Kavaí

Kavaí bőrönd

Animék, mangák gyakori eleme a kavaí

A kavaí (可愛い; Hepburn-átírással: kawaii) japán szó, jelentése aranyos. Az 1970-es évektől az aranyosság a japán kultúrában jóval többet kezdett jelenteni, mint egyszerűen a gyermeki vonások, a törékenység, a megejtő viselkedés, az ártatlanság, egyszóval az „édes” vagy „cuki” tulajdonságok összessége. A kavaí egyaránt jelent szépet, aranyosat, illetve bájosat.

Mint kulturális jelenség a szórakozás, öltözködés, étel, játék, személyes kiegészítők, viselkedés, akcentus, kommunikációs forma (lásd példákat lejjebb) tehát az egész japán nemzeti identitás része lett. Mindazonáltal fogadtatása a japánok körében sem osztatlan: a szkeptikusok az infantilizmus jelének tekintik. Többek között elítéli Muraszava Hiroto, az oszakai Shoin Women’s University professzora.

Jellemzői

A divat világában a fiatal nők populáris trendje, sok fodorral és habos rózsaszínnel, de ugyanakkor bármilyen a vásárlónak tetsző áru lehet kavaí, ha az illető így reagálja le a tetszését. A kiegészítők díszítése valamely rajzfilmfigura gyermeki alakban történő ábrázolása (nagy szemek, nagy fej, tömzsi, alacsony test stb.).

Példák

Egy Boeing 747 repülőgép Pokémon-figurákkal díszítve

• Az Evangelion egyik hősnője, Aszuka az EVA–02 indításánál németül beszél, de alig érthető kavaí japán akcentussal.
• A Kill Bill című filmben az egyik gyilkos, Júbari Gogo aranyos, ártatlan iskoláslánynak van öltözve.
• Pikachu, a Pokémon egy kitalált állata nemcsak a képernyőn, hanem alkalmanként a japán légijáratok oldalán is feltűnik.
• Mind a 47 prefektúrának van saját aranyos (korábban szerencsehozó, manapság inkább reprezentáló) kabalafigurája.
• A japán rendőri erők közül jópárnak van saját kabalafigurája, amit a kóban (交番), a rendőrség azonnali elérhetőségét biztosító telefonfülke vagy callbox homlokzatán helyeznek el, például rendőrmaci.
• A Hello Kitty-kultusz és a cicás repülőgép: ezüst plüssülések rózsaszín fejvédőkkel.
• A Doraemon cica: csak Japánra jellemző, külfödre nem exportálták, olyan, mint Magyarországon a Futrinka utca volt.

Majd minden animében és mangában van példa arra, hogy szerepeltetnek egy apró állatot, csak hogy „gyerekbarátabbnak” tűnjön. A „komolynak” szánt történetekre (Death Note, Ruróni Kensin) nem jellemző.

• A Revolution Girl Utenában Csucsu, az egér
• Az Evangelionban PenPen, a melegvízi pingvin
• Mai-otoméban Mikoto, a macska
• A Sailor Moonban Csibiusza Luna P-je (és maga Csibiusza is)
• A Bleachben Chappy, a nyuszi

Ki „kavaí”?

Vágvölgyi B. András Tokyo Underground című könyvében is megemlékezik erről a jelenségről. Eszerint a japán diáklányok között a három leggyakrabban elhangzó szó a „hontó” („tényleg?”), „uszo” („na ne!” vagy „ne már!”, szó szerint: hazugság), illetve a „kavaí” („cuki”).

A „cukiság” megnyilvánulási formái manapság elvárásnak számítanak, társadalmi képet formáló erővé léptek elő. Az egyre inkább elamerikanizálódó Japánban, ahol egyre inkább teret nyer a fiatalok körében az erőszak és az agresszió, a „cukiság” mint pozitív értékmérő jelenik meg. A japán diáklányok például sokszor beszélnek magukról egyes szám harmadik személyben, ami egy 14-15 éves lány esetében egy nyugati ember szemében nevetségesnek tűnhet. Ám Japánban ez egyet jelent azzal, hogy az adott lány még „kislány” vagy „kisgyerek”, ezért aranyos is.

A kavaímánia legoszloposabb példája a Morning Musume zenekar, amely többnyire hamiskás, elálló fülű, néha kusza fogú vagy kancsal, ugyanakkor nagyon „aranyos” kislányokból áll össze. Rájuk is jellemző viselet a habos ruha, vagy az alig térdig érő modern kimonó, tagjaikat pedig állandóan cserélik, nehogy „kiöregedjenek” – így a csapatban 12-18 év körüli lányok lehetnek csak tagok.

Ha elérik a felnőttkort, a producerek tehetségkutató versenyt írnak ki, hogy a felszabaduló helyet betöltsék. Megfigyelhető az is, hogy a csapat idősebb lánytagjai is mesterségesen „lebutítják” magukat egy tizenkét éves kislány szintjére, hogy még aranyosabbnak tűnjenek. Így maradhatott az együttesben 21 éves koráig a leghosszabb ideig Morning Musume tag, Maki Mari is, aki butuskaságágával a japán televíziós talkshow-k állandó sztárja volt.

Más kultúrák

A kifejezetten japán módra aranyos termékekkel óriási forgalmat bonyolítanak le külföldön is, nagy befolyást gyakorolva ezzel más országok, így Kína, Tajvan és Dél-Korea, és természetesen a nyugati államok e teret lefedő, elsősorban üzleti szempontokat a szemük előtt tartó gondolkodására.

Sok nyugati popkultúrában a japán szó (kavaí, 可愛い) egy lett azon jövevények hosszú sorában, amivel már gazdagította a távol-keleti állam az idegen szótárakat.

Brian McVeigh és Donald Richie

Társadalomkutatók, mint Brian McVeigh és Donald Richie kijelentése szerint a jelenség „nem csupán a divat körforgásának egyszeri hóbortja, sokkal inkább a mindennapi élet ’mértékadó’ esztétikuma”. A két fenti kutató véleménye szerint a kawaii egyfajta társadalomkritika. Az egyik nézőpont szerint felfutása többek között annak (is) köszönhető, hogy a Távol-Keleten (elsősorban Japánt értve ez alatt) sosem volt jelentős feminista irányzat. A másik nézőpont a nyugati nők visszatérését látja benne a gyermeki, nőies, védettségre szoruló attitűdökhöz.

Felfogásukat többen (az interneten különböző fórumokon) vitatták, elsősorban olyanok, akik valóban éltek Japánban, tapasztalták a jelenséget, és óva intettek, a kavaí filozófiai síkra terelésétől, azon kívül, hogy a japánok (is) szeretik az aranyos dolgokat.

Lásd még

Más japán szubkultúrák:

• A Bōsōzoku (暴走族) fordítása: "Violent Running Tribe" körülbelül: "erőszakos száguldó klán", fiatal férfiak bandája japánban, akiket általában egy illegális témájú közös érdeklődés szervez össze, mint például kocsik és motorkerékpárok tunningolása, sisak nélküli motorkerékpár vezetés, a közlekedési lámpák ignorálása, stb.
• A Lolita divat képviselői.
• A Sukeban képviselői.

Külső hivatkozások

• http://www.allthingskawaii.net/links/
• Backwash.com: Grrl Wanders
• Kawaii-Inc.: For cute graphics
• Chanpon: Hello Kitty has no mouth
• The FRUiTS of Japanese Fashion: Reading Resistance on the Streets of Harajuku
• International Herald Tribune: Tokyo's fantasy cafés
• New York Times: The Cute Factor
• Sociologist Sharon Kinsella's analysis of the origins of kawaii