Kiss Ernő (irodalomtörténész)
| Kiss Ernő | |
| Születéskori neve | Kiss Ernő |
| Született | Makó,  1868. július 29. |
| Elhunyt | Vác, 1931. november 8. (63 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | szerzetes, tanár, irodalomtörténész |
| Iskolái | Budapesti egyetem |
Kiss Ernő, álnevei: Marosi Oszkár, Sziniszter (Makó, 1868. július 29. – Vác, 1931. november 8.) magyar piarista szerzetes, tanár, irodalomtörténész.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Mint a piarista rend tagja (1885) a nyitrai piarista papnevelő intézetben, majd a Budapesti egyetemen tanult, ahol tanári és 1894-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. Budapesti, váci és nagykanizsai gimnáziumokban tanított, majd – miután a rendből kilépett – 1901–1929 között a kolozsvári unitárius gimnázium tanára. Több ízben volt tanulmányúton Olaszországban, Németországban és az USA-ban. 1908-1913 között az Erdélyi Lapokat, 1920-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság Almanachja 1921-re című kiadványt szerkesztette, munkatársként működött az Erdélyi Múzeumnál és a Pásztortűznél. A folyóiratokban és könyvkötetben is számos irodalomtörténeti tanulmánya jelent meg. Lefordította Benedetto Croce Esztétikáját (Budapest, 1917), kiadta Petőfi Sándor összes költeményeit (Kolozsvár, 1922) és Arany János Toldiját (Kolozsvár, 1924).
Művei [szerkesztés]
- Verstechnikánk fejlődése a múlt század végén (Budapest, 1892)
- Vörösmarty Mihály (Nagykanizsa, 1900)
- Mikszáth Kálmán (Kolozsvár, 1910)
- Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1910)
- Szemere Bertalan (Kolozsvár, 1912)
Műfordításai [szerkesztés]
- Benedetto Croce: Esztétika (Budapest, 1917)
