Keoszi Prodikosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Prodikosz (görögül: Πρόδικος) (i.e. 5-4. század) szofista filozófus, Prótagorasz tanítványa volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prodikosz Keósz szigetéről származott. Többször járt követként Athénban, beszélt az ötszázak tanácsa előtt is. Vándorszónokként és -tanítóként pénzért tartott nyilvános ünnepi szónoklatokat, például a Lükeionban, illetve magánelőadásokat polgári házakban, köztük Kalliasznál. Fogadott tanítványokat is. Mindezzel jelentős vagyonra tett szert; korabeli források szerint fél minát (nagyjából 212,5 gramm ezüst) kért egy előadásért. Egy anekdota szerint Athénban halt meg, miután mérget ivott. Ennek valószínűségét azonban a tudomány kétségbe vonja.[1] A hagyomány szerint, hasonlóan sok szofistához, ateista volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prodikosz morál-, vallási és természetfilozófiai kérdésekkel, de elsősorban grammatikával foglalkozott. A tudomány a szinonimika és a jelentéselmélet egyik előfutárának tekinti. Célja a nyelvhasználat fogalmi egyértelműségének elősegítése volt. Tanításának középpontjában az a gondolat állt, hogy minden szónak csak egy jelentése lehet, és a rossz nyelvhasználat az oka annak, hogy ez nincs így a gyakorlatban.[2] Nyelvtani elméletei metafizikai alapokon álltak. A nevek helyességét (onomatón orthotész) kutatta, amelynek lényege az észlelt világ struktúrája és a nyelv összhangba hozása.[3]

Neki tulajdonítják azt az állítást, hogy lehetetlen ellentmondani, mert ha két ember ellentmond egymásnak, beszélnek ugyan, de nem ugyanarról a dologról. Egyikük ugyanis igazat mond, a másik viszont nem arról a dologról beszél, hiszen nem állít igazat.[4]

Vallási tanítására jellemző volt a szociológiai interpretáció; elsősorban a hit eredetével foglalkozott. A vallásfejlődést két szakaszra osztotta. Az elsőben az emberek a számukra hasznos dolgokat (Nap, Hold, folyók) tartották istennek. A második szakaszban azok az emberek emelkedtek isteni rangra, akik valamilyen fontos újítást hoztak a mindennapi életbe. Úgy látta, hogy a mezőgazdasági tevékenységeknek nagy szerepük volt a különböző rítusok (például az áldozati állatok levágása) kialakulásában.[5]

Prodikosz az emberek egyenjogúságát hirdette. Platón ezeket a szavakat adja a szájába a Prótagorasz című dialógusban."A természet szava, nem pedig a törvény betűje szerint mi valamennyien rokonok, egymáshoz tartozók és polgártársak vagyunk"[6]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei nem maradtak fenn, tanításai csak másodlagos forrásokból ismertek. Platóntól tudjuk, hogy létezett egy Órák című munkája, amelyben valós személyek és mitológiai figurák példázatai szerepeltek. Ennek része volt a Héraklész a válaszúton című morálfilozófiai értekezés, amelyet Xenophón által ismerünk. Ebben az Erény és a Boldogság (Hitványság) kísérli meg Héraklészt "elcsábítani". Az Erény hosszú, nehezen járható utat ígér, amelynek végén dicsőség várja a hőst, míg a Boldogság (Hitványság) könnyű és élvezetes, de feledést hozó utat kínál. Héraklész az Erény útja mellett dönt.[7] Írt egy értekezést Az emberi természetről címmel is. Arisztophanész Felhők című komédiájában Prodikoszt légbeli bölcsnek (meteóroszophisztész) nevezi, ami arra utalhat, hogy a filozófus esetleg csillagászattal is foglalkozott.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Philosztratosz szerint a Boiótiában raboskodó Xenophónt kiengedték a börtönből, hogy meghallgathassa Prodikoszt[8]
  • Platón többször is említi őt dialógusaiban, például a Prótagoraszban vagy a Menónban
  • Prodikosz azt vallotta, hogy minden tárgyról olyan hosszan kell beszélni, amennyit ér[9]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. G. B. Kerferd: A szofista mozgalom, 62. oldal ISBN 963-3893-933
  2. Magyar Nagylexikon XV. 127. oldal ISBN 963-9257-141
  3. G. B. Kerferd: A szofista mozgalom, 95. oldal ISBN 963-3893-933
  4. G. B. Kerferd: A szofista mozgalom, 114. oldal ISBN 963-3893-933
  5. G. B. Kerferd: A szofista mozgalom, 209. oldal ISBN 963-3893-933
  6. Platón: Prótagorasz 337
  7. Xenophón: Emlékeim Szókratészról II. 21-34.
  8. G. B. Kerferd: A szofista mozgalom, 61. oldal ISBN 963-3893-933
  9. Platón: Phaidrosz 267a6-b9