Kaszap István
| Kaszap István | |
 | |
| Született | 1916. március 25. Székesfehérvár |
| Elhunyt | 1935. december 17. (19 évesen) Székesfehérvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | sportoló |
| Iskolái | Ciszterci Szent István Gimnázium |
| Sírhelye | Prohászka Ottokár-templom, Székesfehérvár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kaszap István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tiszteletre méltó Kaszap István Vilmos (Székesfehérvár, 1916. március 25. – Székesfehérvár, 1935. december 17.)[1] magyar jezsuita novicius. Sírhelye a székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplomnál ma is ismert zarándokhely.
Élete[szerkesztés]
Kaszap István mélyen vallásos családba született Székesfehérvárott 1916-ban, Kaszap Lajos és Vinkler Róza fiaként. Két bátyja és két húga volt. Első iskolai éveit szülővárosában, a Belvárosi Elemi Iskolában, középiskolai tanulmányait a Ciszterci Szent István Gimnáziumban végezte. Nagy akaraterővel és szorgalmas munkával jeles tanulóvá küzdötte fel magát. Kitűnő tornász volt, 17 éves korában a Dunántúl ifjúsági bajnoka lett. Részt vett a cserkészmozgalomban, hűséges kongreganista lett. Szerzetesi életre vágyott, de kételkedett önmagában, hogy vajon méltó lesz-e a papi hivatásra. Sokat imádkozott és végül a jezsuita rendet választotta. 1934. július 31-én kezdte meg szerzetesi életét a budai Manrézában. Hamarosan ismeretlen betegség támadta meg. Többször megoperálták, fájdalmas kezeléseket kapott, de nem tudtak rajta segíteni. Nagy bánatára 1935. november 3-án el kellett hagynia a Manrézát. Nem sikerült megvalósítani álmát, hogy jezsuita szerzetes legyen. 1935. december 17-én hunyt el szülővárosában. Ekkor a székesfehérvári sóstói temetőben temették el, de később exhumálták, és a Prohászka-emléktemplom mellé épített kriptába temették.
Születésének századik évfordulóján a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a nemzeti sírkerthez csatolta a sírját, mely odatemetése óta közismert zarándokhely.[2] Boldoggá avatási pere 1941. október 11-én kezdődött először, de a háború közbeszólt. A pert a Székesfehérvári egyházmegye nemrég újra megindította.
Tiszteletre méltó Kaszap István emléknapja: november 13.
Emlékezete[szerkesztés]
- Thurzó Gábor 1966-ban kiadott, A szent című regénye, az író szerint ugyan nem Kaszapról szól, de a párhuzam túlságosan nagy mértékű. A főhős Gregor István negatív vonásai ezért alkalmasak Kaszap kultuszának rombolására.[3]
- Mécs László költő róla írta a Kaszap István című költeményét.
- Az 1940-es évek óta több életrajza jelent meg a Jézus Társasága kiadásában, Endrődy László és későbbi szerzőtársai tollából.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Halálesete bejegyezve a székesfehérvári állami halotti akv. 662/1935. folyószáma alatt.
- ↑ Kaszap István születésének 100. évfordulóját ünnepelték Székesfehérváron - Magyar Kurír, 2016. március 30.
- ↑ Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Egyházmegye Levéltárának igazgatója szerint elképzelhető, hogy a mű egyházellenes propaganda eszközének, megrendelésre készült. In: A kommunista hatalom propagandájának volt része a Kaszap-kultusz lejáratása? Archiválva 2018. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (J. Mező Éva, FEOL.hu, 2015. 12. 04.)
Források[szerkesztés]
- Kiadvány Kaszap István boldoggá- és szentté avatási ügyéért, Budapest, 1942 (Endrődy László, S. J., vitéz Margittay Antal)
További információk[szerkesztés]
- Tiszteletreméltó Kaszap István. katolikus.hu. [2012. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
