Ketáb-e agdasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Ketáb-e agdasz[1], bahái írásmóddal: Kitáb-i-Aqdas [2] (perzsául كتاب اقدس – A legszentebb könyv) a bahái hit legfontosabb szent irata. Szerzője a vallásalapító, a perzsa Baháalláh. A mű arab nyelven[3] íródott, de általában a perzsa címén ismeretes.

A könyv körülbelül 1873 körül íródott, azonban valószínűleg egyes részek hamarabb keletkeztek.[4] Az Akkóba száműzött Baháalláh a kéziratot röviddel elkészülte után elküldte az iráni bahái közösségnek. 1890–91 között Bombayben adták ki az arab szöveget, amely a baháik szerint isteni kinyilatkoztatás. Ez a könyv nem csupán törvénykönyv, hanem tartalmaz etikai tanításokat is. Rendelkezik a bahái hit intézményeinek működéséről, a bahái vallási helyekről és a vezetők és hívők jogairól is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Wikipédia átírási irányelve szerint, a WP:ÚJPERZSA alapján írva
  2. A baháik egységes írásmódot használnak a latin betűs országokban, ez alapján a magyar hívők és gyakran a szakirodalom is Kitáb-i-Aqdas alakban hozza.
  3. arab címe: al-Kitáb al-akdasz (arabul: الكتاب الاقدس – al-Kitāb al-aqdas
  4. [1]

A könyv az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]