Katalin-papagáj
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bolborhynchus lineola (Cassin, 1853) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Katalin-papagáj témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Katalin-papagáj témájú médiaállományokat. |
A Katalin-papagáj (Bolborhynchus lineola) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Bolborhynchus nembe tartozó faj.
Magyarországon még kevésbé ismert, Nyugat-Európában már közkedvelt háziállatnak számít. Elsősorban csendes, szeretetreméltó viselkedésével és jó beszédutánzó képességével hódít.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Közép- és Dél-Amerika madara, főként az Andok keleti lejtőin él, Közép-Peruban és Nyugat-Venezuela, innen északra egészen Dél-Mexikóig honos.
Megjelenése [szerkesztés]
Hossza 16 centiméter, alapszíne zöld, a fejtető elülső része kékes, háti felülete olajszín-árnyalatú. A fejtető kivételével, a háti felületén mindegyik tollnak fekete szegélye van, ami sajátságos csíkoltságot ad. Torka, begyének közepe és hasa sárgászöld, begyének oldalsó felülete és lágyéka olajzöld, feketés csíkoltsággal. A szárnya 10,5 cm hosszú, orma fekete, a kis és középső szárnyfedőkön széles, fekete szegély van, az evezők külső zászlói fűzöldek, alsó felületük, valamint az alsó szárnyfedők kékeszöldek. Az alsó farkfedők sárgászöldek, minden toll csúcsán fekete pöttyel, a farka 5,5 cm hosszú, sötétzöld, felső felületén a tollak csúcsa fekete. Írisze sötétbarna, viaszhártyája fehéres, a csőre 1,2 cm hosszú, szaruszínű, némi rózsaszínű árnyalattal, a lába hússzínű.
Életmódja [szerkesztés]
Kicsiny - kb. 10 fős - csoportokba verődve rejtőzködik a hegyvidéki erdőségekben, 600-3000 m tengerszint feletti magasságban, a változó körülmények miatt gyakran kénytelen helyet változtatni. A röpte iránytartó és nagyon gyors, az erdők lombkoronája felett repül, közben csivitel. Táplálkozása közben nyugodt, a megfigyelőt a közelébe engedi. Tápláléka magvak, gyümölcsök, bogyók, levelek és virágok.
Szaporodása [szerkesztés]
Többnyire az őszi-téli hónapokban költ, a fa oldalában talált odúnyílást a csőrével alakítja ki a kívánt méretűre. Fészekalja átlagban 4 tojás, ezek mérete: 20x16 mm.
Tartása, fészkeltetés [szerkesztés]
Nem igényel nagy helyet, más madarakkal könnyen megfér, békés, nyugodt természetű madár. Akár nagyobb kalitban (60x40x50 cm) is költésre bírható, de tenyésztési célokra inkább társas röpde (volier) javasolt. Fagymentes helyen átteleltethető, de védőházról gondoskodni kell. Az egyedül tartott madár számára egy hullámos papagájnak megfelelő kalit is elegendő (50 x 30x 40 cm). Magyarországon még nem nagyon elterjedt madár, mivel nem túl látványos madárka, Nyugat-Európában mégis nagyon közkedvelt, mert egyedül tartva jobban megtanítható beszélni, mint a legnépszerűbb papagájfajta, a hullámos papagáj. Kedves, békességes madár, amely szinte sohasem rikácsol, s ha a szobában szabadon engedjük, nem tesz semmiben kárt, valóban ideális szobatárs. Könnyen költésre bírható, kolóniában is költ. Kotlási idő kb. 20 nap, a kirepülési idő 6 hét körül van. A nimfapapagáj odúja megfelelő részére, ezt töltsük fel 4-5 cm magasságig korhadó fadarabkákkal. Feltápláláskor még több zöldeleséget adjunk. Évente három kotlás is lehetséges, de ez a tojó idő előtti elöregedése miatt nem kívánatos!
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
- Az első magyar papagáj portál
- Háziállat magazin
