeti Levéltár, Vizitációk 1781; Pukkai László 1997 (összeáll.): Nemeskajal község története. Nitra, 18.
- ↑ Danter Izabella 2010: Nagyfödémes. Senec, 174.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye. Budapest 1899, 154.
- ↑ Nováková, Veronika - Végh Andrej 1987 (összeáll.): Galanta. Bratislava, 84.
- ↑ Mátyus, Rozália – Reško, Alexander 1996: Farkasd – Látnivalók. Honismereti Kiskönyvtár 12. Bratislava, 7, 12-13; Restár 2002: Farkasd. 101-102, 183-184; Danter Izabella 2005 (szerk.): Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi részén – Farkasd, Negyed. Galánta, 17.
- ↑ Pukkai 2003, 7-8.
- ↑ Novák Veronika 2002 (összeáll.): Vágsellye 1002-2002. Žilina, 58-62.
- ↑ Nováková, Veronika - Végh Andrej 1987 (összeáll.): Galanta. Bratislava, 73; Pukkai László 2007 (szerk.): 770 - 1237-2007 - Galánta. Galánta, 233.
- ↑ Pukkai 2003, 256-258.
- ↑ foruminst.sk Archiválva 2021. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben; ma7.sk; felvidek.ma
Források[szerkesztés]
- 1978 25 éve alakult meg a Magyar Tannyelvű Gimnázium Galántán. Galanta.
- Pukkai László 2003: Gimnázium Mátyusföld központjában - Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ötven éve (1953-2003). Évkönyv 2002/2003.
- 2013 Juhász Aladár: Pillanatképek a gimnázium életéből. Terra Hírújság IV/1, 21.
- Monika Tihányiová 2016: Stredoveké školy v Bratislavskej župe a ich študenti na univerzitách vo Viedni, v Krakove a v Prahe. Verbum Historiae 2016/2.