Kisúgó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Kisúgó egyetlen számban megjelent illegális szamizdat folyóirat volt a 80-as évek elején, a pártállami rendszer utolsó évtizedében. A Beszélő című szamizdattal egyidőben indult.

A lap indítását 1980 augusztusában egy baráti kör határozta el: Lányi András (az ötletgazda), Dániel Ferenc, Bojtár Endre, Horváth Iván és Vági Gábor (Bojtár és Horváth később visszalépett). Dániel révén kerültek kapcsolatba Orosz Istvánnal, aki vállalta a stencilezést. Az anyag 1980/81 fordulójára készen állt, Oroszhoz tavasszal került. A számba írt többek közt Szabó Miklós és Tamás Gáspár Miklós is, de mindenki névtelenül, elkerülendő a rendőrségi, belügyi zaklatást.

A Kisúgóból, mely sokak szerint nívósabbnak indult a Beszélőnél, mindössze egyetlen szám jelent meg, 1981 októberében, egy héttel a Beszélő megjelenése után. (Az időzítésről utólag vita bontakozott ki a két lap között.) Vági Gábor vezércikke az ellenzéki programkészítés szükségességét fogalmazta meg.

A Beszélő köréhez tartozó Kőszeg Ferenc szerint a Kisúgó azért lett rövid életű, mert hiányzott a folyamatos megjelentetéséhez szükséges háttér-infrastruktúra, és a szerkesztők belátták, hogy a hazai szűk „piac” nem bír el két hasonló profilú szamizdat folyóiratot.[1]

Az Élőlánc Magyarországért ökopárt 2006-ban újra kiadta a Kisúgót. A sorrendben 2. szám március 15-én jelent meg, s abban az évben még három, 2007-ben pedig egy újabb szám követte.[2]

Külső hivatkozás[szerkesztés]