Keleti kabócamajom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Keleti kabócamajom
Callicebus personatus.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Főemlősök (Primates)
Család: Sátánmajomfélék (Pitheciidae)
Alcsalád: Kabócamajmok (Callicebinae)
Nem: Callicebus
Faj: C. personatus
Tudományos név
Callicebus personatus
(É. Geoffroy, 1812)
Elterjedés
Atlantic Titi area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Keleti kabócamajom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti kabócamajom témájú kategóriát.

A keleti kabócamajom vagy feketearcú kabócamajom (Callicebus personatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a sátánmajomfélék (Pitheciidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brazília keleti felén honos, az Atlanti-óceán part menti esőerdeiben, ezért az amerikaiak Atlanti titi majom néven ismerik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 90 cm, ebből 50-55 cm a farok. Testfelépítése zömök, bundája sűrű. Arca kerek, sötét; orra lapos, orrlyukai kifele néznek, s tágak. Háta barnásszürkétől barnásvörösig változhat. Homloka általában szürke. Fontos ismertetőjele az arc körüli fekete szőrzet, mivel bundája az egyes alfajoknál nagyon változó színekben játszik. Végtagjai szürke és barna színűek. Tenyere és kézfeje sötét. Hasi oldala a legtöbb esetben fakó barna, vagy szürkésbarna. Farka vastag, hosszú és bozontos, vörösesbarna és sárgásvörös szokott lenni.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életmódjuk jellemző a családra. Csoportosan, kis kolóniákban élnek. Egész nap együtt vannak. Lassan mozognak az ágak között, mégis könnyű észrevenni őket, mivel az alsó szintet szeretik az erdőben. Fő táplálékuk gyümölcsök, rovarok és levelek, ezeket együtt kutatják fel. Territóriumuk határait énekükkel tudatják a rivális csoportokkal. Estére összegyűlnek egy megszokott helyen, ahol „közös foglalkozással” ütik el az időt. Az éjszakát a lombok között töltik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]