Kisasszonyfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisasszonyfa
katolikus templom
katolikus templom
Kisasszonyfa címere
Kisasszonyfa címere
Kisasszonyfa zászlaja
Kisasszonyfa zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeBaranya
JárásSellyei
Jogállásközség
PolgármesterBite Gyula (független)[1]
JegyzőDr. Balázs János
Irányítószám7954
Körzethívószám73
Népesség
Teljes népesség184 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség23,56 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,87 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 56′ 46″, k. h. 18° 00′ 28″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 46″, k. h. 18° 00′ 28″
Kisasszonyfa (Baranya vármegye)
Kisasszonyfa
Kisasszonyfa
Pozíció Baranya vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisasszonyfa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kisasszonyfa község Baranya vármegyében, a Sellyei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A település Pécstől délnyugatra, Szentlőrinctől délre, Sellyétől északkeletre, az Ormánságban fekszik, Magyartelek és Téseny között. Közúton a 6-os főút felől két irányból közelíthető meg: vagy a Szentlőrinc-Sellye közti 5805-ös útról Magyarmecskénél kelet felé letérve, Magyartelken át, de kényelmesen megközelíthető közvetlenül Pécs felől, Pellérden, Görcsönyön és Baksán keresztül is.

Közútkapcsolata a közvetlen szomszédai közül csak a tőle nyugatra fekvő, már említett Magyartelekkel, illetve a keletre elterülő Tésennyel van, az 5803-as úton keresztül; északi és déli szomszédai, Gerde és Ózdfalu lényegében zsákfalvak, melyekkel Kisasszonyfát csak földutak kötik össze.

A település legfontosabb vízfolyása a falu belterületi házaitól pár száz méterre nyugatra folyó Pécsi-víz, amely az itteni szakasza nagyobb részén egyben természetes határvonalat is képez Kisasszonyfa és Magyartelek között, illetve amelybe a község közigazgatási területén torkollik bele a Vályogvető-árok.[3]

Története[szerkesztés]

Kisasszonyfa és környéke ősidők óta lakott hely. Területén római korból vagy a török hódoltság korából való cölöpvár maradványai, régi mészégető kemence, avar sírok nyomaira bukkantak.

Nevét 1270-ben említette először egy oklevél Kisasszonyfalva néven. Nevét védőszentje után kapta, középkori templomának Boldogasszony védőszentje után.

Itt van az Istvánffy család egykor vizesárokkal körülvett várkastélya is. Itt a várkastélyban született 1538-ban Istvánffy Miklós nádori helytartó, történetíró is.

Körös-puszta[szerkesztés]

Kisasszonyfa közigazgatási területének legészakibb részén, a Pécsi-víz folyása közelében, a faluközponttól jó két kilométerre észak-északkeleti irányban fekszik Körös-puszta, amelynek területe már a római időkben lakott hely lehetett. A Körösi-dűlőben folytatott feltárások eredményeként egy késő római téglasír került elő, üvegedénnyel, bronz fibulával, övcsattal és egy gyűrű töredékével; a sírban megtalálták I. Constantinus és II. Constantinus néhány érmét is, ezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a lelet a IV. századból származik. E sírtól északra egy másik sírt is felfedeztek, de abból fémleletek nem kerültek elő.[4]

Ugyanezen a helyen a középkorban is falu állhatott, melyet valószínűleg az itteni Negol nemzetségből való Kőrös család alapított 1241-1242 körül, a tatárjárás utáni időkben. Nevét 1332-1335 között a pápai tizedjegyzék is említette.

Itt állt egykor Körösmonostora, mely Ócsa filiája volt. Körösmonostora 1294 körül a csehországi Zábdrovice prépostsága alá került, mintegy 1320-ig. Körösmonostor nevét először 1322-ben említették az oklevelekben, később az 1376. és 1412. évi oklevelekben tűnt fel, apátja vagy szerzetesei említése nélkül. Györffy György fennmaradt munkája szerint valószínű, hogy a premontreiek Insula Lazari prépságával (lázárszigeti Szent Ágoston prépostság) lehet azonos.[5]

Körös-pusztán ma már csak felhagyott régi gyümölcsösök maradványai mutatják, hogy egykor lakott hely lehetett itt, fellelhetők még egy régi agyagbányagödör nyomai is. Szinte a teljes területe régészetileg érintett területnek minősül, a déli részén elterülő, egykor kiskertes, jelenleg jobbára mezőgazdasági művelés álló rész nyilvántartott régészeti terület. Körös-pusztán kívül nyilvántartott régészeti területnek számít még a település központjától szűk egy kilométerre északkeletre fekvő Kútfa-dűlő egy része is.[3]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Bite Gyula (független)[6]
  • 1994–1998: Bite Gyula (független)[7]
  • 1998–2002: Bite Gyula (független)[8]
  • 2002–2006: Bite Gyula (független)[9]
  • 2006–2010: Bite Gyula (független)[10]
  • 2010–2014: Bite Gyula (független)[11]
  • 2014–2019: Bite Gyula (független)[12]
  • 2019-től: Bite Gyula (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
186
186
213
189
195
175
184
2013201420152019202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 16,3% cigánynak, 1,7% horvátnak, 0,6% németnek, 0,6% románnak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,7%, református 8,1%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 16,9% (7% nem nyilatkozott).[13]

Nevezetességei[szerkesztés]

Az Istvánffy kastély
  • A Kisboldogasszony nevére szentelt római katolikus temploma (Petőfi u. 100.) 1765-ben épült. Egyik plébánosa 1833 és 1835 között Baumholtzer Menyhért volt, aki egy, még teológus hallgatóként írott beszéde nyomán korának ismertebb papjai közé tartozhatott. Nevezetes papja volt a csaknem négy évtizeden keresztül itt plébánoskodó Rang Antal (1823–1893) is, akinek köszönhetően a 19. század második felében megépült a község plébániája, és aki halála előtt végrendeletileg 1000 forintos összeggel ösztöndíjat alapított a kisasszonyfai (továbbá 500-500 forinttal az ózdfalui és a tésenyi) iskola legjobb diákjainak jutalmazására, valamint további 3200 forinttal tett alapítványokat a falu egyházközsége és az itt élő szegények megsegítésére.[14][15] A templomot ma (13 másik, környékbeli településsel együtt) a szabadszentkirályi plébános látja el.
  • Istvánffy kastély – az Istvánffy család ősi otthona. Újabb kori elnevezéssel Tyoszics-kastélynak is nevezik, az előtte álló parkban világháborús hősi emlékmű található.[16]
  • Az önkormányzat kezelésében horgásztó is van a településen, a faluközponttól délre.
  • A Nimród Vadásztársaság vadászterülettel is rendelkezik a falu határában.[17]

Híres szülöttei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. a b Kokas és Társa Tervező Bt.: Kisasszonyfa településszerkezeti terve (pdf). Sellye.hu, 2004. február 1. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  4. Fülep Ferenc–Sz. Burger Alice: Baranya megye a római korban. (Hozzáférés: 2015. augusztus 10.)
  5. Körösmonostora (html). Magyar Katolikus Lexikon. (Hozzáférés: 2015. szeptember 18.)
  6. K települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  7. Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  8. Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  9. Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  10. Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 11.)
  11. Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  12. Kisasszonyfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 1.)
  13. Kisasszonyfa Helységnévtár
  14. Dicséretes végrendelkezés (jpg). Pécsi Közlöny, 1893. augusztus 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  15. Rang Antal (jpg). Pécsi Közlöny, 1893. augusztus 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  16. Tyoszics-kastély. Kastélyok.com. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)
  17. Az Ormánság bemutatása. Ormánsági Kalandtúra. (Hozzáférés: 2015. augusztus 8.)

További információk[szerkesztés]