Ketének

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A ketének általános szerkezeti képlete

A ketének R'R''C=C=O általános képletű szerves vegyületek. A legegyszerűbb ketén az etenon, melyet (triviális néven) keténnek is neveznek, benne az R' és R'' csoport hidrogénatom.

A keténeket mint vegyületcsoportot elsőként Hermann Staudinger vizsgálta.[1]

Keletkezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ketének savkloridokból állíthatók elő HCl kilépéssel járó eliminációs reakció során:

Ketén keletkezése savkloridból

A reakcióban egy bázis – többnyire trietil-amin – eltávolítja a karbonilcsoporthoz képest alfa-helyzetben található savas hidrogénatomot, ezzel elősegítve a szén–szén kettős kötés kialakulását és a kloridion kilépését.

Ketének Wollf-átrendeződéssel α-diazoketonokból is keletkezhetnek.

A fenilecetsav bázis jelenlétében – az alfa proton erős savassága miatt – vízkilépés közben fenilketénné alakul.

Ketének keletkezhetnek az aceton pirolízise (hőbomlása) során is:

CH3−CO−CH3 + ΔT → CH2=C=O + CH4

Ez a reakció a Schmidlin-féle keténszintézis.[2][3]

Reakcióik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ketének általában nagyon reakcióképesek és különböző cikloaddíciós reakciókban vesznek részt. Elektronban gazdag alkinekkel vagy karbonilvegyületekkel is [2+2] cikloaddíciós reakcióba lépnek, ezek termékei ciklobutenonok, illetve béta-laktonok. Iminekkel béta-laktámokat képeznek. Utóbbi reakció a Staudinger-szintézis, e fontos vegyületcsoport előállításának kényelmes eljárása.

A diolok (HO−R−OH) és bisz-ketének (O=C=CH−R'−CH=C=O) közötti reakcióban (−O−R−O−CO−R'−CO−) ismétlődő egységeket tartalmazó poliészterek keletkeznek.

Az etil-acetoacetát (acetecetsav-etilészter), mely szerves kémiai szintézisek nagyon fontos kiindulási anyaga, előállítható diketén és etanol reakciójával. A reakció során jó kitermeléssel közvetlenül etil-acetoacetát keletkezik, ezért az iparban ezt az eljárást használják.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ketene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hermann Staudinger (1905.). „Ketene, eine neue Körperklasse”. Berichte der deutschen chemischen Gesellschaft 38 (2), 1735–1739. o. DOI:10.1002/cber.19050380283.  
  2. Ketene in Organic Syntheses Organic Syntheses, Submitted by C. D. Hurd Checked by Oliver Kamm Coll. Vol. 1, p.330 (1941); Vol. 4, p.39 (1925).Link
  3. Schmidlin and Bergmann, Ber. 43, 2881 (1910);