Kelemen Béla (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelemen Béla
Csongrád vármegye és Szeged főispánja
Hivatali idő
1917 – 1919
ElődCicatricis Lajos
UtódSzathmáry Tihamér (?)
Csongrád vármegye és Szeged főispánja
Hivatali idő
1906 – 1910 januárja
Előd?
UtódCicatricis Lajos

Született1863. március 13.
Szeged
Elhunyt1944. február 2. (80 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
PártFüggetlenségi és Negyvennyolcas Párt
VálasztókerületTápé
(1902-1910)
Szeged 2. vk.
(1910-1918)

Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelemen Béla témájú médiaállományokat.

Kelemen Béla (Szeged, 1863. március 13.Budapest, 1944. február 2.) jogász, ügyvéd, függetlenségi párti politikus, országgyűlési képviselő, Csongrád vármegye és Szeged főispánja, Szeged város törvényhatósági bizottságának örökös tagja.

Életrajza[szerkesztés]

Édesapja, Kelemen István (1833–1926) szintén ügyvéd, később városi tiszti főügyész volt. Kelemen Béla jogi tanulmányait a budapesti, a heidelbergi, a berlini és a kolozsvári egyetemen végezte, később Budapesten jogi doktorátust szerzett. Szegeden 1894-ben ügyvédi irodát nyitott. 1890 és 1895 között a dorozsmai járás főszolgabírája volt.

1902-ben a tápéi kerületben egy időközi választáson lett először a parlament tagja a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt programjával. Az 1905-ös és az 1906-os választásokat is itt nyerte meg. 1910-ben viszont Szeged kettes számú választókörzetében indult és nyert mandátumot. Közben 1906 és 1910 között, majd 1917-től újra Csongrád vármegye és Szeged város főispánja lett.

1919-ben elnöke volt a szegedi Antibolsevista Comiténak, utána a szegedi ellenforradalmi kormány belügyminisztere lett 1919. május 30. és július 12. között, azután pedig Szeged kerületi kormánybiztosi tisztjét töltötte be. Később tevékenykedett a Szegedi Területvédő Liga elnökeként, az irredenta revíziós propagandát szervezve.

Neje szigetszentmiklósi Bakonyi Szeréna volt. Kelemen Béla 1944. február 2-án, élete 81., házassága 44. évében hunyt el, örök pihenőre helyezték 1944. február 5-én délután a Farkasréti temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint.

Források[szerkesztés]