Keszegsaláta
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Lactuca serriola |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Lactuca serriola L. |
||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
Lactuca scariola, Lactuca dregana |
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Keszegsaláta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Keszegsaláta témájú médiaállományokat. |
A keszegsaláta (Lactuca serriola) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, a katángformák (Asteraceae) alcsaládjába, a Lactuca nemzetségbe tartozó egy- vagy néha kétéves növényfaj. A fejes saláta legközelebbi vad rokona (fejet nem növeszt), egyesek szerint elődje. A binomiális név generikus része a tejnedvre, specifikus része a fűrészelt levélszélre utal.[1] A T4-es életformacsoportba sorolt gyomnövény, utak mentén, parlagon hagyott területeken terem.
Tartalomjegyzék |
Jellemzői [szerkesztés]
A keszegsaláta 1-1,8 méteresre megnő, gyökere két méter mélyre is a földbe hatolhat. Sötétzöld, szőrtelen, ragadós szárához szórt állású, viaszos, nyél nélküli szürkészöld levelek simulnak, melyek a növény csúcsa felé egyre apróbbak. A levelek széle és főere szúrós, a levélszélek hullámosak. Jól tűri a szárazságot és a forróságot: ha a növény nincs árnyékban, a levéllemez észak-déli irányba áll be (tropizmus) – így a déli napfény a levelek élét éri, hogy kisebb legyen a párolgási veszteség, a délelőtti és a délutáni gyengébb megvilágítást pedig jobban ki tudja használni. Apró, halványsárga hímnős virágai július-szeptember között nyílnak, többségében a növény felső részén, terjedelmes bugában, a fészekpikkelyek hegye fekete. Rovarbeporzású, az önbeporzás is lehetséges. Az alsó állású magházban virágfejenként 18-22 szürkésbarna, olívzöld beütésű, 3 mm-es mag fejlődik (termésenként 1); fehér, repítőszőrös 5–6 mm-es kaszattermését a szél terjeszti.
Palinológia [szerkesztés]
A faj kromoszómáinak alapszáma n=9. A pollen trizonokolporát, tüskés szerkezetű.[2]
Fogyasztása [szerkesztés]
A növény sérülésekor kifolyó biológiailag aktív, fehér tejnedvnek gyógyhatást tulajdonítanak. Friss levelei, virágai salátaként fogyaszthatók, ám az idősebb növény levelei keserűek, enyhén mérgezők.
Társulások [szerkesztés]
Az útszéli szikár gyomnövényzet, a magyar zsázsás társulás, pásztortáska-sebforrasztófű társulás, betyárkóró-keszegsaláta társulások gyakori gyomnövénye. Utóbbi társulásban gyakran fordul elő széltippannal (Apera spica-venti), egynyári seprencével (Erigeron annuus), valamint csillagpázsittal (Cynodon dactylon), kisvirágú füzikével (Epilobium parviflorum), mezei aszattal (Cirsium arvense), magas és kanadai aranyvesszővel (Solidago gigantea, S. canadensis).[3]
Források [szerkesztés]
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. ISBN 963 9491 349
- Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai
- Wild Plants of Malta: Prickly Lettuce
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lactuca serriola című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stachel-Lattich című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Laitue scariole című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
