Koós József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Koós József (juhász) szócikkből átirányítva)
Koós József
Életrajzi adatok
Született1888
Vilke
Elhunyt20. század
Pályafutás
Műfajoknépzene
Hangszerduda, furulya, flóta, kanászkürt
Tevékenységpásztor
SablonWikidataSegítség

Koós József (Vilke, 1888 – Budapest-Rákospalota, 1985) borsosberényi pásztor, számadó juhász. Kitűnő dudás-furulyás volt. Dalai és játéka szerepel a Pátria lemezeken és Bartók Béla Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye című könyvében is.[1]

Életrajz[szerkesztés]

1888-ban született Vilkén. Korán elárvult, anyai nagybátyja nevelte fel Bánkon. Egész életében juhászkodott, már 10 éves korában kosokat terelt. Drégelypalánkról ment el az I. világháborúba 1920-ban, hat év után tért haza, ekkor került Borsosberénybe (itt készültek az interneten is elérhető felvételek, ezért emlegetik borsosberényi számadó juhászként). Később pásztorkodott Vadkerten, Kerecsenden Buttler bárónál - itt már három házasbojtára és egy legénybojtára is volt - majd Legénden, Horpács mellett Almáspusztán, még később Rétságon. A II. világháborúig a Károlyi birtokon volt juhász számadó hat évig, ekkor Újmajorban lakott a család, majd a háború után Rákospalotán építettek ikerházat, ahol fia és két lánya családjukkal együtt együtt élt, nagyobbik fia nem tért haza a háborúból. 97 éves korában hunyt el, családja körében ereje fogytáig zenélt.

A palóc vidéken jól ismert pásztorok közé tartozott, akik a magyar pásztorműveltség teljes spektrumát birtokolták akkoriban. Ez többek között a pásztorbotok faragását, furulyák, flóták készítését, és ezek megszólaltatását jelentette. Dudát kevesen készítettek, ő ehhez is értett.

Bartók Béla és Manga János is jól ismerték. Koós többször is invitálta id. Pál Istvánt (aki Bánkon volt falusi kanász, egy évben születtek), hogy egyszer jöjjön el, és ő is mutassa be a „tanár uraknak” a dudálását, de ő kijelentette: „Tintafosóknak nem dudálok![2] .

Ifjabb Pál Istvánt - akit a Bánktól 2 km-re fekvő újvilági tanyán tanítgatott a dudálás fortélyaira -1935. augusztus 20-án elvitte magával a nógrádi várba, ahol is énekeikkel, dudálásukkal óriási sikert arattak. Ezek után többször is mentek együtt zenélni Pál Istvánnal. Két évvel később, 1937-ben a Pátria népzenei gramofonfelvételek keretében készült róla Budapesten a Magyar Rádió stúdiójában több felvétel.

Hangzó anyag[szerkesztés]

CD-ROM kiadványok:

Fotók:

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bartók Béla: Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye. VII. kötet, 619. o.
  2. Agócs Gergely: Egy szürke és egy hamuszín galamb. Néprajzi diplomadolgozat. 1997. Archiválva 2015. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap