Kelle Lipót
| Kelle Lipót | |
| Született | 1762. Pamuk |
| Elhunyt | 1819. január 18. (57 évesen) |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | piarista áldozópap pedagógus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kelle Lipót (Pamuk, 1762. – 1819. január 18.) piarista áldozópap és tanár.
Életútja[szerkesztés]
Bölcseleti tanulmányait bevégezvén, 1779. november 17-én a kecskeméti újoncnövendékek közé vették fel. 1790-ben miséspappá szentelték föl. Tanár volt Debrecenben, Veszprémben, Keszthelyen és Nyitrán, ahol 1800-tól 1817-ig a gimnázium igazgatása ruházták rá. 1808-ban Kluch Józsefet a püspöki székbe iktatásakor szónoklattal üdvözölte; ekkor annyira megnyerte a püspök kegyét, hogy a székesegyházi káptalan által fölkéretett egyházi szónoklatok tartására, mely hivatásnak aztán meg is felelt. Nyitráról Veszprémbe rendelték, hogy a gimnázium igazgatása mellett a házfőnöki tisztet is vigye.
Még újonc éveiben több latin és magyar verset írt; egyes alkalmi költeményei, Csősz szerint, külön is megjelentek, talán névtelenül.
Műve[szerkesztés]
- Az embernek az Istennel való üdvösséges és kellemetes társalkodása. Nagyszombat, 1798. (Ezen munkát Fuchs Ferencz nyitrai püspökbuzdítására fordította és annak költségén adta ki.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
További információk[szerkesztés]
- Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928.
