Kettősviszony
Az kettősviszony egy egyenes (pontsor) négy pontjára illetve egy sugársor négy elemének kölcsönös elhelyezkedésére jellemző viszonyszám. A projektív geometria fontos alapfogalma: centrális vetítéskor a távolságok és a szögek változnak, a kettősviszony megmarad (invariáns). Ezt Papposz egyik fontos tétele biztosítja.
Tartalomjegyzék |
Értelmezése[szerkesztés]
Az
pontnégyes
kettősviszonya az
és
egyszerű- vagy osztóviszonyok hányadosa (viszonya):
- (

A három pont viszonylagos helyzetét jellemző osztóviszonyt szakaszok hányadosa definiálja:
,
.
A pontnégyes és a sugárnégyes kettősviszonya:
,
.
A formulákban szereplő szakaszok és szögek irányítottak, előjelesek. ![]()
Néhány példa az osztóviszonyra:
- felezőpont,
- harmadoló pont (A-hoz közelebbi),
- harmadoló pont (B-hez közelebbi),


Néhány példa a kettősviszonyra:





.
Harmonikus négyes[szerkesztés]
Különös fontosságú az olyan pontnégyes, amelynek kettősviszonya
. Ez csak úgy lehet, hogy X és Y közül az egyik pont az AB szakaszon, másik azon kívül helyezkedik el, s az osztóviszonyokra pedig teljesül: 
Papposz tétele[szerkesztés]
Ha az egy pontra illeszkedö
egyenesek egy, a közös pontjukra nem illeszkedő egyenest rendre az
pontokban metszenek, akkor 
A tétel egyszerű következménye, hogy ha két egyenest metsz a sugársor, akkor az egyik egyenesen a metszéspontok kettősviszonya a másik egyeneseken keletkező vetületüknek a kettősviszonyával egyezik:
. Hasonló összefüggés igazolható a közös egyenesre illeszkedő sugársorok négyeseire:
.
Irodalom[szerkesztés]
- Hajós György, Bevezetés a geometriába, Tankönyvkiadó, Budapest, 1960.



,
.
,
.
