Kertész István (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a jogászról szól. Hasonló címmel lásd még: Kertész István (egyértelműsítő lap).
Kertész István
SzületettKertész István Dénes György[1]
1904. április 8.[2]
Putnok[3]
Elhunyt1986. január 26. (81 évesen)[3][4][5]
Notre Dame[3]
Állampolgársága
SzüleiKertész Lajos
Stolcz Mária
Foglalkozása
Tisztségemagyar nagykövet Olaszországban (1947–1947)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1926)
KitüntetéseiGuggenheim-ösztöndíj[6]
SírhelyeHighland Cemetery
Sablon • Wikidata • Segítség

Kertész István (Putnok, 1904. április 8.[7] – Notre Dame, Indiana, Amerikai Egyesült Államok, 1986. január 26.) magyar jogász, történész, diplomata.

Élete[szerkesztés]

Kertész (Kohn) Lajos (1877–1949)[8][9] állatorvos, állategészségügyi főtanácsos és Stolcz Mária fiaként született. Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és államtudományi Karán végezte (1926), majd ösztöndíjasként Párizsban tanult, ahol nemzetközi jogi és diplomáciatörténeti oklevelet szerzett. Hazatérése után joggyakornokként helyezkedett el a budapesti törvényszéken. 1931-ben ügyvédi és bírói vizsgát tett, majd a Külügyminisztériumba került, ahol a kormány nemzetközi jogi szakértőjeként dolgozott.

1935 és 1937 között ösztöndíjas volt az Amerika Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Svájcban. 1938-ban a Hágai Nemzetközi Bírósághoz küldték magyar megbízottként. 1942-ben kinevezték a bukaresti magyar követség első titkárává. A következő évben a külügyminisztériumban a békeelőkészítő csoport munkatársaként dolgozott, ezért az 1944. októberi nyilas hatalomátvételt követően mint az angolszász közeledés hívét letartóztatták. Sikerült megszöknie és a felszabadulásig Budapesten bujkált.

1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Az államok nemzetközi jogi felelőssége idegen magánosok kárára elkövetett jogsértéseikért című tárgykörből magántanári képesített szerzett. Ismét bekapcsolódott a békeelőkészítő munkába. 1946-ban a magyar küldöttség főtitkáraként jelen volt a párizsi béketárgyalásokon. 1947. március 17. és augusztus 26. között a római magyar nagykövetséget vezette követi rangban. Miután lemondott állásáról nem tért vissza Magyarországra.

1948 februárjában az USA-ba ment. 1948 és 1950 között a Yale Egyetem jogi karán és az indianai Notre Dame Egyetemen tanított. 1950 szeptemberében főállású docens lett a Notre Dame Egyetemen, majd 1951 és 1975 között a politikatudományi tanszéket vezette.

Felesége Fülöp Margit (1910–1977) volt, Fülöp Jenő ügyvéd, Zala megye tiszteletbeli főügyésze és Szlgethy Margit lánya, akit 1931. október 7-én Zalaegerszegen vett nőül.[10]

Művei[szerkesztés]

  • Általános békerevízió, vagy a trianoni szerződés külön revíziója? (Budapest, 1933)
  • Az állam nemzetközi felelőssége (Budapest, 1938)
  • Az Egyesült Államok külpolitikája (Budapest, 1941)
  • Die Vertreibung der Deutschen aus Ungarn (München, 1953, különnyomat Südost-Stimmen 1953: 5. szám)
  • Diplomacy in a Whirlpool. Hungary between Nazi Germany and Soviet Russia. Notre Dame, 1953 (uo., 1974)
  • The Fate of East Central Europe. Hopes and Failures of American Foreign Policy. Szerk., uo., 1956
  • Diplomacy in a Changing World. Szerk. M. A. Fitzsimmons-szal, uo., 1959 (uo., 1974)
  • What America Stands For. Szerk. uazzal, uo., 1959 (spanyolul uo., 1968)
  • American Diplomacy in a New Era. Szerk., uo., 1961
  • East Central Europe and the World Development in the Post-Stalin Era. Szerk., uo., 1962
  • Nuclear Non-Proliferation in a World of Nuclear Powers. Szerk, uo., é.n.
  • The Quest for Peace through Diplomacy. Englewood Cliffs, 1967 (1971: japánul)
  • The Task of Universities in a Changing World. Szerk. Notre Dame, 1971 (1975: arabul és japánul is)
  • Békekötés a II. világháború után (München, 1978)
  • Between Russia and the West. Hungary and the Illusions of Peace-Making 1945-1947, uo., 1984
  • The Last European Peace Conference, Paris 1946
  • Conflict of Values. Lanham, Md., 1985
  • Magyar békeillúziók 1945–1947. Oroszország és a Nyugat között; ford. Gyarmati Angéla, utószó, jegyz., levéltári dokumentumgyűjt. Gyarmati György; Európa–História, Bp., 1995 (Extra Hungariam)

Az Amerikai Egyesült Államokban több publikációja jelent meg angolul.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  3. ↑ a b c Freebase-adatdump. Google
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ BnF források (francia nyelven)
  6. ↑ stephen-d-kertesz
  7. ↑ Születési bejegyzése a putnoki polgári születési akv. 36/1904. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  8. ↑ Kertész Lajos születési bejegyzése a hódmezővásárhelyi izr. hitközség születési akv. 3/1877. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  9. ↑ Kertész Lajos halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári halotti akv. 283/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
  10. ↑ Házasságkötési bejegyzése a zalaegerszegi polgári házassági akv. 62/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gantner Péter: Magyar diplomaták küzdelme a párizsi békekonferencián. 1946–47; Publikon, Pécs, 2015
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kertész_István_(jogász)&oldid=24837657”