Kismayo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kismayo (Kismaayo)
Kismayo.jpg
Közigazgatás
Ország  Szomália
Tartomány Kismayo
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Időzóna EAT (UTC+ 2)
Elhelyezkedése
Kismayo (Szomália)
Kismayo
Kismayo
Pozíció Szomália térképén
d. sz. 0° 21′ 37″, k. h. 42° 32′ 55″Koordináták: d. sz. 0° 21′ 37″, k. h. 42° 32′ 55″

Kismayo (Szomáli nyelven: Kismaayo, arabul: كيسمايو, Kīsmāyū) kikötőváros Szomália déli részén, az autonóm Jubaföld régióban, melynek kereskedelmi központja is. Az ország harmadik legnagyobb városa.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kismayo az Indiai-óceán partján fekszik, az ún. Juba-völgyben, Mogadishu-tól 485 km-re délkeletre, a kenyai határtól mintegy 180 km-re.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyomány szerint Kismayo egy kis halászfaluként jött létre a középkor folyamán. Történetének korai szakaszában az Ajuuran Szultanátushoz tartozott, majd miután a 17. században ez az államalakulat megszűnt létezni, a Geledi Szultanátus vette birtokába a térséget. A 19. század végén északról a Harti klánhoz tartozó pásztorok érkeztek és telepedtek le a településen, nekik köszönhetően kezdett Kismayo egy fontos kereskedelmi központtá válni. 1836-ban egész Jubaföld a Maszkati Szultanátus fennhatósága alá került és ez így is maradt 1861-ig, mikor a Zanzibári Szultanátus kivívta függetlenségét a Maszkatival szemben, Kelet-Afrika jelentős részét uralma alá hajtva.

1890-ben Zanzibár a gyarmatosító Brit Birodalom protektorátusa lett, majd a zanzibári szultán 1895-ben lemondott az ország összes kelet-afrikai birtokáról Nagy-Britannia javára. Ezzel Jubaföld és vele együtt Kismayo Brit Kelet-Afrika része lett. A brit uralom a kismayoi kereskedelem megerősödését hozta magával. 1925-ben a britek közvetítésével megegyezés jött létre a terület két legerősebb szomáli klánja, a Harti és az Ogaden között, melyben felosztották egymás között Jubaföldet. A terület nagyobbik részét az Ogaden klán kapta meg, a Harti klán a Liboi - Kismayo útvonaltól délre fekvő jubaföldi területeket kapta meg. Kismayo maga is a Harti klán uralma alatt maradt, de az Ogaden klán vezetői szabad bejárást kaptak a kikötőhöz.

1926-ban Jubaföld nagyrésze, így Kismayo is olasz gyarmat lett, melyet a britek adtak az olaszoknak első világháborús érdemeik elismeréséért. Az olaszok az újonnan szerzett területen létrehozták Olasz-Szomáliföldet. Az olasz uralom alatt a Harti klán megtartotta vezető szerepét a térségben, mely megmaradt azután is, hogy a britek 1941-ben visszafoglalták Olasz-Szomáliföldet. Kismayo 1960-ban a függetlenné váló Szomália része lett.

A város szerepében jelentős változás állt be a szomáliai polgárháború kitörését követően. A konfliktus kezdeti szakaszában több helyi milicia is harcolt a város feletti uralomért, majd 1993 márciusában amerikai tengerészgyalogosok érkeztek a városba az UNOSOM II misszió keretében békefenntartási céllal, 1994-re azonban az utolsó ENSZ-katona is elhagyta a várost[1]. Ezt követően 1998-ban a városban kiáltották ki Jubaföld függetlenségét, melyet azonban az Egyesült Szomáliai Hadsereg már 1999-re felszámolt, az év folyamán elfoglalva Kismayot is, majd 2001-ben kismayoi székhellyel megalapították a Juba-völgyi Szövetséget. A szövetség még ugyanabban az évben szövetségre lépett a szomáliai kormánnyal.[2]

2006-ban az Iszlám Bíróságok Szövetsége elnevezésű iszlamista szervezet foglalta el Jubaföld nagyobbik részét, a várossal együtt, majd bevezette a saría törvénykezést. 2007-ben azonban a szomáliai kormány a ras kamboni csatában az etióp hadsereg segítségével legyőzte az iszlamistákat, helyreállítva uralmát a város felett. A vereség következtében az Iszlám Bíróságok Szövetsége darabjaira hullott és kivált belőle az Al-Shabaab iszlamista milicia is, mely folytatta a harcot a kormány és az etióp csapatok ellen. 2008 végére az iszlamisták sikeresen elfoglalták Jubaföld nagy részét, Kismayoval együtt, mely rövidesen az egyik székhelyükké vált[3][4]. 2012 szeptemberében azonban a Szomáliai Nemzeti Hadsereg és az Afrikai Unió (AMISOM) együttes hadereje heves harcok után visszafoglalta a települést, helyreállítva a kormány fennhatóságát[5].

Népesség és oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság hozzávetőlegesen 180 000 főt tesz ki, nagyobbik része a szomáli népcsoporthoz, azonbelül a Harti, Ogaden és Marehan törzsekhez tartozik, kisebb részük a szomáli bantu néphez illetve a bajuni[6] néphez tartozik.

A városban több elemi iskola is működik, a város legmagasabb szintű oktatási intézménye a Kismayoi Egyetem, melyet 2005-ben alapítottak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oliver, Roland Anthony: History of East Africa, Clarendon Press, 1976.