Kerti katicavirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerti katicavirág
Nigella sativa from Koeh-227.png
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Alcsalád: Ranunculoideae
Nemzetség-
csoport
:
Nigelleae
Nemzetség: Katicavirág (Nigella)
Fajcsoport: N. sect. Nigella
Faj: N. sativa
Tudományos név
Nigella sativa
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kerti katicavirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti katicavirág témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti katicavirág témájú kategóriát.

A kerti katicavirág (Nigella sativa) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának katicavirág (Nigella) nemzetségébe tartozó növényfaj. Nyugat-Ázsiából, Észak-Afrikából származik, Közép-Európában is helyenként termesztik.

Igen régi kultúrnövény, magját már az ókorban is használták fűszerként és gyógyszerként (ma már csak fűszerként használatos).

Egyéb megnevezései: termesztett katicavirág, feketekömény, szőrös kandilla, termesztett vagy kerti kandilla, fekete hagymamag.

Közeli rokona a dísznövényként termesztett borzaskata (Nigella damascena) és a mezei katicavirág (Nigella arvensis).

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

20–40 cm magasra megnövő, egyéves növény. Szórt állású levelei 2-3-szorosan szeldeltek, szálas-fonalasak. A magánosan, a szár vagy az oldalhajtások csúcsán elhelyezkedő virágok takarólevelei kékes vagy fehér színűek, ívesen behajló körömben végződnek. Öt mézfejtő szirma kettős csúcsú, pillás élű. Termőlevei kb. a közepükig szorosan összenőttek egymással. Az összenőtt, mirigyes tüszőtermésekben számos 2-2,5 mm hosszúságú, enyhén lapított, ovális, sűrűn barázdált, fekete mag található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nigella sativa magjai

A magokat már az ókori Elő-Ázsiában és Egyiptomban is ismerték. Zohary és Hopf szerint az N. sativa termesztésével kapcsolatos régészeti eredmények még hiányosak, de az biztos, hogy a magok előkerültek több ókori egyiptomi ásatásról, köztük Tutanhamon síremlékéből is.[1] Bár pontos szerepe az egyiptomi kultúrában nem ismert, azt tudjuk, hogy a fáraóval együtt eltemetett tárgyakat úgy választották ki, hogy segítségére legyenek a túlvilágon.

A legkorábbi, a fekete hagymamagra utaló írásos emlék az ószövetségi Ézsaiás próféta könyvének 28:25-27 szakaszában[2] található, ahol a fekete kömény (Károli-fordítás) és a búza aratását hasonlítják össze. Az Easton-féle bibliaszótár[3] szerint a héber ketsah szó határozottan az N. sativa növényre utal. Zohary és Hopf szerint az N. sativa az Óvilág hagyományos, széles körűen elterjedt ókori fűszere volt.[1]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magjának enyhén hagymaíze van, illata megtörve némileg a borsra és az szurokfűre emlékeztet. Elsősorban az arab, a török és az indiai konyha használja. Közép-Keleten sütemények, kenyérfélék tetejére szórják. Az indiaiaknál a bengáli ötfűszerkeverék (panch phoron, পাঁচ ফোড়ন) alkotóeleme, dhalokat, csatnikat ízesítenek vele. A török mesir édesség egyik összetevője.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatóanyaga zsíros olaj, melyet linolsav és az olajsav gliceridjei alkotnak, és illóolaj. Kétszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag.

Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában évszázadokon át gyógyszerként használták. A légzőrendszer, a gyomor, a vese, máj betegségeit kezelték vele, a keringési és az immunrendszer megerősítésére használták, továbbá gyulladáscsökkentőként, érzéstelenítésre, antiallergénként.

Az iszlám a legnagyobb hatású gyógyító készítmények között tartja számon. Mohamed próféta állítólag egyszer kijelentette, hogy a fekete magvak a halálon kívül minden betegségre hatásosak, ahogy az egyik hadíszban is olvasható.

A közép-európai népi gyógyászatban felfúvódás ellen és a szoptatós anyák tejtermelésének fokozására használták.

Manapság a fekete köményből sajtolt olajat kapszulás kiszerelésben étrend-kiegészítőként ajánlják, a széleskörű gyógyhatásáról terjedő híradások tudományosan nem megalapozottak.

Tudományos kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaja nigellonét tartalmaz, ami a kísérletek szerint megvédi a tengerimalacokat a hisztamin indukálta hörgőgörcstől.[4] (talán megmagyarázza használatát asztma, bronchitis és köhögés ellen).

Olaja hatásosnak bizonyult az opiátfüggés kezelésében.[5]

Patkányok veséjében csökkentette a kőképződést.[6]

A Nigella sativa olaj annyira meglepően átfogó és változatos védő és gyógyító hatású, hogy évezredek óta az emberek úgy tekintenek rá, mint "csodaszerre".

A Nigella sativa gyógyító ereje, egyik legizgalmasabb valamennyi gyógynövény közül. Az elmúlt időkben, a tudomány vizsgálta a Nigella sativa olajat és több mint 100 gyógyító összetevőt állapítottak meg, amely hatékonyan gyógyítja az allergiától kezdve, krónikus bőrpanaszok közül többek között pikkelysömört és ekcémát, több súlyos betegséget, beleértve a rákot és a cukorbetegséget.

A kutatók elismerték, hogy nincs más ismert növényi kivonat, amely ilyen széles körű gyógyító képességekkel rendelkezne, mint Nigella sativa.[forrás?] Ez nagyrészt azzal magyarázható, Nigella sativa még soha nem látott hatást gyakorol az immunrendszerre, és dolgozik sok más módon, az optimális egészségi állapot elérésén.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Domestication of plants in the Old World, 3, Oxford University Press (2000). ISBN 0198503563 
  2. Online változat
  3. Easton's Bible dictionary
  4. Effect of Nigella Sativa on Isolated Guinea Pig Trachea - PDF
  5. Role Of Nigella Sativa In Opioid Dependence
  6. http://www.sid.ir/En/VEWSSID/J_pdf/83020070206.pdf

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nigella sativa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]