Kermode-baribál
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ursus americanus kermodei Hornaday, 1905 |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kermode-baribál témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kermode-baribál témájú médiaállományokat. |
A Kermode-baribál (Ursus americanus kermodei) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó fekete medve (Ursus americanus) egyik alfaja.
Tartalomjegyzék |
Tudnivalók [szerkesztés]
A Kermode-baribálnak, amelyet „szellem medvének” is neveznek, gyakran nagyon világos színű bundája van. Körülbelül az állomány 10 százalékának fehér vagy krémszínű a bundája. Az állatok Brit Columbia partvidékének középső részén élnek, egy viszonylag kis területen. E színeltérést az autoszomális domináns öröklődés okozza. Az állatok nem albinók, nem rokonok a jegesmedvével és nem tartoznak az alaszkai ABC-szigetek „szőke” barna medvéihez.
A kanadai őslakosok „szellem medvének” tartják, és számos mitológiájukban jelen vannak.[1]
A Kermode-baribál elterjedési területe a brit-columbiai Princess Royal-szigettől Prince Rupertig és Hazeltonig terjed. Az őslakosok Moksgm'ol-nak nevezik anyanyelvükön. 2006 februárjában, Brit-Columbia miniszterelnöke a tartomány címerállatának nyilvánította a Kermode-baribált.
A Kermode-baribál egyik kutatójáról, a kanadai Francis Kermode-ről és annak társáról, egy zoológusról, William Temple Hornaday-ról kapta a nevét. Hornaday egyben az állat leírója is.[2]
A bunda színe [szerkesztés]
2001-ben rájöttek, hogy mi okozza a világos bunda színét. A melanocortin 1 receptor génben egy nukleotid felcserélődik. A tudósok 220 medvétől vettek DNS-t, és összehasonlítva, mindegyiknél megtalálták az autoszomális domináns öröklődést okozó szakaszt.[3]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ (2006). Last Stand of the Great Bear. National Geographic.
- ↑ Steve Warmack: The Kermode Bear. (Hozzáférés: 2008. április 18.)
- ↑ Kermit Ritland, Craig Newton, and H. Dawn Marshall (2001. szeptember 18.). „Inheritance and population structure of the white-phased “Kermode” black bear”. Current Biology 11 (18), 1468–1472. o. DOI:10.1016/S0960-9822(01)00448-1.
