Kiskeszi (Nagykeszi)
| Kiskeszi | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 45′ 00″, k. h. 17° 52′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 00″, k. h. 17° 52′ 40″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskeszi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kiskeszi (szlovákul Malé Kosihy) Nagykeszi településrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Komáromtól 23 km-re nyugatra a Duna bal fekszik. 2001-ben Nagykeszi 970 lakosából 830 magyar és 108 szlovák volt.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a magyar Keszi törzs nevéből származik, annak szállásterülete lehetett.
Története[szerkesztés]
A falu területe a honfoglalást követően valószínűleg a Keszi törzs szállásterülete lehetett. A mai települést írott forrás 1248-ban "villa Kezu" néven említik először. 1272-ben "poss. Kyskezu" néven szerepel. Szolgagyőr várának tartozéka volt. 1385-ben "Kyskezeu" alakban említik. 1452-től az esztergomi érsekség zálogbirtoka. A 16. században a Csúzy és más családok, 1567-ben Thurzók a birtokosai. A török időkben elpusztult, később Vigyázó Pál veszprémi főispán telepítette újra. A 18. században a Zayak és mások birtoka. 1787-ben 30 házában 186 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. Az itteni molnár a kolozsnémai céhhez tartozott.
Vályi András szerint "Kis Keszi. Szabad puszta Komárom földes Urai több Uraságok, fekszik Érsek Lélnek szomszédságában, mellynek filiája."[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: "Keszi (Kis-), magyar f., Komárom vgyében, a Duna mellett, Nagy-Keszi és Érsek-Léllel határoztatván Komáromtól nyugotra 2 mfdnyire. Határa 1061 holdra terjed, mellyből 600 hold szántóföld, 461 hold pedig nagyobbrészint kaszáló, legelő, kákás, nádas és mocsáros laposság; fákat a tagositott birtokokba ültetnek. Földe, mely egészen curiális birtok, jó öntés föld, mindent bőven megterem, ha a Pozson megyéből jövő vizek el nem boritják. Szarvasmarha- és lótenyésztése jó karban van. A lakosok száma 250; ebből 172 református, 71 katholikus, zsidó 7. Nemes családfő 13. Folyó vize az öreg Duna, itt van az ugynevezett Keszi fok mély ere, mellyen a felső vizek kifolytak; most nagy töltés tartja, s a fokból uj mellékcsatorna fog a készülőben lévő nagy zugóhoz vezetni, mellyen a pozsonmegyei vizek egy része eresztetik ki. Birtokosok: a szent-mártoni főapátság, Zámory, Csorba, Vigyázó, Baranyai, Mihálykó családok." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
1880-ban és 1892-ben tűzvész pusztította. 1893-ban Nagykeszivel egyesítették. A trianoni békeszerződésig területe Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Mára teljesen egybeépült Nagykeszivel.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.