Klóretán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Klóretán
Chloroethane-skeletal.png Chloroethane-2D.png
Chloroethane-3D-vdW.png
IUPAC-név klóretán
Más nevek Etil-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 75-00-3
RTECS szám KH7525000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C2H5Cl
Moláris tömeg 64,51 g mol−1
Megjelenés színtelen gáz
Sűrűség 2,884 kg/m3 gázként, normál körülmények között (0 °C, 1013 mbar nyomás)[1]
0,9054 kg/l (folyadékfázis, forrásponton)[1]
Olvadáspont -138,3 °C[1]
Forráspont 12,28 °C[1]
Oldhatóság (vízben) 5,74 g/l[1]
Gőznyomás 1,343 bar (20 °C)
1,9 bar (30 °C)
3,4 bar (50 °C)[1]
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 2,06 D
Veszélyek
Főbb veszélyek Fokozottan tűzveszélyes (F+)
Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R12, R40, R52/53[1]
S mondatok (S2), S9, S16, S33, S36/37, S61[1]
Rokon vegyületek
Rokon halogénezett szénhidrogének 1,1-diklóretán

1,2-diklóretán
1,1,1-triklóretán
1,1,2-triklóretán
brómetán
klórmetán

Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A klóretán vagy etil-klorid egy halogénezett szénhidrogén, az etán klórtartalmú származéka. Színtelen, jellegzetes szagú gáz, könnyen cseppfolyósítható. A klóretán gőzök kábító, narkotikus, gyengén altató hatásúak. Vízben csak kis mértékben oldódik, de jól oldható alkoholban és éterben. Gyúlékony gáz. A cseppfolyósított klóretánt a gyógyászatban helyi érzéstelenítésre használják.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vizes oldatban hidrolizál, különösen, ha lúgok vannak jelen. A hidrolízis termékei az etanol és a sósav. Ez egy szubsztitúciós reakció. Gyúlékony gáz, lángja zöldes szegélyű. Az égésének termékei a víz, a szén-dioxid és a sósav, de az égéstermékek között a mérgező foszgén is megtalálható.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klóretánt etilénből gyártják hidrogén-klorid addíciójával.

\mathrm{CH_2{=}CH_2 + HCl \rightarrow CH_3{-}CH_2{-}Cl}.

Korábban etil-alkoholból állítotték elő sósavval, vízmentes cink-klorid jelenlétében.

\mathrm{CH_3{-}CH_2{-}OH + HCl \rightarrow CH_3{-}CH_2{-}Cl + H_2O}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógyászatban helyi érzéstelenítésre használják. Cseppfolyósított klóretánt fecskendeznek a bőrre. A cseppfolyós etil-klorid elpárolog, a szövetekből hőt von el, lehűti vagy megfagyasztja őket. A fájdalomérzetet ezáltal csökkenti.

Etilezőszerként is alkalmazzák. A benzinhez az oktánszám növelése érdekében korábban adott adalékanyagot, az ólom-tetraetilt (vagy tetraetil-ólmot) is az ólom nátriumötvözetéből állították elő klóretán segítségével.

\mathrm{4 \ PbNa + 4 \ CH_3{-}CH_2{-}Cl \rightarrow Pb(CH_2CH_3)_4 + 3 \ Pb + 4 \ NaCl}

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bot György: A szerves kémia alapjai
  • Furka Árpád: Szerves kémia
  • Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i A klóretán vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 18. (JavaScript szükséges) (németül)