Király Ernő (jogász)
| Király Ernő | |
| Született | 1945. szeptember 5. (78 éves) Nagyvárad |
| Állampolgársága | román |
| Foglalkozása | jogász, jogszociológus, jogi szakíró |
| Iskolái | Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1969) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Király Ernő (Nagyvárad, 1945. szeptember 5. –) jogász, jogszociológus, jogi szakíró. Király István bátyja.
Életútja[szerkesztés]
A középiskolát szülővárosában (1963), egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (1969) végezte, ugyanitt doktorált (1979). Rövid jogtanácsosi működés után 1970 óta ügyvédi gyakorlatot folytat Nagyváradon; majd ő látta el a római katolikus egyházi intézmények jogvédelmét.
Kutatási területei: a magánjog, a nemzetiségi jog, az iszlám jog és a halálbüntetés jogi, valamint társadalmi vonatkozásai. Írásaival először a helyi sajtóban jelentkezett (Fáklya, 1969). Rendszeresen közöl szakcikkeket és tanulmányokat A Hét és a Korunk hasábjain, valamint külföldi szakfolyóiratokban, Jogtudományi Közlöny, (Budapest); Zeszyty Naukowe Universytetu Jagellonski (Krakkó); MC. Gill University Law Review (Montréal); Revue Internationale du Droit Comparée, (Párizs). Tanulmányai közül kiemelkedik az Euthanasia és büntetőjog (Korunk, 1982/2). A romániai magyarság jogvédelmének időszerű feladatai című értekezésével az újraalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) első, gyergyószárhegyi tudományos értekezletén szerepelt (1990. szeptember 21–22.), előadását a nagyváradi Kelet-Nyugat közölte.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
.svg){kind=small}