Keleti delfin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Keleti delfin
Pink Dolphin.JPG
Humpback dolphins size.svg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Nem: Sousa
Faj: S. chinensis
Tudományos név
Sousa chinensis
Elterjedés
Cetacea range map Pacific Humpback Dolphin.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Keleti delfin témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti delfin témájú kategóriát.

A keleti delfin vagy más néven gadamu és keleti púposdelfin (Sousa chinensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedése nem nagyon ismert és nem biztos, hogy folyamatos Afrika déli részétől egészen Ausztráliáig. A Fülöp-szigetek környékén még nem észlelték, bár valószínűleg ott is előfordul. Főleg a trópusi és szubtrópusi vizekben él. Ritkán látható a partoktól néhány kilométerrel távolabb, a mangrove-mocsaras, lagúnás partokat és folyótorkolatokat, valamint zátonyokat, homok- és iszappadokat kedveli. Néha felúszik a folyókba, bár árral szemben néhány kilométernél ritkán jut messzebbre, és többnyire az árapály területein belül marad. A 20 m-nél sekélyebb vizeket kedveli, és a nyíltabb partok mentén általában a hullámveréses övben található.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 2–2,8 méter, tömege 150–200 kilogramm. A púposdelfinek rendszerezése még vita tárgya. Lehetséges, hogy legalább 5 fajuk van, de a szerzők többsége jelenleg csak kettőt fogad el: a keleti és a nyugat-afrikai púposdelfint. A keleti delfinnek azonban biztosan létezik 2 különálló populációja: az egyik az indonéziai Szumátrától nyugatra található, a másik a szigetektől keletre és délre. A nyugati állatoknak jellegzetes zsírpúpja van, míg a keletieknek púp helyett hátúszó van a hátán, ami középen helyezkedik el. Összetéveszthető a palackorrú delfinnel, de Szumátrától keletre jellemző lehet a szokatlan felszíni viselkedése, míg az azonosításhoz nyugaton elegendő a púpos hát is.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában nehéz megközelíteni, merüléssel kerüli ki a csónakokat, és csak bizonyos távolságban bukkan elő a menetiránnyal ellentétes oldalon. Ritkán úszik az orrvizeken. Felszíni viselkedése jellegzetes: lapos, 30-45° -os szögben töri át a felszínt, arcorra tisztán látható, és néha a feje is, pár másodperccel később hátát meggörbíti és a farkúszója is láthatóvá válhat. Felszínre jöhet 40-60 másodpercenként, de percekig is tartózkodhat a víz alatt. Általában lassan úszik, de udvarláskor nagy sebességgel üdvözölhetik egymást körbe-körbe. Egyik oldalára fordulva mellúszóját a levegőben lengetheti. Néha kémlelődik. Gyakran ugrik, főként a fiatal állatok, és a bonyolult hátrabukfenc sem ritka. Táplálkozás közben a farkát csapkodhatja. Társulhat palackorrú delfinekkel, ritkábban rücskösfarkú disznódelfinnel és trópusi delfinnel is. Átlagos csoportmérete 1-25 példányból áll, a kis csoportok összeállhatnak nagyobbakká. Tápláléka halakból áll.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újszülött mérete kb. 1 méter, tömege kb. 25 kilogramm.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]