Kiss János Botond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiss János Botond
Született1941augusztus 3. (82 éves)
Magyardécse, Beszterce-Naszód megye
ÁllampolgárságaRomán RomániaMagyar Magyarország
NemzetiségeMagyar Magyarország
FoglalkozásaBiológus, ornitológus, Duna-delta-kutató, természettudományi szakíró
SablonWikidataSegítség

Kiss János Botond, Kiss János Szabolcs Botond (Magyardécse, Beszterce-Naszód megye, 1941. augusztus 3.–) biológus, ornitológus, Duna-delta-kutató, természettudományi szakíró, volt környezetvédelmi államtitkár. Szerzői neve: Kiss J. Botond.

Főbb kutatási területei[szerkesztés]

Madártan, herpetológia, táplálkozásbiológia és viselkedéstan, vadászattudomány, biológiai sokféleség és természetvédelem, ökológia és evolúció, vadon élő állatok védelme, invaziv fajok, a biodiverzitás monitorozása, veszélyeztetett fajok, népességökológia, szőr- és tolltetvek, kullancsok és az általuk okozott betegségek, nyugat-nílusi vírus.

Életútja[szerkesztés]

Élete belevegyül a romániai biológia-történelembe, deltatörténelembe.

Elemi osztályait Magyardécsén, középiskolai tanulmányait Désen, az akkori 3. sz. Magyar Vegyesiskola utolsó végzős osztályában végezte (1959). Utána Kolozsváron, az 1959-ben egyesített Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, Gyurkó István tanítványaként szerzett biológia-földrajz szakos diplomát (1964). Államvizsga-dolgozata: Adatok a vízirigó biológiájához és táplálkozásához. Tanári kihelyezést kapott Havadra, Maros megye, majd 1965-ben versenyvizsgát nyer egy kutatóbiológusi állásra a brăilai Erdő- és Vadkutató Állomás Tulcea városában lévő laboratóriumába. Innen két év múlva átkerül a Tulcsán (Tulcea) működő Delta-múzeumhoz, mint muzeográfus, majd 1974-ben a Duna-delta tröszt (Centrala Delta Dunării) Erdő- és Vadkutató részlegébe. A tröszt föloszlatása után ez lett a magja a megalakuló Duna-Delta Nemzeti kutatási-Fejlesztési Intézetnek (Institutul Națonal de Cercetare-Dezvoltare "Delta Dunării" – INCDDD) ahol élete legnagyobb részében tevékenykedett.

A kommunista rendszer önkénye miatt, politikai üldözöttjeként, közel három évre kényszer-kihelyezettségre kerül Letea szigetére (Duna-delta), C. A. Rosetti községbe, ahol az erdőkerületnél kap munkát.

Röviddel 1989 decembere után visszakerül a Tulcea-i Erdő- és Vadkutató Állomás Kutatóintézetébe. Tagja lesz a munkacsoportnak, amelyik kidolgozta a Duna-delta Bioszféra Rezervátum létrehozását szabályozó törvénytervezetet.

A Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőr Testületének jelvénye

1990-ben megalapítja, szervezi és vezeti a Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőr Testületét, 1995-ig, amelynek fontos szerepe volt, hogy a Duna-delta az 1989-es romániai rendszerváltás zűrzavarában megőrizzen és átmenekítsen valamit elképesztő természeti csodáiból.

A Ciorbea-kormány idején, 1997 januárja – 1998 májusa között, Románia első Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztériumának államtitkáraként a Környezetügyi Főigazgatóság munkáját koordinálja, sokat téve az ország természeti kincsei, a biológiai és táji sajátosságok megmentéséért.

Tevékenységének lényege azoknak a programoknak a véghezvitele, amelyek célja a környezeti törvények alkalmazása és tiszteletben tartása, oly módon, hogy minden környezeti tényező teljes változatosságában tényleges védelemben részesüljön.

A határokon átnyúló, regionális környezetvédelem elhivatottja, az öt országon átívelő, a Duna „zöld folyosója” projekt megálmodója.

1998 május 9-én, Bogotában (Kolumbia fővárosa), Románia Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztériumának államtitkáraként aláírja a III. Környezetvédelmi Bűnmegelőzési Program Konferencia (ECPP) záródokumentumát és eléri, hogy a következő ülésszak 2000 márciusában Bukarestben kerüljön megszervezésére, aminek elnökségére kap kinevezést. A közben létrejött Radu Vasile kormányban azonban állása megszűnik, igy a bukaresti Konferencia elmaradt.

A küszvágó csér ökológiája és etológiája a Duna torkolatvidékén c. disszertációjával 2000-ben doktori címet szerzett.

Tulceán él, mindeddig egyetlen, más vidékről ideszármazott kutatóbiológusként, aki itt maradt.

Munkássága[szerkesztés]

Tudományos szakdolgozatainak, ismeretterjesztő esszéinek, szakjelentéseinek száma meghaladja a 370-et, aminek több mint kétharmada az interneten is elérhető.

Kormányzati és nem-kormányzati szervezetek megbízásából, több mint száz hazai (Tulcea, Bukarest, Jászvásár, Kolozsvár) és külföldi (Ausztria, Csehország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Hollandia, Spanyolország, Magyarország stb.) tanulmány és kutatási projekt vezetője vagy munkatársa.

Könyvei közül A Delta könyve, amely 5 kiadást ért meg és amely román és német fordításban is megjelent, nemcsak természeti kalauz, hanem az ugyancsak sajátos gazdasági és néprajzi környezet ismertetője, sőt mellékletként beiktatott szótárával a helyi fogalmak és kifejezések között is eligazít.

A kolozsvári egyetem szellemében, egyik fő érdeklődési köre a táplálkozásbiológia. Sikerül több magyarországi kutató segítségével, kiemelten Rékási Józseffel (Pannonhalma), Richnovszky Andorral (Baja) és Sterbetz Istvánnal (Budapest) olyan munkacsoportot összehozni, amely a duna-deltai madárgyűjtések eredményeit dolgozta föl, több mint 40 publikációban. Rékási Józsefel együtt végzett madárparazitológiai tevékenysége eredményeként mintegy 200 szőr- és tolltetű új fajként kerül fel a romániai fajlistákra.

Hat madárfajt írt le először Romániából, négynek az első országos fészkelését dokumentálta, valamint a hód, nyest és nyuszt deltai megjelenését. A gödények első hazai műholdas követése szintén úttörő jellegű, bár a két évtizeddel ezelőtti technika nem hozott döntő fontosságú adatokat.

A csak 1957-ben felfedezett, a Valsan folyó (az Argeș mellékfolyója) felső folyásaiban talán még élő pataksügér (Romanichthys valsanicola), abszolút autohton maradvány alfaj végleges kipusztulásának megelőzésére tesz kísérletet, konkrét megvalósíthatósági tanulmányt kidolgozva.

Válogatott publikációk[szerkesztés]

Jelentősebb publikációs fórumok[szerkesztés]

  • Acrocephalus
  • Acta Cinegetica Romaniae
  • Aquila
  • Avocetta
  • Állattani Közlemények
  • Átalvető
  • Beiträge zur Jagd- und Wildforschung
  • British Birds
  • British Trust for Ornithology. Ringing & Migration
  • De Wielewaal
  • Erdélyi Nimród
  • Journal of Avian Biology
  • Journal of Raptor Research
  • La Mordorée
  • Limicola
  • Limosa
  • Múzeumi Füzetek
  • National Geographic
  • Natura
  • Nimród
  • North-Western Journal of Zoology
  • Ornis Hungarica
  • Ornithos
  • Parasitologica Hungarica
  • Peuce
  • Revista Pădurilor
  • Silvicultura şi Exploatarea Pădurilor
  • Turkish Journal of Zoology
  • Tuzok
  • Vînătorul şi Pescarul Sportiv
  • Vadon
  • Vögel der Heimat

Kötetei[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

  • A Romániai Ornitológiai Társaság alapító tagja (Bukarest, 1991)
  • Az NGO Group Pro Delta alapító tagja (Tulcea, 1992)
  • A Romániai Vadászattudományi Társaság alapító tagja (Kolozsvár, 1994)
  • A Román Ebtenyésztők Egyesületének alelnöke (Tulcea, 1996)
  • Club National des Bécassiers (Franciaország)
  • Woodcock Research Club (Írország)
  • Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (Magyarország)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • 2006-ban Kiválósági oklevél az Oktatási és Kutatási Minisztérium, Nemzeti Tudományos Kutatási Hatósága részéről a Az Európai Közösség hatodik Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Tevékenységi Keretprogramjában való részvételéért.
  • 2018-ban Románia Kulturális és Nemzeti Identitás Minisztériuma a Gala 100 – Oameni pentru Tulcea, Oameni pentru România“ keretében munkásságát és a közösség érdekében tett tevékenységét elismerő plakettel jutalmazza.
  • Institutul Național de Cercetare-Dezvoltare Delta Dunării, Tulcea: Diploma de excelență, 2021 szeptember
  • Deltas and Wetlands konferencia, Tulcea: Diploma of Excellence, 2021 szeptember

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk / Külső hivatkozások[szerkesztés]