Katicabogár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Katicabogár-félék
Evolúciós időszak: krétaholocén
Hétpettyes katicabogár
Hétpettyes katicabogár
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Lapbogárszerűek (Cucujoidea)
Család: Katicabogár-félék (Coccinellidae)
Latreille, 1807
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Katicabogár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Katicabogár-félék témájú kategóriát.

A katicabogár-félék (Coccinellidae) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez tartozó család.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi alcsaládok tartoznak:

Szerecsenkata-formák (Chilocorinae) (Mulsant, 1846)
Félbödeformák (Coccidulinae) (Mulsant, 1846)
Coccinellinae (Latreille, 1807)
Bödeformák (Epilachninae) (Mulsant, 1846)
Hyperaspidinae (Duverger, 1989)
Ortaliinae (Mulsant, 1850)
Scymninae (Mulsant, 1846)
Sticholotidinae (Weise, 1901)

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katicabogarak hossza fajtól függően változó: 1,5-12 milliméter közötti. A színezetük is különböző, rendszerint élénk színeik (narancssárga, vörös, sárga, fekete) kontrasztos mintázatot alkotnak. A feltűnő (aposzematikus) mintázat a bogár kellemetlen ízére figyelmezteti a ragadozókat. Nem mindegyik katicabogárfaj pettyes, vannak csíkosak és egyszínűek is. Ha a katicabogarakat támadás éri, reflexes vérzés megindításával védekeznek. Ilyenkor a lábaik ízületein keresztül „vér” (hemolimfa) folyik ki. Ez a folyadék kellemetlen ízű anyagokat (coccinellin, adaliin, propylein) tartalmaz, ami elriasztja a hangyákat és a madarakat.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálékszerzéskor minden katicabogár egyedül vadászik, de a telet csoportosan vészelik át. Táplálékuk főként levéltetvek, de lehetnek pajzstetvek, liszteskék és takácsatkák is. Számos fajuk növényevő, ilyen a Magyarországon is gyakori lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata), amely pillangósvirágúak és szegfűfélék levelét fogyasztja. A kifejlett egyedek körülbelül egy évig élnek.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzási időszak tavasszal és nyáron van. A peték száma fajtól függően különböző: 3-300 között. A petéből 5-8 nap múlva kelnek ki a lárvák.

Magyarországon előforduló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lista nem feltétlenül teljes:

Szerecsenkata-formák (Chilocorinae) (Mulsant, 1846)
Chilocorus (Leach, 1815)
Szalagos szerecsenkata (Chilocorus bipustulatus) (Linnaeus, 1758)
Vesefoltos szerecsenkata (Chilocorus renipustulatus) (Scriba, 1791)
Exochomus (L. Redtenbacher, 1843) (=Brumus)
Négyfoltos szerecsenkata (Exochomus quadripustulatus) (Linnaeus, 1758)
Parexochomus (Barovskij, 1918)
Egyszínű szerecsenkata (Parexochomus nigromaculatus) (Goeze, 1777)
Platynaspis (L. Redtenbacher, 1843)
Négypettyes szerecsenkata (Platynaspis luteorubra) (Goeze, 1777)
Félbödeformák (Coccidulinae) (Mulsant, 1846)
Coccidula (Kugelann in Illiger, 1798)
Nádi félböde (Coccidula rufa) (Herbst, 1783)
Mocsári félböde (Coccidula scutellata) (Herbst, 1783)
Rhyzobius (Stephens, 1832)
Szalagos félböde (Rhyzobius chrysomeloides) (Herbst, 1792)
Félholdas félböde (Rhyzobius litura) (Fabricius, 1787)
Lithophilus (=Tetrabrachys) (Frölich, 1799)
Pusztai földiböde (Lithophilus connatus) (Panzer, 1796)
Coccinellinae (Latreille, 1807)
Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata)
Kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata)
Tízpettyes katicabogár (Adalia decempunctata)
Sávos füsskata (Myzia oblongoguttata)
Harlekinkatica (Harmonia axyridis) (Pallas, 1773)
Bödeformák (Epilachninae) (Mulsant, 1846)
Cynegitis (Chevrolat, 1836)
Pázsitfűböde (Cynegitis impunctuta) (Linnaeus, 1767)
Henosepilachna (Li, 1961)
Földitökböde (Henosepilachna argus) (Geoffroy, 1785)
Magrugóböde (Henosepilachna elaterii) (Rossi, 1794)
Subcoccinella (Agassiz et Erichson, 1845)
Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata) (Linnaeus, 1758)
Hyperaspidinae (Duverger, 1989)
Ortaliinae (Mulsant, 1850)
Scymninae (Mulsant, 1846)
Sticholotidinae (Weise, 1901)

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • [1] Fekete Zs. & Merkl O.: Coccinellidae housed in the Mátra Museum, Hungary, with a national checklist of the family (Coleoptera). - Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 34: 119-130, 2010.
  • Phylogeny of the beetles.Christoph Benisch, 2010.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]