Kaukázus (hegység)
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Kaukázus | |
 | |
| Kilátás dél felé az Elbruszról | |
| Magasság |
|
| Hely |  Oroszország Grúzia Azerbajdzsán Örményország Törökország Irán Abházia (de facto) Dél-Oszétia (de facto) |
| Hegység | Eurázsiai-hegységrendszer |
| Legmagasabb pont | Elbrusz (5642 m) |
| Terület | 400 000 km2 |
| Hosszúság | 1100 km |
| Szélesség | 160 km |
| Elhelyezkedése | |
 Kaukázus
Pozíció Európa térképén
| |
 é. sz. 42° 30′, k. h. 45° 00′Koordináták: é. sz. 42° 30′, k. h. 45° 00′ | |
 | |
| Térkép | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kaukázus témájú médiaállományokat. | |
A Kaukázus egy hegyrendszer a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között, a Kaukázus régióban. Általában Európa délkeleti határának tekintik.[1] A Kaukázust két különálló hegység alkotja: a Nagy-Kaukázus és a Kis-Kaukázus.
A Kaukázus kb. 28,5-23,8 millió évvel ezelőtt keletkezett az északra mozgó Arábiai-lemez és az Eurázsiai-lemez ütközéséből. A hegyrendszer a Himalája egyik folytatását alkotja, amely ugyancsak hasonló módon jött létre az Eurázsiai-lemez és az Indiai-lemez ütközésében. A régióban gyakoriak a nagyobb földrengések ezekből az aktivitásokból kifolyólag. A Nagy-Kaukázusban kevés a vulkáni aktivitás (vannak mégis olyan vulkáni alakzatok, mint az Elbrusz vagy a Kazbek), a Kis-Kaukázus nagyrészt vulkáni eredetű. A grúziai Dzsavakheti vulkáni fennsík és a környék vulkáni vonulatai a régió legfiatalabb és kevésbé stabil geológiai alakzatai.
A Nagy-Kaukázus Szocsi közeléből indul ki kelet – délkelet felé és Bakunál ér véget. A Kis-Kaukázus párhuzamosan halad vele átlagosan 100 km-re délre. Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán és Irán határa ebben a hegységben húzódik, de nem mindig a gerincen van. A Meszkheti-hegység a Kis-Kaukázus része.
A Nagy- és a Kis-Kaukázust a Likhi-hegység köti össze, amely elválasztja a Kolkhida-alföldet és a Kura-medencét. A Talis-hegység délkeleten található. A Kis-Kaukázus és az Örmény-felföld alkotja a Transzkaukázusi-fennsíkot.
A Kaukázus legmagasabb csúcsa és egyben Európa[2] legmagasabb csúcsa az Elbrusz (5642 m). A hegység tíz legmagasabb hegyének mindegyike magasabb, mint bármely hegy Európában a Kaukázuson kívül.
Fontosabb hegyek[szerkesztés]
A Kaukázus tíz legmagasabb hegycsúcsa:
| Hely | Név | Tszf. magasság (m) | Ország |
|---|---|---|---|
| 1. | Elbrusz | 5642 | Oroszország |
| 2. | Skhara | 5201 | Grúzia |
| 3. | Dikh-Tau | 5198 | Oroszország |
| 4. | Kostan-Tau | 5150 | Oroszország |
| 5. | Puskin | 5100 | Oroszország |
| 6. | Janga | 5051 | Oroszország, Grúzia |
| 7. | Kazbek | 5047 | Grúzia |
| 8. | Tetnuld | 4974 | Grúzia |
| 9. | Katin-Tau | 4970 | Oroszország |
| 10. | Sota Rusztaveli | 4960 | Grúzia |
Éghajlat[szerkesztés]
Hőmérséklet[szerkesztés]
A Kaukázus éghajlata függőlegesen (a magassággal) és vízszintesen (a földrajzi szélességgel és helyzettel) is változik. A hőmérséklet a magasság növekedésével csökken. Az átlagos évi hőmérséklet a tengerszinten fekvő abháziai Szuhumiban 15 °C, míg a Kazbek hegy oldalán, 3700 m magasságban −6,1 °C. A Nagy-Kaukázus északi oldala 3 °C-kal hidegebb, mint a déli. A fennsíkok és a Kis-Kaukázus Örményországban, Azerbajdzsánban és Grúziában sokkal kontinentálisabb éghajlatúak, éles különbséggel a téli és a nyári hónapok hőmérséklete között.
Csapadék[szerkesztés]
A legtöbb területen a csapadékmennyiség keletről nyugatra nő. A magasságnak köszönhetően a Kaukázus nagyobb mennyiségű csapadékot kap, mint az alacsony fekvésű területek. Az északkeleti régiók (Dagesztán) és a Kis-Kaukázus déli része szárazabb. Az abszolút minimum évi csapadékmennyiség 250 mm az északkeleti Kaszpi-medencében. A Nyugat-Kaukázusban nagy a csapadékmennyiség. A Nagy-Kaukázus déli oldala is több csapadékot kap mint az északi oldal. A Nyugat-Kaukázus évi csapadékmennyisége 1000–4000 mm, míg a Kelet- és Észak-Kaukázusé (Csecsenföld, Ingusföld, Oszétia, Kabard- és Balkárföld, Kaheti, Kartli stb.) 600–1800 mm. Az abszolút maximum évi csapadék 4100 mm a Mtirala hegy környékén (Meszkheti-hegység, Adzsária). A Kis-Kaukázus (Dél-Grúzia, Örményország és Nyugat-Azerbajdzsán) csapadékmennyisége (a Meszkheti-hegységet leszámítva) 300 és 800 mm között változik évente.
A Kaukázus ismert a nagy hóeséseiről, de a nem szélirányban elhelyezkedő hegyoldalak nem kapnak annyi havat. Ez különösen igaz a Kis-Kaukázusra, amely valamennyire el van zárva a Fekete-tengertől érkező nedvességtől és kevesebb csapadékot kap (hó formájában) mint a Nagy-Kaukázus. Az átlagos téli hótakaró a Kis-Kaukázusban 10–30 cm. November és április között gyakoriak a lavinák. Néhány helyen (Szvanéti, Észak-Abházia) a hó vastagsága elérheti az 5 métert. Az Ahiskho hegy környékén, amely a Kaukázus leghavasabb helye, gyakoriak a 7 méteres havak is.
Magyar vonatkozások[szerkesztés]
A hegység egyik korai európai kutatója a magyar Déchy Mór földrajztudós volt.
Térkép[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ National Geographic Atlas of the World, 9th, Washington, DC: National Geographic (2011). ISBN 978-1-4262-0634-4 "Europe" (plate 59); "Asia" (plate 74): "A commonly accepted division between Asia and Europe ... is formed by the Ural Mountains, Ural River, Caspian Sea, Caucasus Mountains, and the Black Sea with its outlets, the Bosporus and Dardanelles."
- ↑ Oswald Oelz (1992. április 14.). „The Seven Summits”. Alpine Journal, 176. o. (Hozzáférés: 2013. augusztus 17.)
