Kellogg–Briand-paktum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Kellogg–Briand-paktum a két világháború közötti időszak egyik fontosnak indult, de később erejét vesztett nemzetközi jogi megállapodása volt a 20. században.

Megkötése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1927. júniusában, az első amerikai egységek európai partraszállásának a 10 éves évfordulóján (lásd: első világháború) Aristide Briand francia külügyminiszter javasolja az USA-nak, hogy garantálja Franciaország határainak a sérthetetlenségét. Mivel ez nem állt Amerika érdekében (az USA az első világháború után elfordult az európai politikától), ezért 1928. április 13-án Frank B. Kellogg amerikai külügyminiszter azzal az új javaslattal állt elő, hogy a hatalmak hozzanak létre egy olyan szerződést, amelyben a hozzá csatlakozó államok lemondanak a háborúról, mint a nemzetközi konfliktusok megoldási eszközéről.

Csatlakozó országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1928. augusztus 27-én 15 ország aláírta, 1929 végéig összesen 54 kormány csatlakozott a paktumhoz (köztük volt a Szovjetunió is, Litvinov külügyi népbiztosnak köszönhetően).

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megállapodás szerint a paktum tagjai (Németország, USA, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Írország, India, Olaszország, Japán, Lengyelország, Csehszlovákia) ill. a hozzájuk még csatlakozó országok a békés, barátságos viszony állandósítása érdekében a háborúról, mint nemzeti politika eszközéről lemondanak. A következő cikkekben állapodtak meg a felek: I. cikk. A Magas Szerződő Felek népeik nevében ünnepélyesen kijelentik, hogy a háborúnak a nemzetközi viszályok elintézése céljából való igénybevételét elítélik s egymáshoz való viszonyukban erről, mint a nemzeti politika eszközéről lemondanak. II. cikk. A Magas Szerződő Felek elismerik, hogy a közöttük esetleg felmerülő bármely természetű vagy eredetű vitáknak vagy nézeteltéréseknek megoldását vagy elrendezését mindenkor békés úton szabad keresni. III. cikk. A jelen szerződést a bevezetésben felsorolt Magas Szerződő Felek alkotmányaik követelményeinek megfelelően meg fogják erősíteni, s mihelyt minden megerősítő okirat letétetik Washingtonban, a szerződés közöttük hatályossá válik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Paktum eredeti angol nyelvű szövege