Katona Lajos (néprajzkutató)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Katona Lajos
Lajos Katona.jpg
Született 1862. június 2.
Vác
Elhunyt 1910. augusztus 3. (48 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása néprajzkutató,
filológus,
irodalomtörténész

Katona Lajos (Vác, 1862. június 2.Budapest, 1910. augusztus 3.) néprajzkutató, filológus, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1901). A 19. század végi magyar néprajztudomány iskolateremtő egyénisége volt, aki munkásságával megvetette a korszerű szintetizáló és összehasonlító szövegfolklorisztika tudományos alapjait, hatása különösen a magyar népmesekutatásra jelentős. Irodalomtörténészi, filológusi munkássága elsősorban a közép- és újkori magyar kódexirodalomra, prédikációk és vallásos példabeszédek (exemplumok) szövegkritikai elemzésére irányult. Thuránszky Irén (1859–?) pedagógus férje.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi váci iparoscsaládból származott, korán félárvaságra jutott, s édesanyja, valamint nagybátyja taníttatta. Gimnáziumi tanulmányait Vácott a piaristáknál, majd 1878-tól Esztergom bencés gimnáziumában végezte. 1880 és 1883 között a Budapesti Tudományegyetemen folytatott tanulmányokat, majd az 1883/1884-es tanévben a váci egyházmegyei szeminárium papnövendéke volt. A szemináriumból kilépve 1884–1885-ben ismét a fővárosi, majd 1885–1887-ben a Grazi Egyetemen tanult. Ez utóbbi helyen szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét 1887-ben, s a pécsi állami főreáliskola tanára lett. 1889-ben Budapesten középiskolai tanári oklevelét is megszerezte, s ugyanettől az évtől a II. kerületi római katolikus főgimnázium, illetve internátusa, a Ferenc József Nevelőintézet francia–német–latin szakos tanára volt egészen 1909-ig. Ezzel egyidejűleg, 1900-ban szerzett magántanári képesítést a Budapesti Tudományegyetemen, s az összehasonlító irodalomtörténet előadója lett, 1908-tól haláláig pedig a magyar irodalomtörténet nyilvános rendes tanáraként oktatott az intézményben.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi pozitivista filológiai kutatások egyik legjelesebb alakja volt, elsősorban összehasonlító folklorisztikával foglalkozott. Korai halála megakadályozta nagyívű komparatisztikai tervei végrehajtásában, főként összehasonlító népmese-tipologizálása elvégzésében, de széles látókörű munkásságával megvetette a magyarországi szövegfolklorisztika alapjait és tudományos programjával évtizedekre meghatározta a népköltészeti kutatások irányvonalát. Tudományos szemléletére a legnagyobb hatást a romantikus kultúraszemléletet kiküszöbölő, pozitivista német filológia és művelődéstörténet tudományos módszertana, legfőképp pedig grazi tanárai, a romanista Hugo Schuchardt és a balkanológus-indogermanista Gustav Meyer gyakorolták. Kultúra- és folklórszemléletében Theodor Benfeynek a népmese egyetemességéről alkotott monogenezis-elmélete és Wilhelm Wundt néplélektani iskolája egyaránt érvényesült. Több néprajzi tudományelméleti kérdést tisztázott, 1890-ben megjelent nagy hatású, Ethnographia, ethnologia, folklore című tanulmányában tisztázta és mintegy megfogalmazta e részdiszciplínák tudományos célját és kutatási programját.

Schuchardt hatására pályája elején romanistának indult, a francia alapú kreol nyelvekkel foglalkozott, de tudományos érdeklődése csakhamar a kultúrakutatás, a néprajztudomány, s azon belül is elsősorban a mitológia és a népköltészet felé fordult. Összehasonlító népmesekutatásainak tervezetét 1889-ben fogalmazta meg A népmesékről című tanulmányában. Felismerte, hogy az előző évszázad során felgyűlt európai népmeseszövegek kellő alapot szolgáltatnak egy nemzeti és egy össz-európai szintézishez, a népmesék típusainak és motívumkincsének feltérképezéséhez. Belefogott egy korszerű típuskatalógus kialakításához, de halála megakadályozta a munka befejezését, s végül tanítványa, Berze Nagy János végezte el a magyar népmesék tipologizálását. Ugyancsak Katona érdeme volt az anekdoták folklórjellegének felismerése és a nemzetközi hagyományú ún. vándoranekdoták szüzséinek feltárása. Alapvetése nyomán magyar és külföldi szövegfolkloristák egyaránt az epikus népköltészeti alkotások közé sorolják az anekdotákat napjainkban is.

Élete utolsó évtizedében behatóan foglalkozott irodalomtörténeti kérdésekkel, a korai magyar epikus költészettel és a középkori magyar kódexirodalommal. Korának legfelkészültebb kodikológusai közé tartozott, filológiai és szövegkritikai vizsgálataival számottevően hozzájárult kódexeink keletkezéstörténetének ismeretéhez. Többek között beható vizsgálat alá vette és sajtó alá rendezte a 13–14. századi Gesta Romanorum Haller János fordította (1695) változatát, elemezte Temesvári Pelbárt példabeszédeit, a Jókai-, Festetics-, Virginia-, Bod-, Domonkos-, Teleki-kódexeket, valamint Hrotsvitha von Gandersheim Dulcitius című, a 10. században írt szerelmi történetét. Folklorisztikai érdeklődését filológiai kutatásai során sem szorította háttérbe, a vallásos legenda- és exemplumirodalom, illetve a néphagyomány egyes elemei (anekdoták, hiedelmek, népi imádságok, népszokások stb.) közötti kapcsolódási pontok feltárására törekedett.

Részt vett Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, illetve A Pallas nagy lexikona folklorisztikai, mitológiai fejezetei és szócikkei megírásában. 1891 és 1892 között Jankó Jánossal és Herrmann Antallal együtt az Ethnographia című néprajzi szakfolyóirat, s ugyancsak 1891-től 1893-ig Diner-Dénes Józseffel az Élet című szépirodalmi folyóirat alapító szerkesztője volt. 1893-tól 1895-ig az Élet és a Hazánk munkatársaként dolgozott, 1902 és 1904 között az Egyetemes Philologiai Közlönyt szerkesztette. Kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott a Pesti Naplóban, illetve irodalmi, nyelvészeti stb. szakfolyóiratokban. Cikkei, irodalmi kritikái és tanulmányai időnként Kardos Lajos, Kovács Gergely, Szabó Benedek és Szegény Tamás álnév alatt jelentek meg, német nyelvű publikációit Ludwig Katona néven jegyezte.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos eredményei elismeréseként 1901-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de már 1893-tól tagja volt az MTA nyelvtudományi bizottságának. Tevékenyen részt vett a Magyar Néprajzi Társaság 1889. évi megalapításában, és folyóirata, az Ethnographia 1891. évi elindításában. 1889-től 1892-ig a Magyar Néprajzi Társaság jegyzője, 1896-tól 1906-ig titkára, 1906-tól haláláig alelnöke volt. A Budapesti Filológiai Társaság másodtitkári (1896–1899), majd első titkári (1899–1901) feladatkörét is ellátta. Ezeken kívül 1902-től tagja volt a Società internazionale di Studi francescaninak, 1909-től kültagja a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottságának.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Völund kovács és rokonai az árja regevilágban: Philologiai értekezés. Esztergom, Laiszky ny., 1884, 157 p.
  • Zur Literatur und Charakteristik des magyarischen Folklore. in: Zeitschrift für Vergleichende Literaturgeschichte 1887–1888.
  • Ein altdeutscher Schwank in Ungarn. Berlin, Haack, 1889, 9 p.
  • A népmesékről. Pécs, 1889.
  • A mesevizsgálat legközelebbi feladatairól. in: Hunfalvy-album. Budapest, 1891.
  • Die Budapester Handschrift der Gesta Romanorum. Berlin, Felber, 1900, 24 p.
  • Mythologiai irányok és módszerek. in: Ethnographia 1896.
  • A magyar mythologia irodalma. in: Ethnographia 1897.
  • Az összehasonlító irodalomtörténet feladatai. in: Budapesti Szemle 1900.
  • A magyar népmese irodalma. in: Ethnographia 1901.
  • Temesvári Pelbárt példái. Budapest, 1901.
  • Alexandriai Szent Katalin legendája középkori irodalmunkban. Budapest, 1903.
  • A Telexi-codex legendái. Budapest, 1904.
  • A kedd asszonya. in: Ethnographia 1905.
  • Barlám és Jozafát legendája és a Bod-kódex egy példája. Budapest, 1905.
  • A magyar népköltés. Budapest, 1906.
  • Középkori legendák és példák. Budapest, 1907. (MEK)
  • Petrarca. Budapest, Franklin, 1907, 163 p. = Költők és Írók.
  • A népköltés a néplélektan tárgykörében. in: Budapesti Szemle 1910.
  • Geschichte der ungarischen Literatur. Leipzig–Berlin, 1911. (Szinnyei Ferenccel)
  • Katona Lajos irodalmi tanulmányai I–II. Szerk. Császár Elemér. Budapest, Kisfaludy Társaság, 1912.
  • Folklór-kalendárium. Szerk. Reisinger János. Budapest, Gondolat, 1982, 477 p.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Utcát neveztek el róla Vácott
  • Egy emléktábla a születési házán

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.  Online hozzáférés
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 878. o.  
  • A magyar irodalom története IV.: A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1965. 1013–1019. o.
  • Magyar katolikus lexikon
  • Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 661. o. ISBN 9639257028  
  • Magyar néprajz V.: Magyar népköltészet. Főszerk. Vargyas Lajos. Budapest: Akadémiai. 1988. 16–17., 175. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 803. o. ISBN 9635474148  

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Katona Lajos (néprajzkutató) témájú médiaállományokat.
  • Császár Elemér: Emlékbeszéd Katona Lajos levelező tag fölött. Budapest. 1912.
  • Reisinger János: Katona Lajos. Vác. 2000.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]