Kerese István

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kerese István
Született1911. augusztus 13.
Pécs
Elhunyt1981. május 31. (69 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozása
IskoláiErzsébet Tudományegyetem (–1937)
Sablon • Wikidata • Segítség

Kerese István (Pécs, 1911. augusztus 13. – Budapest, 1981. május 31.) biokémikus, gyógyszerész, fehérjeanalitikus.

Mozgalmas életútja folyamán dolgozott Pécsett, Budapesten és Szegeden is, sokféle tevékenysége során kiemelkedő eredményeket ért el bőripari kutatótevékenységével, és a táplálék- és takarmányfehérjék in vitro lebonthatóságának vizsgálata terén is.

Tanulmányai, életútja[szerkesztés]

Kerese István 1911. augusztus 13-án született Pécsett, szülei tisztviselők voltak. Elemi- és középiskoláit szülővárosában végezte, érettségi után, 1929-ben a gyógyszerészi pályára ment, oklevelét 1933-ban, Budapesten szerezte meg. Ezt követően beiratkozott a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karára, ahol természettudományi tárgyakat hallgatott.[2] 1937-ben a természettudós-biológus Gorka Sándornál szerezte meg a bölcsészdoktorátust, biológia főtárgyból (dolgozatának tárgya a vitaminoknak a papucsállatka osztódási sebességére gyakorolt hatásának tanulmányozása volt, disszertációjának címe: Vitaminhatások a paraméciumokon).[3] 1959-ben a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ösztöndíjával fél évig Münchenben, a Technische Hochschule Radiokémiai Intézetében, majd a Max-Planck-Institut für Eiweiß- und Lederforschungban folytatott radiokémiai és fehérjeanalitikai kutatásokat. 1960. május 1-jén a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságától megkapta bőripari technológia témakörből a műszaki tudományok kandidátusa címet (dolgozata: A meszezés hatása a pőre duzzadási feszességére, bírálók: Tóth Géza a kémiai tudományok doktora, és Vágó György a kémiai tudományok kandidátusa).[4][5]

1974-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen címzetes egyetemi docens elismerést kapott.

Szakmája iránti szeretetét és elhivatottságát jól jellemezte az otthonában kialakított több ezer szócikkből álló kartotékrendszere: a különböző nyelvű nemzetközi szaklapokban, folyóiratokban általa olvasott tudományos cikkeket katalogizálta, és azokból négy, oldalukon perforált (az 1990-es évekig a könyvtárakban használatos) lyukkártyákra magyar nyelvű referátumokat írt, melyek így különböző szempontok szerint csoportosítva (témakör, kulcsszavak, megjelenés stb.) könnyen kereshetőek, szűrhetőek voltak. Szintén szakmai különlegesség volt az a lakásában felállított, saját maga által fejlesztett oszlopkromatográfiás készüléke, amit szabadalmaztatni szándékozott.

Német és angol nyelven is kutatott, de tanulta a latin és ógörög nyelveket is, illetve értett oroszul és olaszul is.

Már 25 éves kora előtt bekapcsolódott a Mecsek Egyesület munkájába. 1936-ban az egyesület alelnöke Reuter Camillo ideggyógyász professzor és amatőr botanikus lett, ekkortól Kerese a Természetvédelmi Szakosztály titkáraként[6] Horvát Adolf Olivér elnök mellett látott el szervezői feladatokat.[7][8] Később is, amikor szülővárosában járt, nagy szeretettel gondolt vissza ottani emlékeire.

Titkára volt a Szent István Akadémiának, az 1915-ben alapított tudományos testületnek, amelynek virágkora a két világháború közötti időszakra tehető.[9]

Egész életét végigkísérte zeneszeretete, ami ifjabb éveiben Pécsett műkedvelő vonósnégyesével történő fellépésekben, és sok évtizedes amatőr zenélésében is megnyilvánult. Otthoni zenehallgatás közben szívesen követte a zeneműveket partitúrából, sőt ilyenkor gyakran „kísérte” is saját hangszerével a zenekart. Több száz darabos lemez- és kottagyűjteménnyel rendelkezett, hegedűn és brácsán játszott. Zenei könyvtára is több száz kötetből állt, melyben nagy hangsúlyt kaptak a Mozart életével és művészetével foglalkozó könyvek. Zenei érdeklődésére jellemző volt, hogy azért kezdett el olaszul tanulni, hogy az operákat eredeti nyelvükön élvezhesse.

Három házasságából három gyermeke született, lánya kertészmérnök, nagyobbik fia villamosmérnök, a kisebbik informatikus.

1981. május 31-én Budapesten hunyt el.

Szakmai pályája[szerkesztés]

A Petőfi Gyógyszertár pultjánál

Petőfi Patika (1933–1941, Pécs)[szerkesztés]

1933-ban Pécsett a Fridrich Sándor-féle Petőfi patikában helyezkedett el, laboratóriumi munkakörben.[10] Munkája mellett – egyéni érdeklődése folytán – kísérleti munkákkal is foglalkozott (Gyors eljárás az Acidum hydrochloricum dil. ellenőrzésére, Gyógyszerészi Közlöny 1941. 57. 93).

Richter Gyógyszergyár (1941–1944, Budapest)[szerkesztés]

1941-től 1944. augusztus 31-ig Budapesten, a kőbányai Richter Gedeon Vegyészeti Gyárban előbb osztályvezetőként,[11][12] majd üzemvezetőként[13] kapott alkalmazást. Mindennapi tevékenysége mellett kísérleteket végzett a máj antiperniciózus faktorának adszorpciós kromatográfiás eljárással történő tisztítására is.

Fridrich Gyógyszertár (1944–1946, Pécs)[szerkesztés]

1944-től ismét a pécsi Petőfi patikában tevékenykedett, gyógyszerészként.

Pécsi Tudományegyetem (1946–1948, Pécs)[szerkesztés]

1946 őszén a Pécsi Egyetem Orvostudományi Karán, a Gyógyszertani és Kórtörténeti Intézetében kinevezték tanársegédnek, a nemzetközi hírű intézetvezető Mansfeld Géza akadémikus, farmakológus professzor mellé.[14] (Mansfeld 1934-ben rektor volt, 1944 márciusában Auschwitzba vitték, ahonnan 1945 júniusában tért vissza Pécsre, s az 1945/46-os tanévben dékán lett, majd 1947-ben Budapestre költözött, ekkor Méhes Gyula egyetemi tanár követte a Farmakológiai Intézet élén.) Munkája mellett szénhidrát-anyagcserével kapcsolatos kísérletekkel foglalkozik.[15][16][17]

Első Pécsi Bőrgyár (1948–1956, Pécs)[szerkesztés]

1948-ban a nagyvállalatok államosítása után a Pécsi Bőrgyár laboratóriumába került, amelynek 1956. szeptember 19-ig a vezetője volt. Itt a baranyai vegyészek neves szellemi irányítójaként ismert Tóth Géza egyetemi magántanár, a kémiai tudományok doktora (Zechmeister László tanítványa) munkatársaként sajátíthatta el a bőripari vegyészet speciális alapjait. (Tóth a Pécsi Bőrgyár tudományos tanácsadójaként – számos eljárás és szabadalom kidolgozása révén – a bőripari kémia elismert szaktekintélyének számított.) Munkája során elsődlegesen a bőrgyártás fiziko-kémiai kérdéseivel, technológiai feladatok megoldásának kísérleteivel és a pőre duzzadásának kolloid-kémiai vizsgálatával foglalkozott.

  • 1956 októberének végén három év időtartamú munkára az NDK-ba kellett volna utaznia, de ezt a közbejött forradalmi események megakadályozták.

Bőripari Kutató Intézet (1956–1967, Budapest)[szerkesztés]

1956. december 1-től a budapesti Bőripari Kutató Intézetben dolgozott mint tudományos munkatárs, ahol részben a cserzést megelőző gyártási folyamatok során a bőrben lejátszódó fehérjekémiai változások vizsgálatával (post mortem jelenségek szerepe, ionadszorpció befolyása a kollagén duzzadási jelenségeire), részben pedig kollagén rostrekonstruálási kísérletekkel foglalkozott. Orvosok bevonásával kísérleteket végzett lebontott bőr oldatából származó rekonstruált kollagénrostok között bifunkcionális reagensek alkalmazásával keresztkötések kialakítására, és ezáltal sebészeti célra alkalmas kollagén-szövet nyerésére.

1958-tól kinevezték az izotóplaboratórium vezetőjévé, ahol részt vett az ott folyó különböző, a bőrgyártás kémiai folyamatait érintő radioizotópos nyomjelzéses munkákban.

Laborvezetése alatt kezdett kiépülni a KFKI területén az MTA Izotópkutató Intézete, ahonnan eszközpark és tapasztalatok híján szívesen jártak át hozzá a szerves kémiai osztály munkatársai (Bursics László, Szarvas Tibor, Tanács Béla stb.).

Max-Planck-Institut (1965, München)[szerkesztés]

1965-ben a Deutsche Akademische Austauschdienst meghívására fél évig fehérje-analitikai kutatómunkát végzett az említett müncheni kutatóintézetben. Laboratóriumukban az alábbi biokémiai munkák folytak:

Ezen kutatásokhoz a következő fehérjeanalitikai vizsgálati módszereket használták:

Állatorvostudományi Egyetem (1967–1971, Budapest)[szerkesztés]

1967. december 1-től kikéréssel átkerült az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszékére mint tudományos munkatárs, ahol bevezette a korszerű takarmányfehérje-analitikai értékelést.

Kiterjedt kutatómunkát indított a különböző takarmányfehérjét vizsgáló módszerek eredményei és a takarmányfehérjék hasznosulása közötti összefüggések, és ennek eredményeként a legcélszerűbb metodika megállapítására.

A hazai takarmányfehérje-import csökkentését célozza a három gyárba is bejelentett újítási javaslata, mely a bőrgyárak vizes műhelyeinek bőrhulladékát takarmányfehérjévé való feldolgozásra javasolja, az általa kidolgozott technológia alapján.

József Attila Tudományegyetem (1969–1981, Szeged)[szerkesztés]

1969-től haláláig Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Biokémiai Tanszékén Matkovics Béla tanszékvezető professzor meghívására a Fehérjevizsgálati módszerek tárgy előadója volt.[18]

Nyugdíjas évek (1971–)[szerkesztés]

Egyéb tudományos tevékenysége[szerkesztés]

  • Aktív szerepet töltött be a Magyar Kémikusok Egyesületének életében.
  • 1964-től részt vett a quedlinburgi Arbeitskreis für Eiweiß Analytik munkáiban.
  • 1966-tól részt vett a rostocki Oskar-Kellner-Institut által koordinált KGST összehasonlító aminosav-vizsgálatokban.
  • 1969-ben megszervezte a MÉM-hez (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) tartozó fehérje-vizsgáló laboratóriumok részvételével az 1. Aminosav-meghatározás összehasonlító vizsgálatokat, amelyek a laboratóriumok metodikájának fejlesztését szolgálták.
  • Felkért opponens volt kandidátusi bírálóbizottságokban[20]
  • Az előkészítés alatt álló Táplálék- és takarmányfehérjék laboratóriumi vizsgálata című könyve halála miatt már nem jelenhetett meg.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • A Könnyűipar Kiváló Dolgozója (1963)
  • American Chemical Society (1976)

Emlékezete[szerkesztés]

  • Radomír Lásztity: Amino Acid Composition and Biological Value of Cereal Proteins című könyvének a 238. oldalán az alábbi köszönetnyilvánítás jelenik meg angol nyelven: „A szerzők mindig emlékezni fognak azokra az értékes beszélgetésekre, melyeket a néhai dr. Kerese Istvánnal volt lehetőségük folytatni a témáról”.(The authors will always remember those valuable discussions wich they had the opportunity to lead with the late dr. Istvan Kerese about the subject.)[21]
  • A Szegeden 1996. január 24-től 26-ig megrendezésre került XXVII. Kromatográfiás Továbbképző Tanfolyam szervezésekor névadóként a szervezőkben elsősorban Kerese István – mint egyik alapító – neve merül fel.[22]
  • A Pécsi Szemle 2000-ben Pécs tudós gyógyszerészei című cikkében ismerteti Kerese István életrajzát[23]
  • A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerészet című szakmai folyóiratában Neves pécsi kutató gyógyszerészek címmel jelenik meg 2001-ben egy életrajzi írás.[24]
  • A Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei című, 2014-ben megjelent enciklopédikus kötetben bemutatják életét és munkásságát.[25]
  • Az Egymásért vagyunk című, 2020-ban megjelent tudománytörténeti összeállításban munkásságára történő visszatekintés jelenik meg.[26]
  • Neve megjelenik számos életrajzi adatbázisban,[27][28][29] születésének illetve halálának évfordulójáról rendszeresen megemlékeznek szakmai fórumokon.[30][31][32][33][34][35]

Művei[szerkesztés]

Fehérjevizsgálati módszerek, 1975

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 20.)
  2. ↑ A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar tanácsülési jegyzőkönyveinek napirendi pontjai 1918–1940. PTE Egyetemi Levéltár, 2012. (Hozzáférés: 2017. május 7.) ISBN 978-963-642-494-7
  3. ↑ Országos Széchényi Könyvtár katalógusa. Országos Széchényi Könyvtár, 2007. augusztus 2. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  4. ↑ Kandidátusi és doktori disszertációk katalógusa pp. 125. Magyart Tudományos Akadémia, 1962. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  5. ↑ New Doctors and Candidates - Hungary pp. 2. U.S. Department of Commerce - Office of Technical Services, 1960. december 12. [2016. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  6. ↑ Kalmár László: A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka. Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség, 2008. október 5. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  7. ↑ A Mecsek Egyesület évkönyve a XLVI-ik egyesületi évről pp. 35,46. Mecsek Egyesület, 1936. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  8. ↑ Temesi Endre Miklós: Gondolatok Horvát Adolf Olivérről. A Baranyai-dombság honlapja, 2015. március 6. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  9. ↑ A Szent István Akadémia működésének rövid összefoglalása. Gyógyszerészet – LIII. évfolyam 9. szám pp. 573. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, 2009. szeptember. (Hozzáférés: 2017. május 7.)[halott link] ISSN 0017-6036
  10. ↑ Baranyai Aurél: Adatok a pécsi gyógyszerészet államosításának időszakából. A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 1978. pp. 265. Janus Pannonius Múzeum, 1977. október 27. (Hozzáférés: 2016. március 23.) ISSN 0553-4429
  11. ↑ Dr. Szász Tihamér: Gyógyszerészi Almanach az 1942. évre pp. 519. Gyógyszerészi Szemle, 1942. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  12. ↑ Dr. Szász Tihamér: Gyógyszerészi Almanach az 1943. évre pp. 675. Gyógyszerészi Szemle, 1943. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  13. ↑ Dr. Szász Tihamér: Gyógyszerészi Almanach az 1944. évre pp. 698. Gyógyszerészi Szemle, 1944. (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  14. ↑ Az Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karának 1946. október 9-i II. rendkívüli ülésének jegyzőkönyve pp. 5. Erzsébet Tudományegyetem, 1946. október 9. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  15. ↑ A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának 1948. június 25-i rendes ülésének jegyzőkönyve pp. 7. Pécsi Tudományegyetem, 1948. június 25. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  16. ↑ PTE Egyetemi Levéltár kiadványai pp. 374. PTE Egyetemi Levéltár, 2011. (Hozzáférés: 2016. március 23.) ISBN 978-963-642-448-0
  17. ↑ A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának 1948. június 25-i rendes ülésének jegyzőkönyve pp. 12. Pécsi Tudományegyetem, 1948. június 25. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  18. ↑ A József Attila Tudományegyetem évkönyve 1976/77. pp. 47. József Attila Tudományegyetem, 1977 (Hozzáférés: 2016. március 23.)
  19. ↑ Dr. Szabó László Gyula: 100 éve született Kurnik Ernő akadémikus, növénynemesítő. Farmakognóziai Hírek – VIII. évfolyam 29. szám pp. 7. Pécsi Tudományegyetem, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2017. május 7.) ISSN 2060-1387
  20. ↑ Kandidátusi és doktori disszertációk katalógusa pp. 60,92. Magyar Tudományos Akadémia, 1972. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  21. ↑ Radomír Lásztity: Amino Acid Composition and Biological Value of Cereal Proteins pp. 238. Kluwer Academic Publishers, 1985. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISBN 90-277-1937-3
  22. ↑ Dr. Matkovics Béla: Beszámoló a XXVII. Kromatográfiás Továbbképző Tanfolyamról. Magyar Kémikusok Lapja – 52. évfolyam 1. szám. Magyar Kémikusok Egyesülete, 1997. január. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISSN 0025-0163
  23. ↑ Dr. Szabó László Gyula: Pécs tudós gyógyszerészei. Pécsi Szemle – III. évfolyam 3. szám pp. 55-67, 2000. ősz. (Hozzáférés: 2016. március 21.)[halott link] ISSN 1419-290X
  24. ↑ Dr. Szabó László Gyula: Neves pécsi kutató gyógyszerészek. Gyógyszerészet – XLV. évfolyam 4. szám pp. 217-220. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, 2001. április. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISSN 0017-6036
  25. ↑ Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei pp. 95-103. Pécsi Tudományegyetem, 2014. [2016. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISBN 978-963-642-594-4
  26. ↑ Dr. Szabó László Gyula: Egymásért vagyunk. Pécsi Tudományegyetem, 2020. (Hozzáférés: 2020. június 26.) ISBN 9786150081724
  27. ↑ Magyar Tudományos Akadémia Almanachja 1985 pp. 970. Akadémiai Kiadó, 1986. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISBN 963-05-4308-7
  28. ↑ Révai Új Lexikona pp. 16378. Babits Kiadó, 1997–2006. [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISBN 963-901-594-6
  29. ↑ Magyar Életrajzi Kalauz. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  30. ↑ In Memoriam. Gyógyszerészet – XXV. évfolyam 10. szám. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, 1981. október. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISSN 0017-6036
  31. ↑ A Magyarság évfordulónaptára 2006, 2006. május 31. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  32. ↑ Szmodits László: ANNO... Neves magyar gyógyszerész-évfordulók 2006-ban. Gyógyszerészet – L. évfolyam 3. szám pp. 182–186. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, 2006. március. [2016. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISSN 0017-6036
  33. ↑ Szmodits László: Neves magyar gyógyszerész-évfordulók 2006-ban. Gyógyszerészettörténet – IV. évfolyam 3-4. szám pp. 56–57. Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság, 2006. szeptember–december. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISSN 1785-0924
  34. ↑ A Magyarság évfordulónaptára 2011, 2011. augusztus 13. [2016. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 21.)
  35. ↑ Dr. Szabó László Gyula: 100 éve született Kerese István pécsi gyógyszerész, fehérjeanalitikus. Farmakognóziai Hírek – VI. évfolyam 22. szám pp. 4. Pécsi Tudományegyetem, 2011. december. (Hozzáférés: 2016. március 21.) ISSN 2060-1387
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kerese_István&oldid=26275160”