Kerek repkény

Kerek repkény
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Valódi kétszikűek (Eudicots) Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales) Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae) Nemzetség: Repkény (Glechoma) Faj: G. hederacea
Tudományos név
Glechoma hederacea L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kerek repkény témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kerek repkény témájú médiaállományokat.

A kerek repkény vagy földi repkény, földi borostyán (Glechoma hederacea) az ajakosvirágúak rendjébe, ezen belül az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.

Származása, elterjedése

Ázsiában és Európában honos, így Magyarországon is. Észak-Amerikába betelepítették.

Megjelenése, jellemzői

Szárai elfekvők, a virágzó hajtásrész 15–30 centiméter magasra felemelkedik. A hajtás keresztmetszete nagyjából négyzetes. Gyökere vékony, szétterülő.

Csipkés szélű levelei keresztben átellenesek, 1–3 centiméter hosszúak. A szár alsó részén általában vese alakúak, a felálló száron kissé szíves vállúak, tojásdadok. Irtásréteken, napsütötte helyeken levelei kisebbek és kopaszok, sötétbíbor hajtásain sötétebbek a virágok. Az árnyasabb erdőkben a virágok halványabbak, levelei szőrösek.

Kétajkú, általában halvány ibolyaszínű, ritkábban rózsaszínes vagy fehér virágai a felső levelek hónaljában csoportosulnak, akár hat virág is egy csomóban. A virágok pártái egy, másfél centiméter hosszúak.

Életmódja, élőhelye

Erdőkben, cserjésekben, réteken, valamint utak mellett gyakori évelő növény. Kora tavasztól virágzik.

Gyorsan terjed, ahogy messzire kúszó szárai legyökereznek. A parkok, kertek árnyasabb részein jó talajtakaró; szárazabb kertekben a gyepet pótolják vele.

Hatóanyagai

Drogja (Hederae terrestis herba) keserű anyagot, cseranyagot, szaponint, illóolajat, kolint, gyantát, viaszt tartalmaz.

Gyógyhatása

Légcsőhurut, emésztési zavarok ellen. Teáját teakeverékekben epe-, vese-, gyomor- és légzőszervi megbetegedések ellen használják. A drogja ERŐS hatású!

Gyűjtése

A növény föld feletti részét gyűjtik virágzáskor.

Forrás

• Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 419. o. ISBN 963-9257-14-1
• Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
• D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 12.