Khthonikus istenek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Khtonikus istenek szócikkből átirányítva)
A khthonikus istenek szentélye a szicíliai Agrigentóban; háttérben a Dioszkuroszok temploma rekonstruált része
Áldozati tábla khthonikus istenek részére (dombormű Athén Nemzeti Múzeumában, lelőhelye: Tegea)

Khthonikus istenek vagy khthonioi (ógörögül: Χθόνιοι θεοί, Χθόνιοι; a khthoniosz „a Földhöz tartozó, föld alatti“) azok az istenek – főként a görög mitológiában, de más kultúrkörök isteneit is nevezik így –, akik az alvilágot reprezentálják és halálhozók valamint azok is, akik életet és termékenységet ajándékoznak (lásd még khthonizmus).

A férfi istenek gyakran kapták a ógörögül: Χθόνιος khthoniosz ragadványnevet (példaként Zeusz Khthoniosz, Hadészt is így nevezik, az alvilág urát), míg a nőneműek ógörögül: Χθονία khthonia toldalékot kapnak. Ez utóbbiakhoz tartozik Perszephoné, Hadész felesége.[1] Ide sorolhatóak az Erinnüszök,[2] egyes nimfák is, akik gyakran meghatározott vidékeket reprezentálnak (vesd össze a Khthonia és Khthonios nevet viselőkkel).[3]

Hésziodosz a khthonioi gyűjtőfogalmat alkalmazza a titánokra.[4] A tragédiák költőinél is előjön ez a kifejezés a khthonoi türannoszok megszólításaival összhangban[5][6][7] vagy pedig mint elhatárolás más gyűjtőnevektől, mint a tenger vagy a levegő istenei[8] - így például,[9] Arisztophanésznál parodisztikus formában.Hermész esetében[10][11] Mégis gyakran nem elég világos, hogy a drámai megszólítás az istenekre, vagy a holtak közösségére irányul. Ugyanis ezeket is kthoniosz-ként szólítják meg.[12][13]

Elsőként khthonikus istennek Hadészt jelölték meg,[14][15][16] már az Iliasz eposz az olimpiai Zeusz kiegészítő istenének nevezi őt , mint „alvilági“ Zeusz Katakhthonios.[17] Sok a bizonytalanság azonban akörül, hogy ez a megnevezés Hadész szinonimája-e, vagy pedig magát Zeuszt jelenti alvilági alakjában, a kettős névvel történő megszólításakor. Így Korinthoszon, Míkonoszon,[18] és Olümpiában[19] Zeusz Khthonios Ge Khthoniával együtt (Gaia) és Dionüszosz Lenaiosz tisztelték.[20] Csak ennél a kultusznál bizonyított a khthonia megjelölés Gaianál.

Démétért, az anyaistent Hermioné toldaléknév alatt mint Khthonia Thea tisztelték.[21][22][23][24] Az ötödik századtól kezdve egyre gyakarbban találkozunk Hekate Khthonia, az útkereszteződések istennőjével, aki egyben a világok közti kapuk őrzője is.[25][26][27] Tüphónt khthoniosz daimónnak is nevezték,[28] Khthonion legelsősorban Dionüszosz, a vegetáció istene és khthoniák a fámák,[29] a gorgók[30] valamint Brimo,[31] miközben ez Perszephonénak és Hekaténak is másik neve, valamint Ceresé és Kübeléé is.

Khthoniosz vagy khthonia jelzőket kaptak azok a mitikus emberek, akiknek földi származását akarták ezzel kiemelni. Példák ezekre a thébai szpartosz Khtonios[32] és Erekhtheusz leánya Khtonia.[33]

További információk[szerkesztés]

  • Heinrich Wilhelm Stoll: Chthonios 5). www.archive.org
  • A. Fairbanks: The Chthonic Gods of Greek Religion. In: American Journal of Philology. Band 21, 1900, S. 241–259 (angolul)
  • Albert Henrichs: Namenlosigkeit und Euphemismus. Zur Ambivalenz der khtonikus Mächte im attischen Drama. In: Heinz Hofmann, Annette Harder (Hrsg.): Fragmenta Dramatica. Beiträge zur Interpretation der griechischen Tragikerfragmente und ihrer Wirkungsgeschichte. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1991, ISBN 3-525-25748-1, S. 161–201.
  • R. Schlesier: Olympian versus Chthonian Religion. In: Scripta Classica Israelica. Band 11, 1991–1992, S. 38–51 (angolul)
  • S. Scullion: Olympian and Chthonian. In: Classical Antiquity. Band 13, 1994, S. 75–119 (angolul)
  • Kthonii. www.mythindex.com (2007. január 10.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chthonische Götter című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Hérodotosz 6, 134, 1; 7, 153, 2.
  2. ↑ Szophoklész, Oidipusz Kolonoszban.
  3. ↑ Apollóniosz Rhodiosz 4, 1322.
  4. ↑ Hésziodosz, Theogonia 697.
  5. ↑ Euripidész, Hecuba 79.
  6. ↑ Aiszkhülosz, Agamemnón 89.
  7. ↑ Aiszkhülosz, Perzsák 628–629.
  8. ↑ Euripidész, Fragment 27, 4.
  9. ↑ Szophoklész: Ajax 832.
  10. ↑ Aiszkhülosz, Die Grabspenderinnen 124, 727.
  11. ↑ Arisztophanész, A békák 1126, 1138, 1145.
  12. ↑ Aiszkhülosz, Oltalomkeresők (Hiketidesz) 25, 399, 476.
  13. ↑ Pindarosz, Püthói 4, 159.
  14. ↑ Hésziodosz: Theogonie 767.
  15. ↑ Euripidész, A föníciai nők 1321.
  16. ↑ Euripidész:Alkestis 237.
  17. ↑ Homérosz, Iliasz 9, 457.
  18. ↑ Pauszaniasz Periégétész 2, 2, 8.
  19. ↑ Pauszaniasz Periégétész 5, 14, 8.
  20. ↑ Wilhelm Dittenberger: Sylloge inscriptionum Graecarum. Band 1, Leipzig 1883, S. 373 (Seitenansicht im Internet Archive).
  21. ↑ Inscriptiones Graecae IV 683.
  22. ↑ Pauszaniasz Periégétész 2, 35, 5–10.
  23. ↑ Pauszaniasz Periégétész 3, 13, 5.
  24. ↑ Euripidész, Herakles 615.
  25. ↑ Arisztophanész, Fragment 515, 1 PCG.
  26. ↑ Theokritosz 2, 12.
  27. ↑ Plutarchosz, Moralia 290d3.
  28. ↑ Aiszkhülosz, Sieben gegen Theben 522.
  29. ↑ Szophoklész, Élektra 1066.
  30. ↑ Euripidész, Ion 1054.
  31. ↑ Apollóniosz Rhodiosz 3, 862.
  32. ↑ Aiszkhülosz, Fragment 488.
  33. ↑ Euripidész, Bacchánsnők 538.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Khthonikus_istenek&oldid=25366354”