Katéna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A katéna exegetikai műfaj, a szó jelentése: ’lánc, bilincs’. A dogmatikus és az aszketikus irodalomban használatos florilégiumok megfelelője.

A katénák születése az 5. századra tehető, legrégebbi ismert katéna-szerződ a gázai Prokopiosz (kb. 475-538). Az elnevezés Aquinói Szent Tamás Glossa continuata címmel írt, majd 1484-ben Catena Aurea címen megjelent művére vezethető vissza.[1]

A katénák (görögül: szeira) szerzője a teljes vagy bibliai szövegrészek mellé illesztette magyarázatait, amelyeket korábban készült kommentárokból idézett, a szentírás szövegeit egy, vagy akár több szerző magyarázataival egészítették ki. A magyarázatok tömege miatt később ezeket kivonatolni kellett, így a katénákból katénái jöttek létre.

A katénák értéke abban rejlik, hogy sok, mára már elveszett munkából őriztek meg részleteket, így napjainkig is kutatják őket. A katénák létrejöttét elősegítette a Trullói Zsinat határozata is 692-ben, amely megtiltotta új szentíráskommentárok készítését. Nyugat-Európában a középkor folyamán lett kedvelt műfaj.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 'Katéna'. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2010. november 12.)
  • Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004.= Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 9633616328  


  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap