Kiss Árpád (kémikus)

Kiss Árpád (Sárospatak, 1889. szeptember 16. – Szeged, 1968. november 10.) Kossuth-díjas kémikus, botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kiemelkedő jelentőségű fizikai kémiai munkássága a reakciókinetika, elektrokémia és spektroszkópia számos területére kiterjedt. Közel négy évtizeden keresztül volt a szegedi tudományegyetemen folyó kémiai oktatás és kutatás meghatározó alakja.

Életútja

A Sárospataki Református Kollégium elvégzése után a Budapesti Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Az 1912/1913-as tanévben vegyészhallgatóként az egyetem III. számú Kémiai Intézetének gyakornoka volt Buchböck Gusztáv mellett. Bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelét 1913-ban szerezte meg. Rövid ideig a kémiai intézetnél maradt, de még ugyanebben az évben bevonult katonának. Az időközben kitört első világháború során, 1914-ben megsebesült és orosz hadifogságba került. Négy éven keresztül a nyikolajevszki és amurszki mezőgazdasági intézetekben növénykórtani és búzanemesítési kísérletekkel foglalkozott, majd két évig a Távol-Kelet flóráját tanulmányozta.

Hazatérését követően, 1920–1921-ben a Budapesti Tudományegyetem kémiai intézetében oktatott tanársegédként, majd 1921-től 1923-ig a Leideni Egyetem szervetlen kémiai intézetében volt a fizikokémia docense. Innen is hazatért, és 1924-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen előbb a kémia nyilvános rendes tanára, 1949 után tanszékvezető egyetemi tanára volt. Ezzel párhuzamosan 1924-től az akkor alapított II. számú Vegytani Intézet – 1934 után Általános és Szervetlen Vegytani Intézet – igazgatói tisztségét is betöltötte. 1935-ben egy éven keresztül, ideiglenes jelleggel – Szent-Györgyi Albert érkezéséig – az I. számú Vegytani Intézet munkáját is irányította. 1954-től 1961-es nyugdíjazásáig a korábbi kémiai intézetből kivált általános és fizikai kémiai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. A szegedi egyetemen töltött közel három évtized során több fontos tisztséget ellátott a tanintézet vezetésében: 1931–1932-ben, 1938–1939-ben, végül 1941–1942-ben a matematikai és természettudományi kar, 1952–1954-ben a természettudományi kar dékánja, 1954–1955-ben pedig az egyetem rektora volt.

Munkássága

Tudományos pályája során elsősorban fizikokémiával foglalkozott. A leideni, majd a szegedi egyetemen is fizikai kutatólaboratóriumot rendezett be a saját elképzeléseinek megfelelően, ahol pályáján végigívelő reakciókinetikai, komplexkémiai, elektrokémiai és spektroszkópiai vizsgálatait végezte.

1911-ben – még budapesti vegyészhallgatóként – ő írta az első magyar nyelvű monográfiát az 1896-ban felfedezett radioaktivitás jelenségéről. 1913-as doktori disszertációjának témája a nitrogén-oxidok és a klór kölcsönhatása volt, ezzel az elsők között vizsgálta a homogén, harmadrendű kémiai reakciókat. Későbbi reakciókinetikai kutatásai során tanulmányozta a semleges sóhatás szerepét a vizes oldatokban végbemenő ionreakciók sebességére, valamint az elektromos vezetésre nem képes közegek, azaz a nem elektrolitek befolyását a reakciósebességre. Ez irányú vizsgálati eredményeivel nagyban hozzájárult a magyarországi elektrokémiai korróziós kutatásokhoz. Mindemellett behatóan foglalkozott az oldatok Brønsted–Lowry-féle sav-bázis elméletével és kísérleti igazolásának lehetőségeivel.

Kiterjedt spektroszkópiai vizsgálatokat végzett aromás szénhidrogéneken, hidratált fémionokon és komplex sókon. Kísérletei során a komplex vegyületek színképei, fényelnyelési tulajdonságai alapján meghatározta szerkezetüket. Az irányított fényelnyelés elméletét alapul véve behatóan foglalkozott a kondenzált szénhidrogének fényelnyelésével is, értelmezte és tipologizálta a szerves vegyületek oldatszínképeit. Kísérletekkel igazolta a fémionok komplex vegyületeinek fizikai sajátságait és kémiai viselkedését értelmező ligandumtér-elméletet. 1954-ben elhangzott akadémiai székfoglalójának témájául ide vágó kutatási eredményeit ismertette Az atomkötésű komplexek fényelnyelése címen.

A fényelnyeléssel kapcsolatos, főként német nyelven megjelent munkái mellett több alapvető egyetemi tankönyv írása fűződik a nevéhez. 1924 és 1946 között az Acta Chimica et Physica, 1955 után az Acta Physica et Chemica című szegedi szakfolyóiratok szerkesztője volt.

Kémiai munkássága mellett növénytannal is foglalkozott, távol-keleti és zempléni-hegységi florisztikai kutatásaival a botanikusok körében is elismerést szerzett.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos érdemei elismeréseként 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, ahol a korróziós bizottság elnöki tisztét is betöltötte. 1943-ban a londoni Faraday Társaság (Faraday Society), 1945-ben a Német Fizikokémiai Bunsen Társaság (Deutsche Bunsengesellschaft für Physikalische Chemie) és az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society), 1949-ben a Francia Kémiai Társaság (Société chimique de France) is tagjai sorába emelte.

1954-ben a Munka Érdemrendet, 1955-ben a Kossuth-díj második fokozatát vehette át, emellett a Szovjet Tudományos Akadémia Lomonoszov-érmével is kitüntették.

Főbb művei

• A radioactivitas jelenségeinek tárgyalása chemiai szempontból. Sárospatak: Dani. 1911.
• Über die Neutralsalzwirkung bei Ionreaktionen. In: Zeitschrift für Physikalische Chemie 1927. (Bruckner Győzővel)
• Zur Lichtabsorption der Kobaltrhodanidlösungen I–II. Leipzig: Akademische Verlagsgesellschaft. 1940–1941. (Csokán Pállal)
• Cyano- und Thiosulfatokomplexe. Leipzig. 1941.
• Kolloidika: 3. éves vegyészhallgatók számára. Szeged: Szegedi Tudományegyetem. 1950.
• Általános kémia. Szeged: Szegedi Tudományegyetem. 1950.
• Fizikai kémia. Szeged: Szegedi Tudományegyetem. 1951.
• A szterikus gátlás hatása a fényelnyelésre. In: MTA Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei 1955. 27–35. o.
• Beiträge zur Lichtabsorption der Chelat-Complexe. In Acta Chimica 1957–1958. (Császár Józseffel)
• Theorie der Lichtabsorption. Budapest. 1958.
• Über die Lichtabsorption von Cyanokomplexen der Übergangselemente. In: Acta Chimica 1964. (Bán Miklóssal)

Felhasznált forrás

• Magyar életrajzi lexikon III.: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 398. o. ISBN 963-05-2500-3 Online hozzáférés
• Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 238. o. ISBN 963-05-4420-2
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 461–462. o. ISBN 963-85433-5-3
• Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 137–138., 484. o.
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 77. o. ISBN 963-9257-04-4
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 939–940. o. ISBN 963-547-759-3
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 678–679. o.

További irodalom

• Schay Géza: Kiss Árpád. In: Kémiai Közlemények 1969.
• Schay Géza: Kiss Árpád. In: Magyar Tudomány 1969.
• Bán Miklós: Kiss Árpád élete és munkássága. In: Magyar Kémikusok Lapja 1989.
• Csizmazia György: Szibéria és Hegyalja botanikus tudósa: Emlékezés a 110 éve született Kiss Árpád akadémikus, szegedi kémikus professzorra. In: Szeged XI. 1999. 1. sz. 36–39. o.
• Bán Miklós: Egy következetes kutató: Emlékezés Kiss Árpád akadémikusra, Szeged tudós kémikusára. In: Szeged XI. 1999. 9. sz. 34–37. o.