Király-géppisztoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1939M Király-géppisztoly
Danuvia 39M.png

Típus géppisztoly
Ország Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyar Királyság
Tervező Király Pál
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1939–1945 (a három változat összesen)
Használó ország Flag of Hungary (1920–1946).svg Magyar Királyság
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 9 mm
Lőszer 9×25mm Mauser
Tárkapacitás 40 db
Működési elv Király-féle félszabadon hátrasikló tömegzár
Tömeg 39M: 4,15 kg,
43M: 3,85 kg
Fegyver hossza 1050 mm
Csőhossz 39M: 499 mm[1]
43M: 424 mm
Elméleti tűzgyorsaság 760–780 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 450 m/s
Irányzék típusa nyílt

A Király-géppisztoly (1939M), más néven Danuvia géppisztoly egy Király Pál által tervezett, Király-féle tömegzáras, 9 mm-es Mauser pisztolylőszert tüzelő géppisztoly, amit a Danuvia fegyvergyárban gyártottak. Hosszú csöve, és nagy lőtávolsága miatt gyakran a gépkarabélyok közé sorolják a tüzelt pisztolylőszer ellenére. Tűznemváltó segítségével lehetett váltani az egyes (E), sorozatlövéses (S) és a bebiztosított, „zárt” (Z) üzemmód között.

A két változatából (39M, 43M) összesen 8000 és 62 000 közötti darabszámot készítettek a különböző források szerint.

A fegyver különlegessége (a zárszerkezet mellett), hogy a tár (menethelyzetben) a csővel párhuzamosan behajtható az előágy erre a célra mart fészkébe[2], mellyel a fegyver viselése kényelmesebbé vált. Ekkor a tárfészek nyílását egy a tártestre szerelt védőlemez zárta le, így elkerülve a durva szennyeződés csőfarba jutását. Természetesen ebben a helyzetben lövés leadására nem alkalmas, mivel a többi géppisztolyhoz hasonlóan nincsen „csőre töltött” állapota (ún. nyitott tokszerkezetű), hanem csak a zártömböt lehet hátrahúzni, és elsütéskor egyszerre végzi a csőre töltést, és az elsütést (hasonlóan az MP 40-hez).

A fegyverre fel lehetett tűzni a rendszeresített 35M típusú bajonettet.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver zárszerkezetének rajza a szabadalmi leírásban. Jól látható a felső ábrán az előre hajtott tölténytár és a tárfészket takaró lemez rögzített állapotban. A késleltetőhimba a 16-os számmal van jelölve

A fegyver a SIG MKMS géppisztoly áttervezéséből született, amelynek tervezésében szintén részt vett Király Pál [3]. A fegyver vállfegyver, teljesen fa ágyazású, angoltusás (nincs pisztolymarkolata), a csővel egybeszerelt tokszerkezet csavarokkal rögzül az ágyazásba. Az előágy alsó részében kialakított fészekbe lehet behajtani az egyenes szekrénytárat, az így nyitva maradó tárfészeknyílás a tártest hátsó oldalán elhelyezett, lehajtható fémlemezzel zárható be. Az előágyban laprugó feszíti a tárat, rugalmasan megtámassza, hogy a tár ne mozogjon a fészekben. Nyitáskor miatta „kipattan” a tár hátsó helyzetbe, ezzel is gyorsítva a fegyver tűzkésszé tételét. Az egyenes szekrénytár negyven darab töltény befogadására alkalmas, acélanyagú lemezből sajtolt, ahogyan az adogatólemez is, a tárrugó szintén acélanyagú hengeres nyomó csavarrugó.

A fegyvercső a henger alakú esztergált acéltokba hegesztéssel rögzített, a csőtorkolatnál célgömb, a tok mellső felső részén íves csapóirányzék került elhelyezésre (utóbbit a nagy lőtáv – 600 m – indokolta). A tokban helyezkedik el a zárszerkezet, amely különleges, ún. osztott, késleltetett tömegzáras rendszerű, két részből áll (zártest, zárvezető). A zárszerkezet nyitását nem a helyretoló rugó késlelteti, hanem az hogy a zártest hátra mozdulásakor egy himba általi áttételen keresztül a zárvezetőt is hátrafelé gyorsítja. A himba alsó és felső karjának eltérő hossza miatt a felső (hosszabb) karra rögzített zárvezetőt nagyobb sebességgel mozgatja hátra, amíg egyesülve majd ténylegesen szabadon hátrasikló tömegzáras szerkezetté nem alakul vissza. A zárvezetőnek körülbelül 11 mm-nyi utat, míg a zártestnek mindössze 5 mm-nyi utat kell megtennie.[4] Ez a „késleltetés” szolgálja a lövedék csőből való kirepülésének idejét, majd a biztonságos kireteszelést. A zárvezetőnek átadott plusz mozgási energia jelentős mennyiségű visszaható erőt képes elemészteni, illetve kiküszöböli a helyretoló rugó lágyulásából következő problémákat (korai csőfarnyitás, kireteszelés miatti hüvelyrobbanás) is. A rugó így gyengébb minőségű is lehet, illetve ez a tűrés figyelembe veszi a hadianyag-gyártási sajátosságokat. A zárszerkezet, ahogyan a henger alakú tok is, sok esztergamunkát igényelt. A tokot hátul egy recézett felületű, henger alakú toksapka zárja le, mely bajonettzárral rögzül a tokhoz, rugós biztosítóval. A fegyver szétszereléséhez ezt a toksapkát el kell távolítani (a töltetlenség ellenőrzését követően), ezt követően a zárszerkezet hátrafelé kihúzható a tokból, a fegyver részlegesen szétszerelhető.

Rendszeresítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar katonák előtérben egy Király-géppisztollyal

Az 1939. január 25-én tartott bemutatón az MP 40 géppisztoly néhány tulajdonsága ugyan jobb volt, de a lövedék nagyobb kezdősebessége (az erősebb lőszer, és korszerűbb zármechanizmus miatt) és a fegyver kisebb tömege, valamint szerkezeti egyszerűsége miatt a Magyar Királyi Honvédség a magyar fejlesztésű géppisztolyt választotta. A fegyvert eredetileg a rendfenntartó alakulatoknak szánták, emiatt fontos volt a tekintélyes, karabélyszerű megjelenés és a fatusa, ami azonban az előállítási költséget megemelte, illetve frontkörülmények között nem bizonyult praktikusnak, mivel a pisztolylőszer hátrarúgása nem indokolta, valamint a hosszú fegyver az ejtőernyős alakulatoknak nem felelt meg, azonban a pontos, célzott lövések leadását megkönnyítette.[5]

Hozzávetőlegesen 11 000 darabot gyártottak belőle.

A fegyver jól viselte az orosz fronton uralkodó fagyos viszonyokat.

Továbbfejlesztései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939/A M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fentiek miatt elkészítették az 1939/A M változatot, amely balra behajtható fatusával volt ellátva. A behajtott fatusa nem tette lehetővé az így lerövidített fegyverrel való tüzelést, ugyanis az eltakarta az elsütőbillentyűt.

1943M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fatusát kétkaros, acélanyagú behajtható válltámaszra cserélték, ami az össztömeget 3,7 kg-ra csökkentette, illetve a kezelést is praktikusabbá tette, mivel behajtott válltámasszal is lehetett a fegyverrel lőni, míg a 1939/A M típus behajtott fatusája az elsütőbillentyűt takarta (bár készült olyan változat is, ahol a tusában kifaragták az elsütőbillentyű helyét). A tárat áttervezték, mert az előd gyorsan kopott[6], emiatt a két változat (39M, 43M) tárai nem csereszabatosak. A csövet 75 mm-rel lerövidítették, továbbá több, a gyártást segítő módosítást hajtottak végre az üzemeltetési tapasztalatok alapján. Ezt a változatot már pisztolymarkolattal látták el.

Az 1944 év folyamán a belső szerkezetét módosították az egyszerűbb gyártás érdekében. [7]

  • módosították a hüvelykivetőt
  • A zárszerkezet hagyományos tömegzáras (A korabeli szóhasználattal "súlyzáras") lett

A korábbi fegyverek a zárszerkezet cseréjével egyszerűen átalakíthatóak voltak a módosított verzióra

Egy 1944 szeptember 23-i ajánlás szerint az adagolási problémák elkerülhetőek, ha a tárba 40 helyett 36-38 darabot tárolnak [8]

Hozzávetőlegesen 8 000-62 000 darabot gyártottak belőle.

1944M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További egyszerűsítéseket hajtottak végre a fegyveren. Az osztott zárszerkezet zártestjét és zárvezetőjét egyesítették, illetve a fegyver teljesen fémépítésű lett. Elhagyták a tár visszahajtási lehetőségét is. A cső perforált lemezborítást kapott a jobb hűtés érdekében. Ebből a változatból csak néhány tesztpéldány készült a háború előrehaladta miatt.

Alkalmazott tölténytípus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver üzemeltetési szempontból gyenge pontjának az alkalmazott tölténytípus bizonyult, mivel a keleti fronton ez volt az egyetlen fegyver, amely ezt a típust tüzelte, így lőszerellátása egyenlőtlen volt.

A nagy teljesítményű 9×25mm Mauser lőszert a XX. század első éveiben tervezték, a II. világháború idején már nem számított korszerűnek. Gyakori volt a hüvelyfenék törése, ami elakadáshoz vezetett, ezért a töltény lőportartalmát csökkentették,így a lövedék kezdősebessége 365 m/s lett, ami részben a fegyver hatásosságát is csökkentette, azonban növelte az üzembiztonságot.

Géppisztoly vagy gépkarabély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Király–géppisztolyokat a kialakításuk, és a hosszú csövük miatt gyakran gépkarabélyként sorolják be, ez azonban nem helytálló. mivel az alkalmazott pisztolytöltények lőportöltete alacsonyabb, mint a karabélylőszereké, illetve a lövedék alakja is eltérő, ami a ballisztikai, illetve becsapódási tulajdonságokat befolyásolja.

Az MP 41, a Király géppisztoly és a rohampuska összehasonlítása
MP41 1939M StG44
Hatékony lőtávolság: 150-200m [9] 300m 300m
Csőtorkolati sebesség: 380 m/s 450 m/s 685 m/s
A töltény kialakítása:
9mmLuger.jpg
Nem azonos, de jellegre helyes!
German 7.92x33mm Kurz.jpg
A lövedék tömege: 7,45 g 8,15 g[10] 8,1 g
A fegyver tömege (Töltött tárral): 4,13 kg 4,15 kg 5,22 kg

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború után a PPSZ–43 és a Danuvia 44M típuson alapuló Kucher K1 típusokkal váltották le.

A Kucher K1 az 1944M típus 7,62×25 mm Tokarev lőszer használatára átalakított változata.

Az 1944M típuson alapul a dominikai Cristobal géppisztoly.

Hatása a kultúrára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egy óra múlva itt vagyok… sorozatban többször feltűnik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyverrel foglalkozó dokumentumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]